Az Olvasás 7 hete - 6. hét

Én azért olvasok klasszikus irodalmat, mert ezek beépültek a kultúránkba – ilyen-olyan utalások esetén előfordulhatnak, ezért célszerű ezeket ismeri. Másrészt ezek nem véletlenül voltak népszerűek éveken keresztül – jó könyvek ezek, még ha nem is tetszik mindenkinek az összes, de én általában nyugodt szívvel kezdem olvasni ezeket :) A kortárs szépirodalomtól féltem pár éve, de az utóbbi egy évben megismertem több magyar írót, akitől bátran olvasok, mert megszerettem a stílusukat (Tóth Krisztina, Cserna-Szabó András, Rakovszky Zsuzsa..) A hagyományos történetekhez vonzódom (ahogy A tizenharmadik történet Margarete is), amiknek van eleje, közepe és vége :)

Több regényt olvastam, mint novelláskötetet, de szeretem a novellákat is. Az az előnyük, hogy nem igényelnek annyi időt mint a regények, viszont lehet, hogy ezeket többet gondolkodik az ember (ha jól van megírva). Néhány novelláskötet, amit olvastam és tetszett: Tóth Krisztina – Vonalkód, Hazaviszlek jó?, Rakovszky Zsuzsa – A Hold a hetedik házban, Cserna-Szabó András – Puszibolt, Agatha Christie – A karácsonyi puding, Bartis Attila – A kéklő pára, Joanne Harris – Bársony és keserű mandula, Cholnoky Viktor – Az álomirtó, Maupassant – A céltalan szépség, J. D. Salinger – Kilenc történet, Roald Dahl – Szuperpempő.

Nehéz arra rájönni, hogy miért nem olvasnak a fiatalok. Az iskolai irodalomórákon nagyon sok függ a tanártól is – meg tudja-e szerettetni magát és ezáltal felhívni a figyelmet a könyvekre is. A személyes tapasztalatom az, hogy az olvasást lassúnak találják a fiatalok – egyszerűbb másfél órában megnézni egy filmet és így elraktározni a mondanivalót, mint napokon keresztül olvasni egy könyvet. Sok felnőtt, aki már dolgozik annyira elfárad a nap végére, hogy már ereje és kedve sincs olvasni. Az egyetemen volt olvasásszociológia órám, ahol azt tanultuk, hogy sok gyerek funkcionális analfabéta, vagyis tud írni-olvasni, de nem tudja megfelelően értelmezni a szöveget – rájuk is fontos lenne figyelni. Nehéz ügy és szerintem az oktatásban nagy szerepet kéne fordítani az olvasásra, és nem feltétlenül a dögunalmas kötelezőkkel nyaggatni a gyerekeket, lehetne találni olyan könyveket, amik nyelvezetükben közelebb állnak hozzájuk, de elég erkölcsi értéket is tartalmaznak, hogy helyük legyen az oktatásban. A kötelezőkkel (a magyar szépirodalom nagyjaival), pedig ráérnének megismerkedni középiskolában, vagy az egyetemen – vagy kis részleteket adnának fel, amiket alaposan átmagyarázna a tanár, mert a másik probléma, hogy már nem értik a szöveget, az abban előforduló kifejezéseket (pl. tájnyelvi szavak, vagy a paraszti élethez kapcsolódó szavak, eszközök nevei – erre jó példa a Toldi).

Megjegyzések