Philip Pullman - A ​borostyán látcső


Eljött ennek a bejegyzésnek a megírása is - végre befejeztem egy évek óta halogatott sorozatot! Sajnálom, hogy ennyi időt vártam vele: pár éve még jobban magával ragadott volna; érettebb olvasóként viszont jobban látom a hibáit - hiába a grandiózus, és újszerű cselekmény, volt pár szál amit nem sikerült lezárni az utolsó könyvben sem.

Lassan érnek össze a szálak a befejező részben is: Lyra a könyv elején öntudatlan álomban fekszik egy himalájai barlangban, anyja, Mrs. Coulter vigyáz rá és tartja tulajdonképpen fogságban. Will elsődleges feladatának tekinti, hogy megtalálja, utána pedig az apja, az angyalok és a kés által kijelölt utat és feladatot kövesse. 
Közben a nagyobb erők is mozgásba indulnak: nem csak az angyalok seregei, hanem Lord Asriel ill. vallásos csoportok is Lyrát keresik. 
Megjelenik egy szereplő, aki a második részben ismertünk meg és egy merőben újszerű világba téved át, de ő is a Por és nagyobb erők útját fürkészi.

forrás
Fordulatokban itt sincs hiány, főszereplőink ismét veszélyes helyzetekbe kerülnek, keresik az útjukat és egyre többet megtudhatunk a végső csatáról..., ami végül el lett intézve pár oldalban; nagyobb szerepet kapott a felnőtté válás és a Por útjai.
Nem mondom, hogy nem tetszettek azok a gondolatok, amiket Lyra és Will megismert, megtapasztalt, és megkaptam a romantika-adagomat is, de ahhoz képest, hogy mennyire be van lengetve hogy itt nagy harc lesz - Lord Asriel maga az isten ellen vonul, ahhoz képest kaptunk egy csatát - amin a két gyerek átevickél - kiborul egy kristálykoporsóból a legfelsőbb hatalom, hogy semmivé enyésszen és ennyi. Valahogy aránytalannak és kissé összecsapottnak érzem a trilógiát. Tele van újszerű ötlettel, egyedi világgal és szereplőkkel, mégis vannak olyan hibái amik miatt már nem tudom megszeretni. 

A könyv végére az az alapvetés csúcsosodik ki, hogy élni kell az életet, kötöttségektől, bigottságtól mentesen, hogy számítsanak a megélt napok, ez a gondolat nagyon tetszett. Ahogy azok a fricskák is, amelyekkel az egyházat, a vallást jelenítette meg Pullman - pl.: a fent említett kristálykoporsós jelenet, vagy a gyilkosnak szánt pap sorsa...
"Mesélni. Erre nem gondoltunk. Ennyi ideig nem jutott eszünkbe! Pedig kell nekik az igazság. Az táplálja őket. Igaz történeteket kell mondani nekik, és akkor minden jóra fordul. Mesélni, ennyi az egész!"
forrás
Durva amúgy, hogy az amerikai kiadásban Lyra szexuális öntudatra ébredését cenzúrázva tették bele a könyvbe...Ami nem mintha valami 18+-os dolog lenne, egyszerűen ráébred, hogy már nem gyerek, semmi 'alantas' testi vágy, vagy reakció nem jelenik meg benne. 

Összességében tetszett a sorozat, értem a rajongást iránta és ajánlom is olvasásra, aztán mindenki maga találja meg, hogy mi tetszik meg neki - a fantasy rész, a fordulatos cselekmény, vagy Pullman filozófiája az életről, a korlátokról.

A könyvsorozathoz hozzá tartozik két rövid történet, novella - az egyikben Lyra 15 éves(Lyra's Oxford), a másikban Lee Scoresby és Iorek találkozását írja le (Once Upon a Time in the North). Illetve tavaly jelent meg A Por könyve sorozat, melynek első része 10 évvel Az arany iránytű előtt játszódik, a fülszöveg szerint pedig a következő kötetben a 20 éves lány sorsáról olvashatunk, a harmadik pedig titok. 


4/5

Kiadó: Ciceró
Kiadás éve: 2017
Eredeti cím: The Amber Spyglass
Sorozat: Az Úr Sötét Anyagai 3.
Oldalszám: 496
Ár: 3990 Ft
Borító: 5/5

Fülszöveg:
Az Északi fény trilógia utolsó kötete (mely azonban nem befejezése a sorozatnak) elhozza a minden világot megrengető, nagy végjátékot, mely a Teremtő és az emberiség között zajlik. Emellett elmeséli egy lány és egy fiú történetét is, két tizenévesét, akiken minden világ sorsa múlik – de akik közben ugyanolyan gyerekek, mint bárki más, ugyanúgy meg kell tapasztalniuk a felnőtté válás minden örömét és kínját. A helyes döntést sem a világraszóló, sem a személyes dolgokban nem könnyű meghozni, ahogy azt Lyra és Will is megtanulja ebben a páratlanul izgalmas, magával ragadó és sokszor felkavaró regényben. Melyből azt is megtudhatjuk, mit lát a különleges Borostyán látcső, és kik azok a mulefák…

2 megjegyzés:

  1. Ó, hát kicsit sajnálom, hogy nem féktelen rajongás lett belőle. :( Az én emlékeim is nagyon megkoptak már, és félek, hogy ha én is újrázom, akkor már nem lesz ugyanaz az érzés, és kevésnek fogom érezni, ami tinikoromban még úúú meg ááá volt.
    Hmm, a végkimenetelre egyáltalán nem emlékszem, csak arra, hogy SPOILER Will és Lyra közt szövődnek szálak, és hogy egy padon találkoznak újra...? Azt a padot meg is csinálták Oxfordban. :))) SPOILER VÉGE
    Nahát, erről a cenzúrázásról nem is tudtam... pedig tényleg azért elég ártatlan maradt a dolog...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, talán egy-két régi kedvencnek ez a hátránya - bár ha akkor tényleg szerettük akkor el tudunk tekinteni a hibáitól.
      SPOILER:
      igen elkezdenek vonzódni, ki is mondják és ennyiben maradnak, a találkozást már csak megbeszélni tudják, remélhetőleg A por könyve 2. részében többet megtudunk :)
      SPOILER

      Bigott amerikaiak, most mit mondjak? :D

      Törlés

Te mit gondolsz? :)

Üzemeltető: Blogger.