Fredrik Backman - Itt ​járt Britt-Marie

Fredrik Backmantól két éve olvastam először Az ember, akit Ovénak hívnak c. könyvét, ami meghozta neki a hírnevet. Ezt a történetet nagyon szerettem, a filmverziót is megnéztem idén és az is bekerült a kedvenceim közé. Tavaly szeptemberben folytattam az ismerkedést az íróval - A nagymamám azt üzeni, bocs már nem okozott olyan katartikus élményt, de a humora épp jól jött. Ebben a könyvben bukkan fel először az aktuális regény főszereplője, Britt-Marie. 

"Egy bizonyos életkorban az összes kérdés, amit az ember feltesz magának, ugyanarról szól: Hogyan kell élni az életet?"

Britt-Marie 40 évnyi házasság után hagyja magára férjét, aki évek óta megcsalta. A 63 éves asszonynak nincs könnyű dolga: nincs semmilyen képzettsége, alig van munkatapasztalata, de a makacssága meghozza a gyümölcsét - egy távoli kis településen, Borgban a felszámolás alatt álló ifjúsági otthon gondnoka lehet.

Britt-Marie úgy áll neki a munkájának, ahogy az életben bármihez is - alaposan kitakarít maga körül. Megismerkedik a kis település néhány lakójával, és fokozatosan egymás segítségére lesznek. Közel kerül egy árván maradt testvérpárhoz, akiket a bátyjuk nevel. Vega és Omar mindene a foci, ahogy még néhány borgi gyereknek is és Britt-Marie hamarosan az edzőjük lesz, persze nem teljesen önszántából. A gyerekek célja, hogy megmutassák a sznob 'városiaknak', hogy igenis tudnak focizni és gazdasági válság sújtotta Borg még mindig itt van, vannak lakói és reményei.

Ez a regény az újrakezdésről szól, a kapcsolatteremtésről és a reményről. Britt-Marie, ahogy például Ove is nem épp egy átlagos ember - a gyerekkorában történt tragikus esemény rányomja a bélyegét a személyiségére, nagyon nehezen tud kapcsolatot teremteni, "nem szociális" ahogy férje mondogatta neki és 63 évesen is még keresi azt, hogy ki is ő, mit szeret és mire vágyik. 

"Hogy milyen nehéz rájönni, ki is az ember valójában, ha az egész életét valaki másért élte."

Ez a regény is, ahogy a másik két Backman könyv tele van humorral, de ott van benne az élet súlya is - a házasság problémái, a gazdasági válság okozta elszegényedés, az alkoholizmus és egy település elszegényedése. 

"Minden házasságnak van rossz oldala, mert minden embernek vannak gyengeségei. Minden ember, aki együtt él egy másikkal, különféleképp kezeli ezeket a gyengeségeket."

De a történetben találunk reményt és kapaszkodókat, a befejezés pedig ránk bízza, hogy továbbgondoljuk az eseményeket. 

Tetszett ez a regény, lehet hogy még jobban megfogott volna, ha ez az első amit olvasok az írótól, de így már egy kis - ezt már láttam - érzés volt bennem az olvasás közben. Britt-Mariehoz hasonlóan lövésem sincs a focihoz, de egy kicsit segített megérteni, hogy miért szerethetik annyian ezt a sportot.

4/5

Kiadó: Animus
Kiadás éve: 2016
Eredeti cím: Britt-Marie var här
Oldalszám: 360
Ár: 3980 Ft
Borító: 4/5

Fülszöveg:

Britt-Marie ​hivatása negyven éven át az volt, hogy makulátlan rendet és tisztaságot tartson sűrűn utazgató és gyakran túlórázó férje körül. Ám útjaik elválnak, s ő, akinek lánykorában volt utoljára munkahelye, minden áron dolgozni akar. Mivel nem válogathat, elfogadja az egyetlen állást, amelyet a munkaközvetítőben ajánlanak neki, és Borgba utazik, ebbe a válság sújtotta községbe. Egy „hallatlanul koszos", felszámolás előtt álló ifjúsági otthont kell rendben tartania, éppen neki, aki nem tűr meg semmiféle piszkot és rendetlenséget. Ráadásul, ki tudja, hogyan, hamarosan az ifjúsági focicsapat vezetőjének szerepében találja magát. Pedig nem sok minden áll tőle a focinál távolabb. De Britt-Marie-t nem olyan fából faragták, hogy megijedjen a feladattól: intézkedni kezd, engedélyeket kér be, nyilvántartásokat vezet – rendet csinál és rendet tart. Az egyedülálló, messziről érkezett nőből akaratlanul a közösség egyik kulcsembere lesz. És felfigyel rá egy magányos férfi is – Sven, a helyi rendőr. Kérdés, hogy mindez elegendő-e ahhoz, hogy Britt-Marie újra otthonra találjon. Különös tekintettel arra, hogy volt férje is felbukkan a színen…Történet a második esélyről, a sors kiszámíthatatlanságáról és az evőeszközös fiókok rendjéről. Fredrik Backman harmadik regénye szívszorító és felemelő, romantikus és ironikus, csakúgy mint korábbi művei.