Dunajcsik Mátyás - A ​Szemüveges Szirén

Múlt hétvégén adták át a 9. Molyszülinapon a Mertítés-díjakat, és Dunajcsik Mátyás kötete is nyert! Én a könyvről először Katánál olvastam – és az ő pozitív véleménye meggyőzött, hogy ezt a könyvet érdemes lenne nekem is megismernem. Múlt hétvégén merő véletlen volt, hogy ezt is hazahoztam magammal a könyvtárból. :) Úgy látszik mostanában rákapok a mesekönyvekre is, néha üdítő a sok tucatsztori között egy hasonló gyöngyszemre bukkanni!

Atlanta egyedül él apukájával egy kis szigeten, a világítótoronyban. Anyukája pár éve meghalt, de a kislány és az apa szeretetteljes kis családot alkotnak. Atlanta a tanulást sem hanyagolja el, a szárazföldön található iskola tanárnőjével rádión keresztül beszélget. 

A történet a születésnapjával kezdődik, amikor is a toronyban elhelyezett képek előtt koccint az adott rokonnal – ez annyira bájos jelenet volt, hogy innen már el se ’engedett’ a történet. Apukájától dédapja távcsövét kapja ajándékul, amivel lelkesen elkezdi figyelni a környező vizet. Egyszer megpillant egy fekete hajót is egy szikla mellett… Ki lehet az, és mi az a kis sziget nem messze?

"A hatalmas tenger úgy terült el előttem, mint egy frissen vasalt lepedő, fölötte a felhők egybefüggő, szürke paplanával, miközben a lemenő nap úgy világított a láthatár szélén, mint az a kis vörös lámpa, amit kicsi koromban Anya mindig égve hagyott az ágyam fölött, hogy ne féljek éjszaka."

A fantáziáját hamarosan egy árva sirályfióka köti le, akit a viharos szél sodort a világítótoronyhoz. Atlanta nem sokat teketóriázik, lelkesen és gyakorlatiasan a fióka ápolásának szenteli magát. Sőt eldönti, hogy útnak indul a kis hajójukkal és hazaviszi a rejtélyes szigetre a fiókát.

Innen indulnak a bonyodalmak - feltámadó szél, a fekete hajó, fény derül a sziget titkára, de persze Atlanta is révbe ér végül.

A könyvnek két erős üzenete van: egyrészt az állatok szeretete és védelme, másrészt a szeretteinkkel való kapcsolat, és az elengedésük. 

A rövid történet felnőttként olvasva is nagyon jó élmény volt: a stílusa szép, a hangulata megfogott - a viharos tengerben biztos és szeretetteljes kuckóként áll a világítótorony a kis családdal. Atlanta nagyon szimpatikus volt: egy erős, magabiztos és önálló kislány, aki feltalálja magát emellett a képzelete is lenyűgöző. Nem csak a szeleket hasonlítja állatokhoz, hanem a tenger hangját is egy-egy jazzszámhoz (a listát a kötet végén olvashatjuk).

"Persze, jogos a kérdés, hogy mit lehet látni egy világítótoronyból az óceán közepén? De az a helyzet, hogy minél kevesebbet látsz, annál többet veszel észre. Én például a környéken előforduló hajókon és madarakon kívül már negyvenkilencféle szelet, ötvenhárom különböző típusú esőt, száznál több felhőfajtát és hetvenféle tengeri hullámot tudok megkülönböztetni. A szeleket elsősorban állatokról szoktam elnevezni – ennek megfelelően létezik róka-, hangya-, vágtázó- és lajhárszél (már ha azt szélnek lehet hívni egyáltalán), de van hattyú- és elefántszél is."

A kötet másik erőssége a vizuális élmény, ami Gilicze Gergely munkája hozott - nagyon tetszettek a domináns lila ábrák, amiket üdítően megtört a sárga szín. 

Ajánlom ezt a történetet már kis iskolás kortól - kedves és okos könyv. 

5/5

Kiadó: Kolibri
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 108
Ár: 2499 Ft
Borító: 5/5

Részlet

Fülszöveg:

Atlanta egy apró, világvégi sziget világítótornyában él. Mikor nem Kamillával, a falubéli tanítónővel beszélget rádión vagy az apja jazz-lemezeit hallgatja, általában a tenger végtelen horizontját kémleli. Egy napon azonban különös vendég érkezik Szelesszirtre, aki olyan kalandba keveri Atlantát, amit még a kislány híres tengerész ősei is megirigyelnének…Dunajcsik Mátyás ifjúsági regényének hősei titokzatos madarak, világjáró kísértetek és szerelmes bálnavadászok. A Szemüveges Szirént a szerző Izlandon töltött évei ihlették.