Edward Kelsey Moore - Szikomorfán születtem

Ezt a könyvet tavaly decemberben vettem, és úgy terveztem, hogy a szürke év eleji hónapokban majd jól fog jönni, végül addig halogattam, hogy a pünkösdi esős hétvégémbe lopott egy kis napfényt. :)

Egy dél Indianai kisvárosban, Plainville-ben játszódik a történet és három barátnő életét követhetjük végig.

Odette-en van a hangsúly, aki előtt egy nehéz év áll. Van egy kis misztikum a történetben: Odette, mint ahogy az anyukája is, látja a szellemeket, de nem csinál belőle nagy ügyet, senkinek nem mesél erről a képességéről. 
A cím az ő születésre utal, anyja egy szikomorfára felmászva szülte meg őt. A babonás afroamerikai közösség erre persze kitalálta, hogy ebből még baj lesz, a lány nem fog félni semmitől. Tényleg bátor lánnyá cseperedett, többször kiállt a barátnői mellett, kimondja amit gondol, néha kicsit nyers, de figyelmes és jó barát (nagyon szimpatikus volt nekem). Az ő élete, kapcsolata a férjével irigylésre méltóan idilli, de azért ő is megpróbáltatások elő néz.
Másik két barátnője már nem ennyire szerencsés - Clarice-t és Barbara Jean a saját anyjuk párkapcsolati hibáit tanulták el és viszik át a saját életükre. Tisztában vannak persze ezzel, és többször kívülről néznek magukra, és nem örülnek amit látnak, mégis nehéz változtatniuk az évek óta bevett szokásokon, a bűntudaton. 
pinterest
Ők hárman a Supremes lányok becenevet kapták (a '60-as évekbeli lánycsapatról, lásd a vidót lent), és szabadidejüket Nagy Earl Amennyi beléd fér éttermében töltik. 

A történet a jelenből (2000-es évek), a múltba (az 1964-es évek főleg, amikor a lányok kamaszok voltak és megismerkedtek egymással) ugrik vissza, mindig egy-egy múltbeli emléket kifejve. Így áll össze szépen a kép a barátságukról, a szerelmeikről, a bűneikről és elveszített lehetőségeikről.

Komoly témákat boncolgat a regény - a múltbeli szál az '60-as évek Amerikájába visz vissza, amikor még a faji szegregáció erőteljesen jelen van, Martin Luther Kinget ekkor ölik meg, de ez a téma nem annyira hangsúlyos. A kisvárosban főleg afroamerikaiak laknak, zárt közösséget alkotnak és csak néha bukkan fel az ellentét a fehérekkel. 

pinterest
Az életük nehézségei mellett jelen van a humor is, nagyon nevettem a könyv elején amikor Odette anyukája (Dora) Eleanor Roosevelt (a first lady) szellemével veszekszik, hogy ne az otthonában részegeskedjen - mindezt egy családi vacsora közben, a vajtartót a falnak vágva adja elő :D Az író honlapján olvastam, hogy azért válaszotta a first ladyt, mert egyrészt nagyon becsüli a tetteit miatt, de a könyvben egy bajkeverő, részegeskedő szellemnek írja le - mert hát ki más csaphatna ki a túlvilágon a hámból, mint ő, aki olyan jó volt egész életében!

A gyerekkorában a rokon nőktől hallott sztorik ihlették meg, hogy megírja ezt a könyvet - annyi szomorú élettörténetet hallott, de mégis ezek a nők voltak a legviccesebbek, őket akarta megörökíteni a könyvben.

pinterest
Hát Edward, sikerült! :) Imádtam minden sorát a könyvnek, alig bírtam szombaton letenni, és csak azért nem fejeztem be egy nap alatt, mert 11-kor már alig bírtam nyitva tartani a szemem! 

A szereplők élnek, nem egysíkűek, érthetőek a hibáik, az hogy mégis miért szeretik egymást. Nagyon jó volt ebbe a világba belecsöppenni - ahol nem tökéletesek az emberek, még a barátnők se mindig jók egymással, esendőek, de végtelenül szeretik egymást és kitartanak egymás mellett! 

A befejezés kicsit cukormázasra sikerült, el tudtam volna fogadni más kimenetelt is, de persze a naiv lelkem örül, hogy úgy alakult ahogyan :)

Remélem Edward a csellózás mellett még írni fog több regényt (a honlapja szerint dolgozik a másodikon), mert ez az első teljesen elvarázsolt!

5/5

Kiadó: IPC Könyvek
Kiadás éve: 2014
Eredeti cím: The Supremes at Earl's All-You-Can-Eat
Oldalszám: 384
Ár: 3300 Ft
Borító: 5/5

A Supremes együttes, akiről a három lány a becenevét kapta:
Fülszöveg:
„- Irtó ronda ez a ruha rajtad… A nagymamám varrta nekem. Szépen tud varrni, de már nem lát. – Azzal a szájába tömött egy másik karamellát, és hozzátette: – De nem ez a legrondább. Azt majd holnap veszem fel.” Ezzel a párbeszéddel indul két kislány életre szóló barátsága az ötvenes években, és hamarosan elválaszthatatlan társuk lesz egy harmadik is, akivel a poros amerikai kisváros közismert trióját alkotják. Évtizedekkel később még mindig törzsasztaluk van Earl mindenki által kedvelt, Amennyi beléd fér nevű vendéglőjében. Itt ebédel – családostul – a vasárnapi istentiszteletek után a három, immár középkorú barátnő is: a különös képességekkel bíró Odette, Clarice, a háziasszonyok gyöngye és a gyönyörű Barbara Jean. Már mindhárman megtalálták lelki nyugalmukat, de nem akármilyen éveken vannak túl. Hogy mi történt velük és Amerikával a megelőző évtizedekben, azt fergeteges humorral beszéli el a szerző, aki úgy mesél emberi gyarlóságokról és érzelmekről, hogy közben minden figurát megért és szeret. Edward Kelsey Moore, a chicagói csellista-író könnyes-vidám regénye kiváló szórakozást ígér."

Megjegyzések

  1. De jó volt olvasni ezt a bejegyzést, visszahoztad az emlékeimet a könyvről! :)
    Mindig a déli regények közé sorolom magamban ezt, pedig nagyon nem ott van :D
    A végével én is úgy voltam, hogy már épp beletörődtem abba, amibe, aztán mégsem az lett és tök jó! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon megfogott, látszik mennyit írtam róla :D
      De miért? Dél Indiana, az déli USA állam nem? :)
      Igen, igen így voltam vele!

      Törlés

Megjegyzés küldése

na ehhez szólj hozzá ;)