J. K. Rowling - Harry Potter és a Tűz Serlege - illusztrálta Jim Kay
2016 óta olvasom újra a Harry Potter sorozatot, illusztrált formában (is). Jim Kay alkotásai évről-évre tartogatnak izgalmakat és kötelező beszerzéssé váltak. Erre a részre kicsit többet kellett várni - az azkabani fogoly 2017-ben jelent meg, ez a kötet két évvel követte. Érthető a 'csúszás', a 4. (és az 5. rész) a leghosszabb a sorozatban, már csak ezért is kíváncsi voltam hogyan tudják megvalósítani az illusztrált kiadás kialakítását.
Ezt a részt először 2000-2001 környékén olvastam, ekkor kaptam meg karácsonyra a 2. és 3. résszel együtt. Az 5. részre való várakozás alatt többször újraolvastam az egész sorozatot, az elmúlt tíz évben viszont csak 2011-ben fogtam a kezembe újra, ill. most 8 évvel később. Ahogy már a 2011-es bejegyzésemben megállapítottam ez a rész már sok változást tartogat a korábbiakhoz képest: a főszereplők érezhetően beléptek a kamaszkorba, az érzelmeik hullámoznak, nagy elánnal vetik bele magukat a dolgokba.
Harry számára a Trimágus Tusa körül forog az év, ill. azon gondolkodnak, hogy ki nevezte be őt, ezzel ki próbál az életére törni. Mivel pontosan emlékeztem minden fordulatra ezért inkább azoknál a részeknél időztem el, amiket annyira szeretek a könyvekben: a roxforti hétköznapoknál :) Ahogy Harry bámul ki a tájra a bagolyház ablakából, a karácsonykor lehullott nagy hótakaróban vívott hógolyócsatára, az órákra és beszélgetésekre a klubhelyiségben.
A történet remekül bemutatja azt is, hogy a médiának milyen erős véleményformáló ereje van, és ezzel milyen gátlástalanul visszaélnek az illetékesek - nem csak Vitrol, hanem a könyv végén Caramel, a mágiaügyi miniszter is. Dumbledore pedig örök-érvényű szemléletet próbál átadni a diákjainak: az ellenségeskedés gyengít, össze kell fogni a gonosz ellen, felül kell emelkedni a személyes sérelmeken.
A negyedik rész igazi fordulópont a sorozatban: a szereplők fontos élményeket gyűjtenek, egyre többet megtapasztalnak az igazi világból; a könyv végén az ellenség erőre kap és meghatározza a következő részek menetét.
A lényeg - Jim Kay illusztrációi:
Egy hétig olvastam ezt a könyvet, ennek oka egyrészt a mérete volt - csak otthon lehet elővenni, mivel egyrészt nagy, másrészt elég nehéz. Úgy vettem észre, hogy kevesebb illusztrációt tartalmazott, mint a korábbiak - de lehet hogy a nagyobb terjedelme miatt tűnt kevesebbnek. Mindenesetre a könyv eleje szerintem többet tartalmazott, mint a közepe-vége.
Amit mindig keresek és most is hiányoltam kicsit: több karácsonyi roxforti életkép, most 'csak' a bálról kapunk egy képet, szeretnék a kastélyról, a nagyteremről is látni illusztrációt.
A próbákról szóló fejezetek címoldalai szépen elkülönültek - mind a három kapott valamilyen extra hátteret, feliratot. Voltak rajzok, amik már unalmasan ismétlődtek (jelvények), de azért voltak lenyűgöző jelenetek, portrék is (Voldermorttól a hideg rázott - róla több rajz is született).
A lapok háttere most nagyon letisztult volt, a korábbiakkal ellentétben most egyforma, kicsit antikolt hatású hátteret kaptak, ritkán törte meg ezt valamilyen illusztráció. Ami tetszett, hogy most minden fejezet első oldala kapott egy keretet, itt is voltak ismétlődő minták, de a színeikben eltértek egymástól.
Összességében tetszett ez a kiadás, bár Rémszemet szerintem kicsit túltolta Jim Kay :D
Amit mindig keresek és most is hiányoltam kicsit: több karácsonyi roxforti életkép, most 'csak' a bálról kapunk egy képet, szeretnék a kastélyról, a nagyteremről is látni illusztrációt.
A próbákról szóló fejezetek címoldalai szépen elkülönültek - mind a három kapott valamilyen extra hátteret, feliratot. Voltak rajzok, amik már unalmasan ismétlődtek (jelvények), de azért voltak lenyűgöző jelenetek, portrék is (Voldermorttól a hideg rázott - róla több rajz is született).
A lapok háttere most nagyon letisztult volt, a korábbiakkal ellentétben most egyforma, kicsit antikolt hatású hátteret kaptak, ritkán törte meg ezt valamilyen illusztráció. Ami tetszett, hogy most minden fejezet első oldala kapott egy keretet, itt is voltak ismétlődő minták, de a színeikben eltértek egymástól.
Összességében tetszett ez a kiadás, bár Rémszemet szerintem kicsit túltolta Jim Kay :D
5/5
Kiadó: Animus
Kiadás éve: 2019
Eredeti cím: Harry Potter and the Goblet of Fire
Sorozat: Harry Potter 4.
Oldalszám: 464
Ár: 12500 Ft
Borító: 5/5
Fülszöveg:
Attól fogva, hogy a Kviddics Világkupa döntője után felizzik az égen a Sötét Jegy, Harry Potter minden lépését veszély kíséri. A negyedik tanév elején a Tűz Serlege őt választja ki a Roxfort képviseletére a legendás Trimágus Tusán, ahol olyan feladatokkal kell megbirkóznia, amelyek a legkiválóbb varázslókat is próbára tennék. A tusa azonban csupán előjátéka egy minden eddiginél kockázatosabb erőpróbának. Little Hangleton ködlepte temetőjében ugyanis a legsötétebb mágia fortyog...A Kate Greenaway-díjjal kitüntetett Jim Kay utánozhatatlan művészi erővel idézi elénk a negyedik Harry Potter-kötet jeleneteit és szereplőit ebben a különleges, illusztrált kiadásban.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Te mit gondolsz? :)