Az én könyvtáram
Nem voltam mindig könyvtárba járó ember... Egyszer gyerekkoromban anyukám elhozott a megyei könyvtárba, de nem maradtam tag sokáig. Inkább a saját könyveimet olvasgattam - akár újra és újra. Nem alakult ki az a rendszer, ami pl. a szomszédos általános iskola több kis diákjának, hogy suli után elsétáljak a könyvtárba. Az iskolai könyvtárat használtam hébe-hóba, de igazán akkor kaptam rá a könyvtárazás ízére, amikor egyetemre jártam.
 |
| forrás |
Először itt bolyongtam órákat, vagy ültem le netezni egy-egy géphez. Az órák közti lukakat, vagy épp a busz indulásáig kitöltő időt is gyakran töltöttem itt, de volt, hogy egy találkozó előtt pár órával előbb bebuszoztam; kerestem egy szimpatikus kis zugot (pl. a jobb oldalon képen látható ablak melletti pc-ket szerettem) tanultam, beadandót írtam, utána indultam a dolgomra.
Sokszor ment a harc a szakirodalomért, gyorsnak kellett lenni, de ugyanúgy találtam "könnyed olvasnivalót" is, ha éppen a szépirodalmi hiányosságaimat akartam órán kívül pótolni. :) Itt ismerkedtem meg először az online katalógus hasznosságával is - szerencsére a forrásközpont kötelező könyvtárhasználati órát is tartott nekünk, ami hasznos volt az anyaggyűjtésben, meg egyáltalán ahhoz, hogy eligazodjunk a viszonylag új épületben.
2010 környékén iratkoztam be a megyei könyvtárba, innen elsősorban szórakoztató irodalmat, néhány órára szükséges könyvet, klasszikust, szépirodalmat szereztem be. Itt éreztem először azt hogy az egyik legjobb hely számomra.
Ez az időszak összefügg azzal, hogy rátaláltam a könyves blogokra, és én is elkezdtem írni ill. beindult a moly - vagyis rengeteg helyről kaptam információkat, hogy mit is olvassak.
Otthon mindig felkészültem: írtam listát, hogy mit szeretnék kivenni; mi van meg a könyvtárban, konkrétan mi elérhető éppen, és mire kell még várni, mert ki van kölcsönözve.
A könyvtárba beérve izgatottan jöttem fel az első emeletre, a listámat szorongatva elkezdtem az akár órákig tartó bolyongást a polcok között. Szórakoztató irodalom polcsorairól a szépirodalmon át, sőt néha a szakirodalomhoz is átmerészkedtem - de erre igazából csak pár éve kaptam rá. Többször izgatottan néztem a visszaosztó kocsit amikor egy könyvtáros, vagy önkéntes pakolásztott, hogy éppen mi kerül a helyére, mit lehetne még hazavinni.
Mindig megnyugodtam a polcok között - a csönd, a sok könyv nagyon jó hatással volt rám. Na és persze a zsákmányolás érzése - ezt régebben többször kis blogbejegyzésben is megörökítettem. Rengeteg kedvenc könyvre, vagy új műfajra találtam rá ebben az időszakban - nagyon nagy anyagi támogatást jelentett az, hogy pár ezer forintért rengeteg könyvhöz hozzájutottam.
Néhány író olvasó találkozóra is elmentem, amit a könyvtár szervezett, pl.: nagy élmény volt, hogy kaptam meghívót Grecsó Krisztián író-olvasó találkozóra (nemrég beszéltük a főnökömmel, hogy még ő bogarászta ki, hogy én is olvastam több könyvét, ez alapján küldték ki a meghívót), de itt láttam Farkas Líviát is először élőben.
2014-ben kezdtem az egyetemen a könyvtár mester szakot - akkor már tudtam hol szeretnék dolgozni, mi illik hozzám ihazán. 2016 óta a 'másik oldalról' figyelem a hozzám hasonló keresgélőket, és olyan jó látni hogy valaki örömmel viszi a kupac könyvet kikölcsönözni, vagy akár azzal mosolyt tudok csalni az arcára, hogy előkerítem a keresett könyvet.
Úgy érzem beérkeztem - a hobbim és a munkám összeért: a könyves blog miatt folyamatosan tájékozódom a könyvkiadás piacáról, már többször tudtam ajánlani könyvet emiatt, vagy beszélgetést kezdeményezni egy könyv kapcsán.
A könyvtárunk amúgy szerintem viszonylag modern és a barátságos, legalábbis bennem a meleg színek, az I. emelet nagy tere mindig ezt az érzést kelti. Na és persze mi is, a pult túloldaláról is szeretnénk mindenkiben ezt megerősíteni.
Heloise bejegyzése ihlette - olvassátok el ő milyen szuper helyen dolgozik.
Illetve írjátok meg milyen a ti könyvtáratok - ha jártok, ha nem jártok akkor miért nem? Milyen kép él bennetek a könyvtárakról?
Bejegyzések
Annyira szuperséges bejegyzés lett! Nagyon jó volt olvasni :)
VálaszTörlésNahát, én téged mindig is - mmint gyerekkorod óta- könyvtárba járó embernek képzeltelek el :)
Ó, tényleg a szakirodalom-vadászat nálunk is ment nagyon anno :D Aztán kitapasztaltam, hogy kell szemfülesnek lenni vagy előrelátónak :D de voltak nagyon izgalmas vadászatok is.
"Úgy érzem beérkeztem - a hobbim és a munkám összeért" - ezt olyan szépen írtad, és tényleg mennyire igaz rád :)) Szerintem ennél szebb dolog kevés van :)
Nagyon örülök, hogy megírtad, és hogy olvashattam! :)
Köszönöm!! :)
TörlésRemélem írsz te is még hasonlót és én is tervezek még néhány könyvtáras bejegyzést.