Február eleji szösszenetek

Nem akarom, hogy tiltes bejegyzések kövessék egymást ezért ismét a jól bevált 'szösszenetes' bejegyzéstípushoz folyamodom - vagyis megosztom veletek mivel töltöm az időmet, mi jár a fejemben mostanában.

Nikkincs bejegyzése a monstum könyvekről épp jókor jött, ugyanis épp Edward Rutherfurd New Yorkját olvasom január vége óta (ezért nincs másról poszt :D). 

A januári terveim egyik pontja volt ez a könyv, és örülök, hogy nem halogattam, hanem a hónap utolsó napjain belevágtam. Az elején könnyű dolgom volt, pörgött a cselekmény, húzott magával - aztán múlt héten kicsit belassultam, a háborús részek nem tetszettek, de most már a háromnegyedén túl vagyok és ki tudom jelenteni, hogy jó könyv. A hétvégére szerintem befejezem és jöhetnek a könyvtárból zsákmányoltak.

Érdekes a gondolat, amit Nikkincs felvetett és én is ezzel a 'problémával' küzdöttem: sajnálom az időt az ilyen hosszú (500 o. <) könyvekre fordítani, pedig jó élményt nyújtanak sokszor. Csak ott munkál bennünk az a gondolat, hogy ezalatt az idő alatt akár 2-3 rövidebbet is el tudnánk olvasni. Leküzdendő probléma ez szerintem többünknél, pedig megvan a varázsa ilyen hosszan elmerülni egy világban!

Idén szeretném még sorra keríteni Umberto Ecotól A rózsa nevét, és ahogy néztem az olvasatlan könyveim közül még Mariam Petroszjan könyve, az Abban ​a Házban kerülhet ebbe a kategóriába.

Könyvstop: a spórolást - az életem több területén - egész jól űzöm mostanában, leküzdöttem azt a vágyamat, hogy minden ígéretesnek tűnő akcióban körülnézzek, vásárolgassak könyveket (vagy 'bjúticuccokat'). Megvan a nagyobb cél, amire spórolok - saját lakás - szóval ha minden így megy, akkor februárban is 0-ás lesz a zárásom :D Nem bánom, mert rengeteg könyv van otthon is, könyvtárban - szóval posztokban nem lesz hiány, mert olvasni még mindig szeretek. 

Öröm a hiány: sikerült megint eladnom két könyvet a héten - nagy öröm, nem csak a kis plusz pénz miatt, hanem azért is, hogy felszabadul helyem. Iszonyú zsúfoltak a polcaim :D