Dorthe Nors - Tükör, ​index, kuplung

Még az év elején ismerkedtem meg a dán írónő novelláskötetével, amit agyondicsértek külföldön - de nekem nem tetszett. Erről a kisregényéről a Libramore podcastban hallottam, és eldöntöttem, hogy el kell olvasnom. Nem bántam meg, hogy hallgattam a megérzésemre, mert bár nem adtam rá 5 pontot, mégis egy egyedi, különleges hangulatú történetet ismerhettem meg.

Sonja, negyvenes éveiben járó szingli, egy svéd bestseller krimiíró műveit fordítja dánra. Koppenhágában él, ahová gyerekkori barátnőjével költöztek a középiskola után. Sonja a kötet elején épp a rutint próbálja megszerezni vezetésből, de a locsifecsi oktatója mellett erre nem sok esélye van - a nő, csak hogy zavartalanul cseveghessen sokszor helyette vezet, sebességet vált. 

Photo by Andrew Worley on Unsplash

Sonja elég passzív személyiség, befelé forduló, aki legtöbbször csak hallgat a beszélgetésekben, néha egészen máshol jár, ha szóhoz jut akkor viszont egész kis monológokat vág ki az őt éppen érdeklődő dolgokról. Nincs is ezzel baj, viszont a problémáit elfojtja, nem mondja ki, nem szól vissza. Rendszeresen jár masszázsra is egy idősebb nőhöz, aki folyamatosan analizálja a gondjait - Sonja ezt is egyfajta tehernek érzi, de mégsem utasítja rendre, vagy hagyja ott a masszőrét. 

A családjától eltávolodott, szüleivel ritkán beszél, nővére pedig nem áll szóba vele - akárhányszor hívja vagy letagadtatja magát, vagy gyorsan lerakja a telefont.

A másik nagy problémája a munka: a krimik, amiket fordít undorítják, túl erőszakosak, betegek, de mégsem mondja fel a szerződését. 

A kisregény nagy részében a fenti problémákat járja körül újra meg újra, mégsem éreztem unalmasnak. Különös hangulata van a történetnek, és érdekes volt a dán mindennapokról olvasni, ami azért nem csak a hyggéből áll. Megtudhatjuk, hogy a vidéki települések gyakran egészen elnéptelenednek, mert 'mindenki' Koppenhágába költözik a jobb élet reményében. A dán kapcsolatok sem felhőtlenek, Sonja két közvetlen ismerőse is házasságtörő kapcsolatban él vagy hajlik rá. 

Koppenhága - pixabay

Sonja magányos figura, de ahhoz túl passzív, hogy merjen változtatni - annak ellenére, hogy többször idézi anyukája állítását, miszerint ő egy küzdő típus. Ezt igazából a vezetés megtanulása iránti makacsságban láttam, mert annak ellenére hogy egyensúlyzavarokkal küzd és alapvetően fél a vezetésről, határozott abban, hogy jogsit szerezzen. 

A kisregényben történnek apróbb előrelépések, kilép a komfortzónájából - kinyilvánítja a véleményét, vagy megpróbál közeledni másokhoz. Tetszett az a jelenet, amikor az oktatójával száll szembe - bár egyrészt szomorú, hogy ebben szerintem sok nő magára ismerhet. A nem kért megjegyzések, érintések, amiket néha nem utasítasz vissza anélkül, hogy ne nyilvánítsanak olyannak aki túlreagál dolgokat.

– Semmi mást nem akarok, csak vezetni tanulni, oké? Nem kérek masszázst, sem kézfogást, sem ölelést, sem kérdezősködést, sem bátorítást vagy babusgatást. Szeretnék megtanulni vezetni, hogy eljussak oda – mutatja Sonja az Avedøre Erőmű felé, de mögött ott van egész Dánia, sőt az egész világ.

A történet főbb elemei a magány, az elidegenedés, és a passzivitás. Sonja sokat küzd azért, hogy kiderítse merre tart a jövője, rájöjjön mik a céljai, hogyan menjen tovább miután úgy érzi egy szakasz lezárult az életében. 

Szépen megírt, egyedi hangulatú könyv - a szépirodalom kedvelőinek ajánlom ;) (Ha adnék még fél pontokat, akkor 4,5/5).

4/5

Kiadó: Park Kiadó

Kiadás éve: 2017

Eredeti cím: Spejl, skulder, blink

Oldalszám: 216

Ár: 2990 Ft

Borító: 5/5* (nagyon tetszik ez a letisztult borító)

Fülszöveg:

A Tükör, index, kuplung korunk középkorú, magányos szinglijének bibliája. Annak a nőnek a története, aki 40 évesen meg akar tanulni vezetni, de nem tud sebességet váltani, nem érzékeli a holtteret és folyton elszédül. Annak a középkorú nőknek az egyszerre humoros, (ön)ironikus története, aki úgy érzi, láthatatlanná vált, eltévedt a nagyvárosban, nem tudja honnan jött, hová tart.„Anélkül, hogy létezett volna szingli-kultúra, azért szinglik Ballingban is voltak. De nem csináltak belőle akkora felhajtást, Sonja is kibékülne a régi módival, mert a szingli-kultúránál semmi sem lehet idegesítőbb. Ezeket a hordákat különféle manőverekkel kilóra eladják, mint a vágómarhát. A szinglik ki-be járkálnak az éttermek ajtaján és fejükben hemzsegnek az online társközvetítők. Mindig egyedül, mindig éppen két szexuális kapcsolat között csörtetnek valahová, és vásárlás-központú beszámolóikkal azt hirdetik, hogy az embernek arra kell törekednie, hogy maga is fogyasztható legyen.”