Valérie Perrin - Colette

Valérie Perrintől 2023 olvastam el mindhárom könyvét, mindegyik tetszett - legjobban az elsőként olvasott Másodvirágzás ill. A vasárnap koldusai. Könyveiben sokféle sorsot mutat be, traumákat, gyászt, nehéz pillanatokat, titkokat, de mindig megcsillan a humor, a remény, a szeretet és a barátság.

A Colette a leghosszabb kötet a négy közül, ami meglepő alaphelyezettel indít: főszereplőnket, Agnest azzal hívja a rendőrség, hogy nagynénje elhunyt. Igen ám, de ő már három éve megkapta ezt a hírt, miközben családjával Los Angelesben éltek. A temetésre nem jött haza, de Colette egyik barátja intézett mindent. Teljesen érthetetlen számára a helyzet, ezért is ill. a rendőrség kérésére ellátogat Gueugnon városkájába, hogy azonosítsa a testet. Közben felidézi a gyerekkori nyarakat, amiket Colette-nél töltött, itt szerzett barátait, akikkel most sok év után újra felveszi a kapcsolatot. Ideje és lehetősége van: épp két munka között van, ill. férjétől való válását - annak új kapcsolatát is fel kell dolgoznia.

Sokféle életet ismerünk meg: egyrészt a titokzatos nagynéni, Colette életét. Agnes apját, Jean-t, aki zongoraművész lett, elsősorban nővére, Colette erőfeszítései miatt. Bepillantást nyerünk egy vándorcirkusz és néhány tagja életébe, akik közül ketten meglepő módon kapcsolódnak a megismert Septembre családhoz…

A kettős haláleset rejtélyes viszonylag hamar feloldásra kerül, ám a tényleges okokat csepegtetve kapjuk meg és egészen a könyv utolsó negyedéig kapunk megdöbbentő információkat. 

Fontos téma a családon belüli erőszak, ennek egészen végteles formái jelennek meg, gyomorszorító jelenetekben. Agnes egyik gyerekkori barátjának történetében a pedofília is bekapcsolódik a történetbe, nem csak az elszenvedő, hanem a környezete szemszögén - dühén keresztül is.

Nagyon olvasmányos volt ismét a történet, a duci kötet ne riasszon el senkit. Amikor volt rá időm akkor 100 oldalak pikkpakk lecsusszantak. A szaggatott narráció, idősíkváltások folyamatosan fenntartotta a figyelmemet. Tetszett, hogy Colette magnókazettákon hagyott üzeneteket Agnesnek, családja történetét ezeken keresztül mesélte el neki. 

Összességében tetszett ez a regény, bár tömény volt és mintha túl sok mindent akart volna a szerző belezsúfolni a történetbe. A focis szál nem kötött le, de Colette karaktere érdekes volt. Sajnáltam, hogy mennyi szenvedést és nélkülözést kellett átélniük a szereplőknek - barátságuk, szerelmük és elfogadásuk egymást iránt viszont oldotta a kemény témákat.

4/5

Kiadó: Európa
Kiadás éve: 2025
Eredeti cím: Tata
Fordító: Molnár Zsófia
Oldalszám: 696
Ár: 6999 Ft
Borító: 4/5

Fülszöveg:

Agnes nem hisz a fülének, amikor egy nap azzal hívja fel a rendőrség, hogy Colette, a nagynénje elhunyt. Képtelenség! Colette három éve egyszer már meghalt, eltemették, meggyászolták, és azóta is ott nyugszik a gueugnoni temetőben… Legközelebbi hozzátartozóként neki kell azonosítania a holttestet, így a saját szemével győződhet meg arról, hogy ezúttal valóban Colette hagyta itt az árnyékvilágot.

De akkor kit temettek el három éve? Miért akarta a nénikéje elhitetni mindenkivel, hogy meghalt? Izgalmas nyomozás kezdődik, és a Colette által kifejezetten Agnes számára készített hangfelvételek felbukkanásának, a régi barátok, a gyermekkori barátok vallomásainak, a hol fájdalmas, hol megmosolyogtató emlékeknek köszönhetően lassan összeáll a kép. Agnes végül nem csupán Colette titkait, a családja történetének addig rejtett fejezeteit ismeri meg, de a saját múltjával is szembenéz, sőt a válása óta reménytelennek érzett jelenét is sikerül újragondolnia.

Valérie Perrin a maga sajátságos, könnyed, mégis gazdagon és érzelmesen áradó stílusával egy olyan izgalmas és fordulatos történet útvesztőjén vezeti át az olvasót, amelyben egyszerre van jelen a könnyes nosztalgia, a szelíd humor és a krimiszerű feszültség.