Neil Gaiman - A temető könyve

Neil Gaiman már megfogott a korábban olvasott könyveivel, így ezt is izgatottan kezdtem el olvasni. Kíváncsi voltam erre az abszurd "Dzsungel-könyve" történetre.

"„Senki Owens, barátainak csak Sen, egy majdnem teljesen átlagos fiú. Akkor lenne teljesen átlagos, ha nem egy hatalmas temetőben lakna, ahol szellemek nevelik és tanítják, a gyámja pedig egy magának való alak, aki nem tartozik sem az élők, sem a holtak világához. Egy fiú számára a temető tele van veszéllyel és kalanddal: ott a domb alatti vén Indigóember, ott a kapu, amely egy sivatagra nyílik, ahol elhagyott vámpírváros áll, ott a különös és rettentő lény, a szlír. Viszont ha Sen kimegy a temetőből, vár rá a Jack nevű, aki már megölte Sen egész családját…”"

A történet elég hátborzongatóan (és képregényszerűen) indul: "a Jack nevű" férfi egy nagy késsel megöli egy családot, egyedül a másfél éves kisfiú menekül meg, aki unatkozik, ezért kisétál a házból (aranyos az a rész, ahogy a lépcsőn "skálázik le" - jópont az élvezetes fordításért! :) ) Végül a gyerek a temetőben köt ki, ahol a szellemek védelmükbe veszik, megkapja a "Temető szabadságát", amivel biztosítják, hogy szabadon közlekedjen a temetőn belül, ahol meg tudják védeni a gyilkostól. A szülei a múlt századi Owens házaspár lesz, és kap egy gyámot, Silast, aki beszerzi neki a külső világból az élelmet, a ruhákat és sokat tanítja a fiút. A fiú a temetőben nő fel, a szellemek tanítják mindenre, amit tudnak, de Sen időről-időre a világba is kimerészkedik, ahol viszont a családja gyilkosa várja ...

A történet sablonos is lehetne: árva gyerek, aki fura körülmények között nő fel, amikor elég nagy lesz szembeszáll az életét fenyegető gonosszal, de ezt megdobják a természetfeletti lények, a kalandok és a szereplők.
Csak úgy faltam a könyvet: egy nap alatt elolvastam :)
Megszerettem Sent, okos, bátor fiú, jószívű, és van néhány 'extra' képessége (Áttűnés, stb). A temető szellemei is tetszettek, az ahogy a saját koruk nyelvezetét beszélték - a legviccesebb a költő volt :)

Egy-két dolog, ami nem tetszett: nem derült ki, hol van a temető - Angliára gondoltam, London vagy környéke, de egy helyen San Fransiscót említik (154 p), de az nem lehet, hisz keltákról írnak, meg Caius P-ról, aki nem lehetett SF-ban.

Nekem nagyon tetszett a könyv, a történet, a szereplők, a nyelvezet:
5/5

Borító:
4/5 (a sírkőn lévő fiúarcot csak később fedeztem fel - ötletes)

(A külföldi borítója jobban tetszik )

Illusztrációk:
5/5

Kedvenc idézetek:

"-Sikerül nekik? Holtan boldogabbak?
-Néha. De többnyire nem. Mint azok, akik azt hiszik, ha máshová költöznek, boldogabbak lesznek, és aztán rájönnek, hogy nem így működik. Akárhová mégy, saját magadat is viszed."

"Ha kegyelmességednek van virágzó ötlete arra nézve, hol járunk mink most, hálásak lennénk, ha megosztaná velünk. Különben tartsa csukva a mosléklesőjét" (ezen nagyot nevettem :))

Film is készül a könyvből (majd egyszer) :)

Megjegyzések

  1. A sírkőn szereplő fiúarcot eddig egyáltalán nem fedeztem fel...XD

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

na ehhez szólj hozzá ;)