Ian McEwan - Idegenben

Év elején gyűjtögettem össze az ígéretesnek tűnő Velencében játszódó regényeket, akkor figyeltem fel erre a könyvre is. Ian McEwan könyveivel elég rapszódikus a kapcsolatom - a Vágy és vezeklés abszolút szerelem volt, a Szombat nem tetszett annyira, a többi könyvével még nem ismerkedtem meg, de azt hiszem az Amszterdam lesz a következő.

Ezt a kis könyvet a múltkori antivarium.hu-s böngészésem alatt találtam, és nagyon megörültem neki, hogy végre elolvashatom. A belső borítón olvasott pár sor eléggé elspoilerezi a könyvet, de ezen kívül is érdekes élmény volt. Úgy látszik ezen a héten csupa érdekes könyvet olvasok.

A kisregényben egy angol pár Colin és Mary nyaralásába csöppenünk, nincs kimondva, de már a borító miatt is egyértelmű, hogy Velencében járunk. 

Mary elvált asszony két gyerekkel, Colinnak nincs családja, ők ketten hét éve vannak együtt. Nem derül ki pontosan kik is ők, hanem egymáshoz való kapcsolatukról mond el szinte mindent az író. 

"Külön-külön talán jókedvve fedezték volna fel a várost, szeszélyük szerint hagytak volna el egy-egy úticélt, tehát élvezték vagy tudomásul se vették volna, ha eltévedtek. Hisz annyi a csodálnivaló, ha nem is kell más, csak hogy az ember nyitva tartsa a szemét. De ők jószerével úgy ismerték egymást, mint önmaghukat, s ez a meghitt ismeretség – akár a túl sok bőrönd – örök gondok forrása volt; ketten együtt lassan, ügyetlenül haladtak, siralmas kompromisszumokat kötve, egymás finom hangulatváltozásaira, esetleges rossz érzéseire ügyelve. Külön-külön egyikük sem volt sértődős; de így együtt akárhányszor váratlanul, meghökkentő módon sikerült megsérteniük egymást – érkezésük óta kétszer volt erre példa –; a sértő felet aztán fölingerelte a másik utálatos érzékenykedése, és ilykor szó nélkül rótták tovább a kanyargó sikátorokat s a hirtelen eléjük táruló tereket; a város pedig lépésről lépésre hátrált előlük, amint egyre mélyebben zárkóztak be egymás jelenlétébe."

Azt mondják hét év a fordulópont egy kapcsolatban, ezt is mutatja meg a könyv - kezdenek öregedni, elfáradni; annyira ismerik egymást, mint saját magukat, elveszítették a kezdeti tüzet és a világ egyik legszebb városában is csak fásultan bolyonganak, folyton eltévedve. 

Egyik kószálásukkor találkoznak egy velencei férfival, Roberttel, aki erőszakosan elcipeli őket egy bárba és egész éjjel beszélgetnek, iszogatnak. Később meglátogatják őt és feleségét otthonukban is, ahol több furcsaságot tapasztalnak. Ez a találkozás viszont feléleszti a tüzet köztük és elkezdik élvezni végre a nyaralást. 

pinterest

A párkapcsolatokon kívül az író a női egyenjogúság kérdését is előhozza - Mary feminista, magabiztos nő, vele szemben áll Robert és a felesége, akik a régi patriarchátus társadalmat és családmodellt képviselik, a bicskanyitogató 'a nő verve jó' álláspontot. 

Ellenszenves ez a házaspár, megismerjük az erőszakos Robert gyerekkorát, a barom apával, aki a lányai ellen fordította a fiát. Felesége körül sincs minden rendben, ez a könyv végére borzalmas módon csúcsosodik ki.

A vége, jaj ez a befejezés... komolyan az embert szabályosan arcon vágja, emiatt nem adhattam rá max pontot, utáltam érte :( 

(van belőle film is)

4/5

Kiadó: Magvető

Kiadás éve: 1984

Eredeti cím: The comfort of strangers 

Oldalszám: 224

Ár: antikvár

Borító: 3/5

Fülszöveg:

Élet és halál, az emberi együvé tartozás végső kérdései foglalkoztatják a harmincöt éves Ian McEwan novelláit, regényeit és színműveit, amelyekkel az utóbbi években felzárkózott az angol irodalom legjobbjai közé. Az Idegenben vezérmotívum „a nemek harca”: a konkrétság és a jelképesség különböző árnyalataiban, más-más hangnemben és a legrafináltabb variációkban ez bukkan fel minduntalan ebben a szinte kimeríthetetlenül gazdag regényben. egy pusztuló, régi város labirintusában bolyong Mary és Colin, a térkép híján folyvást eltévedő, két angol turista. A véletlen egy idősebb, helybéli férfit hoz útjukba, aki erőnek erejével pártfogásba veszi őket. Az erőszakos vendéglátás során szabályszerűen vallaniuk kell: nem, nem házasok, csak amúgy együtt élnek, már hét esztendeje, igen, Marynak van két gyereke az előző házasságából, azok most az apjuknál vannak egy vidéki kommunában. Vendéglátójuk, Robert a maga szülői házának szilárd tekintélytiszteletére épülő, szigorú rendjét szegezi szembe mindezzel: „Apám és nagyapám tisztán értették önmagukat. Férfiak voltak, és büszkék voltak a nemükre. A nők is jól értették őket. Ott nem volt zűrzavar.”