Silvia Avallone - Acél

Már a tavalyi alexandrás akcióban kiszúrtam ezt a könyvet, muszáj volt beszereznem (580 Ft!) főleg hogy rákaptam az olasz szerzőkre. Kicsit tartottam tőle, többen írták, hogy elég komor történet (szinte minden olasz kortárs könyv ilyen, amit eddig olvastam!). Szerencsére olvastatta magát, vittem magammal minden nap. Itt jegyzem meg, hogy a kiadás nem nyerte el a tetszésem: vaskos, kis méret, majdnem kitört az ujjam vagy a könyv gerince, mire kiolvastam, és a borító szélén is feljött a fólia. A borító viszont nagyon tetszik (ahogy a többi új Modern Könyvtáras könyvé is).

A történet 2001 nyarán kezdődik, két szívbéli jó barátnő áll a középpontban - a szőke Francesca egy zsarnok apával és tehetetlen anyával és Anna egy szívtipró báttyal, szélhámos apával és aktivista anyával. Egyikük családja sem tökéletes, de ők mindig ott vannak egymásnak gyerekkoruk óta. Ezen a nyáron viszont elkezdenek változni a dolgok, 14 évesek lesznek, a testük kivirul, a fiúk is megfordulnak utánuk. Még gyerekek, most lépik át kamaszkor küszöbét, ismerkednek a szexualitással, de ezt nem mindenki tolerálja. Az apa, aki kiguvadt szemmel, perverzen lesi a lányát, hogy mit csinál a strandon, és megveri, ha szerinte 'kurválkodik'.
A másik apa mindig a könnyebb utat választja és csalással, bűnözéssel próbál meg kitörni. A fia, Anna bátyja se szent, hiába ítéli el apját ő is kiveszi a részét a könnyű pénzszerzésből...

forrás
A helyszín a festői Toszkána egyik kisvárosa, Piombino - kilátás Elba szigetére. Ám ez nem egy színes-szagos, elképzelt olasz kisváros, hanem egy gyárváros, ahol a legtöbb férfi az acélgyárban dolgozik. Egy olyan réteget mutat be az író, ahol az iskolát nem járják ki a gyerekek - elmennek a gyárba, vagy a lányok egy lepukkant bárban kötnek ki táncosnőként vagy örömlányként. Van persze néhány kivétel is, aki példaképként állhat a szerencsésebbek előtt. 

Fontos témákat hoz fel a könyv: a családon belüli erőszakot, az anyák-feleségek cselekvésképtelenségét (még ha meg is van az elhatározás az egyikben, vagyis látja, hogy mit kéne tennie gyáva megtenni - maga vagy a gyerekek miatt). A kamaszélet változásait, az első szexuális kapcsolatokat, a barátságok változását, a 'menők' és 'lúzerek' viszonyát.
"Ki tudja, tényleg megteszi-e. Odamenni egy rendőrhöz, leülni elé, feljelentést tenni az ellen a férfi ellen, aki az apja után a legfontosabb az életében. Elmondani egy idegennek olyan dolgokat, amelyekről éveken át senkinek sem beszélt, talán még saját magának sem. Elhagyni az otthonát, munkát keresni, egyedül nevelni Francescát."
Most megint úgy alakult, hogy mint tavaly is most is előkerül az olvasmányomban szeptember 11. Ebben a könyvben egy kocsmában ülve nézik a közvetítést, és nem tudják mit hoz a jövő - apokalipszis, megérdemelték a "mocskos kapitalisták"? Igazából ez a jelent nem olyan releváns ebben a történet egészében, de érdekes adalék.
"− Esküszöm, hogy életemben ez az utolsó. Holnaptól apa leszek!− Én is esküszöm. Holnaptól…"
A könyv egésze depresszív, de reális képet fest - a rádöbbenti az embert a világ sokszínűségére, megmutatva azt az oldalt, életmódot, amitől inkább elfordítanád a fejed. A befejezés elég kemény (pofánvágós, mint A tökéletes nap), és nyitott. Szívesen olvasnám a 'folyatását', mondjuk 10 évvel későbbi
(Amúgy az olaszok folyton tésztát esznek? Mert a könyvben akárhányszor vacsoráztak, akkor épp készült az anya leszűrni a tésztát. Kedvem is lett csinálni makarónit. ;))

5/5

Kiadó: Európa
Kiadás éve: 2011
Eredeti cím:  Acciaio
Oldalszám: 504
Ár: 2900 Ft
Borító: 5/5

Fülszöveg:
"A fiatal Silvia Avallone első regénye a tavalyi év egyik legnagyobb könyvszenzációja volt Olaszországban. A színhely az Elba szigetére néző, toscanai Piombino. Ennek a Toscanának azonban a Sole mió-s Itáliához nem sok köze van. A város iparnegyedében vagyunk, ahol nyáron a bénító forróság, télen pedig a kongó üresség és a szitáló eső miatt nem történik semmi. Az itt élők hozzászürkültek az őket körülvevő acélgyárhoz, a lerobbant bérházrengeteghez, a koszos és olajos tengerparthoz. A felnőtt férfiak és fiúk az acélgyárban dolgoznak, az asszonyok pedig harmincévesen már elvizesedett lábbal, fásultan végzik a háztartási teendőket. A két főszereplő kamaszlány, Anna és Francesca, mégis úgy érzi: most kezdődik az élet, övék a világ. A végtelen boldogsághoz már nem is kell több, csak hogy betöltsék a tizennégyet, részt vehessenek a nyári ünnepen, először lefeküdhessenek valakivel, és eljuthassanak a napfényben fürdő szemközti szigetre. Vajon sikerül-e megúszniuk mindazt, ami vár rájuk? Kamaszregénynél jóval több: lebilincselő sodrású, váratlan fordulatokban és erotikus intermezzókban, miniatűr szerű pontossággal kidolgozott jellemrajzokban gazdag, eleven lüktetésű mű az Acél. Egy vadonatúj, furcsa korosztály furcsa látlelete Itália sötétebbik feléről."
Egy kis retrózene:

Megjegyzések

  1. Én ma kezdek bele. Nagyon kíváncsi vagyok! De a posztod alapján tetszenie kell! :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Remélem tetszeni fog, nem egy egyszerű olvasmány, de tényleg érdemes elolvasni! :)

      Törlés
  2. Örülök, hogy tetszett, de gondoltam, hogy így lesz! Jók az olaszok, nem? Amióta rájuk találtam nagyon sok jó könyvet olvastam olasz szerzőktől.
    Az Acél vége engem is megütött, pislogtam is magam elé párat közben.
    + Nagyon szép lett az őszi design! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizony, hogy jók! :)) Szeretnék jó néhány olasz szerzővel megismerkedni, tetszik a stílusok.
      (kösziii :))

      Törlés

Megjegyzés küldése

na ehhez szólj hozzá ;)