Két francia könyvről röviden

A hétvégére betáraztam francia kisregényekkel és egy novelláskötettel, mivel A 6:27-es felolvasó világa annyira magába szippantott, hogy még szerettem volna Párizsban vagy akármilyen francia környezetben időzni.

Kivettem három Patrick Modiano könyvet, ami közül A kis Bizsunak álltam neki, mivel pár hete ennek már nekifutottam egyszer. Az Éjfűt is elkezdtem, de eléggé hasonlított erre, így egy időre azt félreraktam.

Az elbeszélőnk Thérése, egy 19 éves lány, aki nagyon magányos és egy furcsa gyerekkort tudhat maga mögött. Anyja táncos, színésznő volt és gyerekkorában nem foglalkozott vele sokat, pár évvel később eltűnt az életéből, talán meg is halt.

Fél órával korábban érkeztem, és a rue Blanche-ra nyíló üvegajtó melletti asztalhoz telepedtem. Odajött a pincér, megkérdezte, mit rendelek, szívem szerint egy whiskyt kértem volna, tisztán. Micsoda hülye ötlet, nem is kívánom. Nem éreztem többé azt a súlyt, amely idáig folyton rám nehezedett. Azt mondtam, várok valakit, és ezt a két egyszerű szót legalább olyan jólesett kimondani, mintha bármiféle alkoholt kértem volna.

A lány egyik este a metróban egy sárga kabátos asszonyt pillant meg, akiben mintha elveszett anyját ismerné fel. Követi a nőt, és közben felszakadnak a lelkében a zsilipek, visszaemlékszik boldogtalan gyerekkorára és próbálja összerakni hol éltek, mit történt vele és az anyjával. 

A jelenben két jó ember van az életében, a rádióműsorokat fordító nyelvészzseni, Badmajev és egy gyógyszertárosnő, aki valamiféle anyafigura szerepet tölthet be Thérése életében.

Ami miatt újra nekifutottam a könyvnek és jó olvasmányélmény lett, az a bolyongás Párizsban, még ha ez a világ iszonyúan fojtott, és sötét is, tele van ki nem mondott dolgokkal. Ami miatt a naiv lelkemnek még jobban tetszett, hogy van esély a jobb jövőre, van benne fény, zöld fény ;) 

A könyv végén kapunk egy remek kis műelemzést, ami segít jobban megérteni ezt az összetett kisregényt. 

4/5

Kiadó: Tarandus
Kiadás éve: 2014
Eredeti cím: La Petite Bijou
Oldalszám: 128
Ár: 2290 Ft

Borító: 4/5

tumblr

A másik, amit befejeztem a hétvégén Anna Gavalda novelláskötete, a Csak azt szeretném, ha valaki várna rám valahol.

Anna Gavalda mondhtni a kedvenc íróim közé tartozik, bár nem olvastam még olyan sok könyvét, de az Együtt lehetnénk nagy kedvencem (újra kéne olvasnom és írni róla), és a legutolsó kisregénye az Édes életünk is tetszett.

A ritka dolgok egyike, ami nem pergett le rólam a suliban, annak a nagy ókori filozófusnak az elmélete, aki szerint nem az számít, hogy hol vagyunk, hanem a lelkiállapotunk.

Ebben a kötetben 12 novella kapott helyet, mind-mind különböző elbeszélővel és sorssal. Van itt kacér nő, öregedő rocksztár, könyvelő, egyetemista lány, öreg házaspár. Sok történetben van humor, de van pár falhozvágós is. Az élet sok aspektusát 'megénekli' ezekben a rövid történetekben - az ismerkedés nehézségeit, a viszonzatlan vonzalmat, a bűntudatot, a pályakezdő élet nehézségeit.

Magával ragadott az egyszerű, minimalista elbeszélői stílus, a különféle nyelvezetek és könyv végén az Utószó, ami magáról a novelláskötet kiadásáról szól.

4/5

Kiadó: Magvető
Kiadás éve: 2008
Eredeti cím: Je voudrais que quelqu'un m'attende quelque part
Oldalszám: 224
Ár: 2490 Ft
Borító: 4/5