Kavagucsi Tosikadzu - Mielőtt ​elbúcsúzunk

A Mielőtt a kávé kihűl 2018-ban az évem egyik meglepetése - kedvenc könyve lett, szerencsére a folytatásokat is elhozta a Kossuth Kiadó. Azok már nem okoztak olyan katarzist, de megható és szép olvasmányok voltak. Így voltam most a negyedik résszel, amelyben - a harmadik rész kitérője után - visszatérünk a tokiói Funiculi Funicula kávézóba. 

A sötét pincehelyiségben üzemelő kávézó érdekessége, hogy egy bizonyos székre leülve vissza lehet térni az időben. Ám nem szabad elmozdulni, csak azon a széken lehet maradni, ill. annyi ideig mielőtt a kávé kihűl.

Az előző kötetekben megszokhattuk, hogy több vendég élettörténetébe tekinthetünk bele, keretként pedig követhetjük a kávézó személyzetének, barátainak sorsát.

Ahogy a cím is utal rá, ebben a négy fejezetben - négy vendég történetében a búcsúzásokról olvashatunk. 

A férj, Kadokura Mondzsi régészprofesszor kómában fekvő feleségétől szeretne elbúcsúzni, akivel leéltek egy hosszú életet, ám valami nem osztott meg vele. Olvashatunk egy szeretett kutya elveszítéséről, egy visszautasított lánykérésről és egy apa-lánya kapcsolatról. A kutyás történet kivételével mindegyik szereplő igazából ellenszenves, rosszul bánt a szeretteivel, mégis nagyon megható ahogy próbálják jóvá tenni az elmúlt éveik hibáit. Lehet, hogy nyugati olvasóként is furcsák a szereplők - inkább a fej, mint az szív emberei - a tudatos házasságokkal, párkapcsolatokkal. 

Mindegyik történetben van egy kis csavar, ami segít máshogy visszatekinteniük az adott helyzetre, feloldozást kapnak, elbúcsúzhatnak. Még ha látogatásuk nincs is hatással a jelenre, például nem akadályozhatják meg a baleseteket, haláleseteket, megkönnyebbülve távozhatnak a kávézóból.

Az ember az emlékeit és a belőle fakadó érzelmeit csakis maga birtokolhatja és irányíthatja. Ezek pedig mind kívül esnek a szabály hatókörén.

Számomra a legmeghatóbb a kutyás történet volt - pedig macskás vagyok, de nagyon megfogott az ahogyan bemutatta Apolló történetét, aki kiegészítette a szereplő házasságát és védelmezte a maga módján egészen az utolsó pillanatig. 

A legfájdalmasabb az utolsó fejezet volt, amelyben a szerző egyúttal a tóhokui földrengés áldozatainak állít emléket. Ritkán sírok könyveken, de ez olyan volt, amit megkönnyeztem.

A Goodreads szerint még van két további rész, kíváncsi vagyok ezekre is - remélem olvashatjuk magyarul!

4/5

Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2024
Eredeti cím: 川口俊和: さよならも言えないうちに (Sayonara mo Ienai uchi ni)
Sorozat: Mielőtt a kávé kihűl 4.
Fordító: Erdős Veronika
Oldalszám: 256
Ár: 4990 Ft
Borító: 5/5

Fülszöveg:

A varázslatos Funiculi Funicula kávézó törzsvendégei jól ismerik a hely legendáját és a rendkívüli lehetőséget az időutazásra, ami nem kockázatmentes, mivel vannak szigorú szabályok, amelyeket be kell tartani.

Kavagucsi Toshikadzu világhírű Mielőtt a kávé kihűl című sorozatának negyedik kötetében az olvasók – a hagyományoknak megfelelően – ismét egy különleges időutazó csoporttal ismerkedhetnek meg: a férjjel, akinek még van valami fontos mondanivalója; a nővel, akinek nem volt lehetősége elbúcsúzni a kutyájától; a nővel, aki nem tudott választ adni egy házassági ajánlatra; és a lánnyal, aki elűzte az apját.

A szívmelengető karaktereket és kísérteties történetmesélést felvonultató Mielőtt elbúcsúzunk című regényben a szerző ismét felteszi a kérdést: Kit látogatnál meg, ha utazhatnál az időben?