Andrea Molesini - Nem minden mocsok bécsi

Katacitánál láttam meg először ezt a könyvet és éreztem, hogy nekem ezt olvasnom kell! :) A szerzőről botor módon azt hittem nő (Andrea), de a könyv hátsó füléről egy pipázó úriember nézett rám, akinek mint kiderült ez az első, felnőtteknek szóló regénye.

A könyv filmszerű 'előhanggal' kezdődik: 1917 őszén egy osztrák katonai csapat érkezik a Spada család villájához, megszállják a házat és a falut. 

Az elbeszélő Paolo, a 17 éves árva fiú, aki a villában él nagyszüleivel, nagynénjével Donna Mariával, és a kiszolgáló személyzettel. Nagyon tetszett Andrea stílusa, szépen bemutatott mindenkit - a nagypapát, aki szeretett nagy életbölcsességeket megosztani a fiatalabbakkal; az ellenálló, matematikus nagymamát; a szintén árva Maria nénit, akire rábízták a villa vezetését. A kiszolgáló személyzetük még érdekesebb: Teresa a szakácsnő, régi bútordarab a családnál, a könyv humorforrását az ő beszólásai szolgáltattatták (volt hogy percekig nem bírtam abbahagyni miatta a vihogást), a lánya Loretta buta kis parasztlány. A sánta, nagydarab intéző, Renató, aki mint később kiderül többet tud a harcokról mint amennyit gondolnánk. És ott van Paolo első szerelme, a vörös hajú, démoni lány, Giulia, aki valami botrány elől menekülve jött Velencéből Refrontolóba.

A Battaglia-Spada villa, amit 1917. nov. 9-én elfoglalt a
német sereg egy csapata, forrás

A regény kb fél év eseményeit öleli fel, megismerjük milyen lehetett az életet a megszállókkal teli házban, faluban. Milyen volt várni a híreket a frontról, az ellenállás szervezkedéseiről. 

Közben Paolo egyre többet ért meg a világból, felnőtté válik ez alatt az időszak alatt. Megtapasztalja a szerelmet, a féltékenységet, a háború mocskát, látja halált több formában. 

"Egy égő repülőgép, egy lelőtt fülemüle, egy megölt ló: ebédnél másról sem beszéltünk. A halál képe szörnyűbb, ha valami szép és nemes hal meg, valami, ami repül, énekel, fut. A néni elmesélte, hogy beszélgetett erről a báróval. Azt mondta, hogy a németek kék szemű, sima bőrű fiúcskának látják a halált, akinek enyhe szappanszaga van. Mi ellenben nőnek képzeljük, szépnek és jól öltözöttnek. 
− Mert nekik „der Tod”, nekünk „la Morte” – zárta rövidre a nagypapa, aki elveszítette a türelmét, ha más filozofált."

Nagyon tetszett a magyar fordítás, Teresa, a falusiak tájszólásban beszélnek, amit néhol kicsit erőltetve (vagy csak egy számomra ismeretlen magyar tájszólást dolgozott bele Nádor Zsófia. A kedvencem a csimota elnevezés, meg persze Teresa megszólalásai. 

"Terese rosszul leplezett megvetéssel nézett rám. – Ezek a ganébárók… Hát nekem osztán nincs fogalmam róla, mit akarhassanak… Tíz perce túrják itt nekem, a vájdlingokat, az a császárképű bajuszmók aszongya, ha nem találhassa, amit akar, hát szimatoskodni fog a fölházban is, az istenverte bajuszmókja! ...– Eltökítenek itt nekem mindent, nem bírják kiköpni, mit keresnek, a kutyák!
– Én tudni – szólt csupabajusz a nagypapára emelve hatalmas, égszínkék szemeit.– Lelencjóska-bajusz – dörmögte a nagypapa. – Mit kerestek?"

forrás

A cím arra utal, hogy nem mindig onnan jön a támadás, ahonnan várná az ember. A régi rendszert már nem tisztelik, felváltja az új, amit ki is mond Maria néni - eltűnik az udvariasság, a hagyomány a világból. 

A könyv végére felpörögnek az események, a korábbi, kedélyes, komikus történet átcsap kalandba, és tragédiába. A könyv befejezése is jól el lett találva, nincs rózsaszín befejezés, de mégse töri meg annyira az olvasó lelkét. Nagyon tetszett nekem ez a könyv, az érzelmi hullámzásaival, a villabeli élettel, az életszeretetével - kicsit a Tolvajok telére emlékeztetett, de annál kevésbé komor.

"A néni szerint minden könyv, amely méltó erre a névre, szüntelen vándorlásról mesél, mely a folyóvizek csillogásához hasonlatos. – Nem az úti cél számít… én nem azért olvasok, hogy megtudjam mi a vége… a csillogás, mely elvakít az út mentén, azt szeretem."

5/5

Kiadó: Scolar
Kiadás éve: 2014
Eredeti cím: Non tutti i bastardi sono di Vienna
Oldalszám: 352
Ár: 3250 Ft
Borító: 5/5
A könyv a kiadó oldalán
A Spada villa valóban létezik Refrontolóban, és elfoglalta a német sereg

Fülszöveg:

Andrea Molesini
forrás

"A venetói Villa Spadát 1917 őszén, a caporettói vereség után elfoglalja az osztrák hadsereg. A villa lakói különbözően reagálnak arra, hogy fogollyá váltak saját házukban: a matematikus nagymama makacs hallgatással igyekszik megtörni az ellenséget, az évek óta nem létező regényén dolgozó nagypapa bölcs mondásaival szórakoztatja a ház népét, a szomorú és szenvedélyes Maria néni pedig egyre közelebb kerül a megszállók parancsnokához. Mindeközben az ellenállásban is részt vesznek, titkos információkat juttatva el az angolokhoz, s a nemrég felfogadott sánta intézőről kiderül, hogy jóval több, mint egyszerű gondnok…A történet mesélője a tizenhét éves, árván maradt unoka, Paolo, aki a Nagy Háború alatt találkozik először a szerelemmel, a féltékenységgel, a bosszúval, és megérti, hogy a győzők és a legyőzöttek egyazon tragédia áldozatai, mely nemzeteken és családokon átívelve senkit sem kímél.Andrea Molesini könyve egyszerre egy fiú felnőtté válásának története, háborús regény és lebilincselően izgalmas kémtörténet. A tárgyi világ, a helyszínek, az ételek, az utcán terjengő szagok aprólékos ábrázolásával a szerző érzékszervi közelségbe hozza a háborús időket, a különös érzékenységgel megírt párbeszédek pedig a szereplők pszichológiai motivációit tárják föl. Az eleinte lassan hömpölygő szöveg a megszállás mindennapjaiba, a villa lakóinak életébe nyújt bepillantást, majd a végéhez közeledve drámai és feszült, sodró elbeszéléssé válik, végig megtartja azonban az egyensúlyt komikum és tragikum között, hol sírásra, hol nevetésre késztetve az olvasót."