Tóth Krisztina - Párducpompa

Tóth Krisztina legújabb kötete nem fest valami szép képet a rólunk - Magyarország tele van rosszindulatú, erőszakos emberrel, aki ha egy cseppnyi befolyást szerez a másik felett, akkor ezt örömmel, gonoszkodva ki is használja (A pálya őre). Könnyen felfortyannak a semmiségeken, mert őket megsértették és ennek hangot is adnak:
"A térdnadrágos meg, akinek a tüdejébe időközben visszaáramlott a levegő, azt ordítja, hogy ő nem üvöltözik, hanem neki igaza van. Ez egy gyönyörű mondat, az ilyenekért érdemes sorban állni." - A megnyalt ember
Nem viselik el a kisebbség / külföldiek / "migráncsok" tagjait - és vagy a mellüket verve bizonygatják másságukat hozzájuk képest, vagy csak a rosszindulatot keresik bennük (Hét táska, Holland süti, Troli).

Tóth Krisztina valamilyen formában mindig benne van a műveiben is - vagy legalábbis őt azonosítjuk az elbeszélővel - most is volt több olyan novella ami saját életéből merített, vagy az íróság élményét osztotta meg velünk. Jót derültem az olasz kényelmességen (Az a bogaras olasz), és a dedikáció nehézségein (Bumbi születésnapja), de a vérnyomásom felszökött a Verset állva vezetői karának begyöpösödöttségétől, és A fésű, a kréta meg a vonalzó szadista 'tanárnénijén'. 
"Arról próbálok valamit mondani ebben a reménytelenül levegőtlen, visszhangos teremben, hogy a vers zene, a vers mi magunk vagyunk, a vers a létünk, az identitásunk, hogy a verset nem fejből, hanem szívből mondjuk, és nem szépen, hanem bárhogyan, bárhol. Homokos, vizes síkra érve, fülkefényben állva, vonattetőn keresztben hasalva, csillámló sziklafalon ülve, lassan, tűnődve, halkan, motyogva." - Verset állva
Realista novellák/tárcák gyűjteménye a Párducpompa, ami elsőre elég tömény és nem is akarsz szembesülni vele, hogy ennyi buta, rosszindulatú ember él itt. Egy-két novellában felcsillan a remény (ahogy a borító párducmintáin is), de az összkép az gyomorszorító. Hiányzik az életünkből, ebből az országból a részvét, vagy az önzetlenség - ha körülnézel a közvetlen környezetedben is észreveheted. Ez amiről Tóth Krisztina ír, ez Magyarország, ilyenek vagyunk. Azokban a novellákban ahol megjelenik valami pozitívum az is csak a sok rossz közül bukkan elő - egy megszánt fogyatékos fiú, egy öreg kutya, két lecsúszott alak figyelme egymás iránt, vagy a testvéri szeretet megnyilvánulása. 
Erős kötet!

5/5

Kiadó: Magvető
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 208
Ár: 3299 Ft
Borító: 5/5

Fülszöveg:
Posta, ​trolibusz, orvosi ügyelet, plázasétány, iskola, végállomás, tömött vasúti kocsi, kutyafuttató – Tóth Krisztina ötven története a mi mindennapi életünkben játszódik. Mintha mi állnánk saját magunk előtt a sorban. Gogol szelleméhez hűen: ha nevetünk, magunkon nevetünk. Már pedig abszurd humorból és empatikus iróniából itt nincs hiány. A Párducpompa elbeszélései groteszken realista pillanatfelvételek, lírai lassítások, precíz megfigyelések arról, miképpen élünk és félünk a mai Magyarországon. Pontos történetek az útvesztésről út közben. A bevándorlásról és a kivándorlásról, a szegénységről és a betegségről. A Blaha Lujza térre az aluljáróból huszonöt lépcsőfok vezet a felszínre, derül ki az egyik írásból. Haza a mélyben. Ilyenek ezek a megható és megrázó novellák is: grádicsonként érzékeljük a különbséget a lent és a fent között, a hatalmi agresszió és az emberi szolidaritás között. A Párducpompa olyan, mintha egy teljes kört mennénk valamelyik trolival: ugyanott vagyunk, mint ahol felszálltunk, mégis máshogy és máshová érkezünk meg.

Megjegyzések

  1. Tóth Krisztina megint csak nagyon jól látja a mai magyar valóságot. Sajnos, hogy ilyenek vagyunk. De azért majd én is elolvasom a Párducpompát, mert nagyon kíváncsi vagyok, belőlem mit vált majd ki.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon ajánlom, tényleg jól sikerült kötet lett!

      Törlés

Megjegyzés küldése

na ehhez szólj hozzá ;)