Janne Teller - Minden

Janne Teller neve nem volt ismeretlen számomra, még jó pár éve Farkas Líviánál olvastam a nagy port kavart ifjúsági könyvéről, a Semmiről (most ez is felkerült a várólistámra). A novellákat szeretem, ezért kíváncsi lettem erre a könyvre is, ami most jelent meg múlt héten a Scolar kiadónál.

Ebben a kis kötetben nyolc novellát olvashatunk, és bónuszként a szerző utószavát a magyar kiadáshoz, amiben elmesél pár gondolatot a kötetről.
"Egyre inkább nyilvánvalóvá válik számomra, hogy minden történet arról szól, hogy eljön az életben az a meghatározó pillanat, amikor bepillanthatunk önmagunkba vagy a másikba – egy olyan helyzet, mely megmutatja, kik vagyunk igazából. Egy ilyen pillanat − vagy pontosabban az ilyen pillanatok − is részei annak, amit én Mindennek hívok."
A nyolc novella körül hét mind az erőszak valamilyen formájáról szól. Az utolsó, a címadó Minden kicsit kilóg, mert abban az írás nehézségeiről, az ihletről ír Janne; ez tetszett a legkevésbé, megtörte a koncepciót.

A többi novellában ahogy a fenti idézetben olvashatjuk - bepillanthattam olyan emberek életébe, gondolataiba, akik valahogyan a perifériára szorultak, a többséggel szemben állnak. A feszültség egyre nő bennük, és valamilyen erőszakos cselekedetben tör ki belőlük. A novellák elbeszélői, központi alakjai a kirekesztettség állapotában vannak, különféle okok miatt: nemzetiség, testi-elmebeli állapot miatt, anyagi-társadalmi helyzetből fakadóan. A társadalomba nem tudnak beilleszkedni és amikor elérik a tűrőképességük határát, kitörnek - ekkor persze ők lesznek a bűnösök. De valóban ők a hibásak?

A legjobban A török szőnyeg című tetszett, amiben nem is az erőszakon van a hangsúly, hanem egy kislány gondolkodásának megváltozásán - a pillanat, amikor rájön, hogy az apja nem tökéletes, nem viselkedik megfelelően másokkal. A lány egyetlen mondatával megváltoztat egy komoly helyzetet és ha nem is felnőtté, de érettebbé válik. 
"Megint csönd lesz. De most másmilyen a csönd, mint az előbb, semmi brummogás. A csönd először úgy hangzik, mint az elpirulás, majd átcsap kicsit túl sok rokonszenvbe, ami túl sok lármával és túl sok tárt karokkal jár együtt, és már senki nem néz egymásra sokatmondóan. De a hangulat szinte azonnal megváltozik, a nők abbahagyják a szidalmazást, a férfiak pedig kinyitják ökölbe szorított kezüket."
Amit annyira szeretek a novellában az a rövidségük, a homályosságuk, az hogy néha egy odavetett mondattal megváltozik az egész - egy nézés, egy látogatás egy házban. Az elbeszélők saját gondolataikat narrálják, de az olvasó emögé lát, és tudja hogy 'valójában' mi történik. (pl.: Sárga fény, Nyalóka). 
Janne Teller nagyon erős kötetet hozott össze, amik gondolkodásra késztetik az embert, hogy máshogy nézzen ezekre a perifériára szorult emberekre, vagy megértőbb legyen másokkal. Nagyon jó lenne közép/általános iskolai olvasmánynak is, mint a Semmi, mert fontos témákat vet fel, amelyeken el lehet/kell gondolkodni, és megvitatni az eseményeket.

4/5

Kiadó: Scolar
Kiadás éve: 2015
Eredeti cím: Alt
Oldalszám: 180
Ár: 2495 Ft
Borító: 5/5
Fülszöveg:
"Miért vannak előítéleteink? Miért közösítünk ki bárkit, vagy éppen miért emelünk zsarnokká? Miért hatalmaskodunk a kiszolgáltatottak felett? Miért vagyunk erőszakosak? Miért élünk vissza a bizalommal?Janne Teller elsősorban fiataloknak szóló népszerű és sikeres könyvei élénk vitát kavarnak a világban. Elég, ha csak a Semmi körüli nemzetközi botrányokra gondolunk (a ma már kötelező olvasmánnyá avatott regényt először betiltották még a toleranciáról híres Dániában is!). A dán írónő Minden című novelláskötetében ismét olyan konfliktusokat helyez a középpontba, melyek mindnyájunkat érintenek, s életünk folyamán egész biztosan találkoztunk velük. Mi kényszerít például egy fiatalembert arra, hogy erőszakot alkalmazzon? Meg lehet-e érteni az intoleranciát és a szélsőségességet? A bosszú mikor elfogadható indíték, egyáltalán erkölcsileg elfogadhatóvá lehet-e tenni a bosszúállást? Janne Teller új, fontos és provokatív könyvében súlyos és kényelmetlen kérdéseket tesz fel, miközben szembesít tetteink legszörnyűbb következményeivel is.Teller tömör, szófukar, nyers prózájával és a metafora erőteljes használatával kényszeríti az olvasót az állásfoglalásra, nem ad kibúvót, minden egyes novellában döntenünk kell helyes és helytelen, jó és rossz között. Nyolc történet, ami élesen belénk vág – asszimilációról és kirekesztésről, előítéletről és intoleranciáról, gyilkosságról és halálbüntetésről, erőszakról és bosszúról, integrációról és kulturális sokféleségről."

Megjegyzések