Donáth Mirjam - Mások ​álma

Az Athenaeum Kiadó Magyarok külföldön című sorozatának 3. kötetében Donáth Mirjam a new yorki valóságba kalauzol el minket. 

A szerző neve ismerős lehet több magyar újságból - jelentek meg írásai a Magyar Narancsban, a Marie Claireben, az Nlcafén, de szerepelt a Menjek vagy maradjak blog egyik videójában is (ezt jó néhány éve láttam). Ahogy beleolvastam pár cikkébe az meggyőzött, hogy érdekel a véleménye bővebben az emigrációról, az amerikai kultúráról és arról a hét évről, amit ebben a különleges városban töltött.

Mirjam egy ösztöndíjnak hála New Yorkban a Columbia Egyetemen tanulhatott, ami első körben biztosította számára a vízumot és a lakhatást. Később továbbtanult és állást kapott a Reutersnél, a város több pontján, negyedében élt. 

A könyv a New Yorkban töltött hét évnek a lenyomata - néhol időben ugrálva, előre és visszautalva ismerhetjük meg Mirjam történetét az egyetemi évektől kezdve.

"Egy-egy emberléptékű negyed lakójaként kedves szomszéd volt minden New York-i, amíg a tömött metrókocsikba nem lépett. Akkor olyan kedvetlenné és magányossá vált, mintha lakatlan szigetre vetette volna a sors."

A kulturális különbségek mellett megismerjük a hétköznapi New Yorkot, a várost ahol a legnagyobb érték a munka és a teljesítmény. A barátságok felszínesek, sokszor meghatározott időre szólnak, az albérletkeresés egy rémálom és okosan kell trükközni, ha megfizethető áron akár egy gardróbnyi lukat a szobádnak akarsz tudni.

pixabay

Mirjam nagyon jól ír, nem hiába tanulta ezt évekig - ebben a könyvben nem csak a saját életét mutatja be, hanem megszólaltat több különböző hátterű embert, akikben csak annyi a közös, hogy ebben a városban élnek. Megismerhetjük a ny-i zsidó közösség egy részét, több ott élő magyart, a különböző negyedek és utcák jellegzetességeit.

"a kivándorlásnak mindig lesz tétje. Leginkább azért, mert nemcsak térben, időben is történik. Azért, mert amit hátrahagytunk, már sosem lesz ugyanaz, mint ami előtte volt. Mert mi sem leszünk már ugyanazok. Egymás nélkül változunk tovább. Ezeket a következményeket egyedül a világpolgár nem érzi, de világpolgárnak csak születni lehet."

Érdekes élmény volt olvasni - megfelelő arányban volt benne a magánélet és a 'hasznos' tudnivalók a városról és a lakóiról. A könyv szerkezete nem tetszett annyira, nehezen tudtam követni, hogy éppen időben hol tartunk, és a sok költözés miatt is zavaros kép van bennem az ott töltött időről. Összességében jó könyv, ami reális képet ad az emigrációról, a lehetőségekről, a nehézségekről. Közelivé hozza ezt a várost, és megérthetjük miért szeret vagy miért nem szeret valaki ott élni magyarként.

4/5

Kiadó: Athenaeum Kiadó
Kiadás éve: 2017. november 17.
Oldalszám: 320
Ár: 3499 Ft (Rendeld meg!)
Borító: 4/5

Fülszöveg:

„A legnagyobb veszedelemben is mindig lesznek fák, amelyeket nem lehet átültetni. Én ilyen fáktól származom.”Donáth Mirjamot felvették New York legjobb egyetemére, azután évekig a legnagyobb nemzetközi hírügynökségnél dolgozott a Times Square-en, egy felhőkarcoló 19. emeletén. De nem volt boldog. Hét év után hazajött, és megírta félmillió kivándorló honfitársunk lélekölő vívódásait. Önmagával is kegyetlenül őszinte könyvében találkozunk borsodi illegális bevándorlóval és zalai gazdasági migránssal, álmaink városában jönnek-mennek az oroszok, a brazilok és a magyarok. Csak azt nem tudjuk eldönteni, kinek tanulságosabb ez a könyörtelen szembenézés az amerikai álommal, az emigrációs léttel és a hazaszeretettel: azoknak, akik már elmentek, vagy nekünk, akik még itt vagyunk.