Halász Margit - Gyöngyhomok

Halász Margit könyveire többször is felfigyeltem, kerülgettem őket nagyobb akciókban, erről a könyvről utoljára Amadeánál olvastam, végül egy hónapja rendeltem meg. Nem olvastam semmit még az írónőtől, de az már biztos, hogy nem ez lesz az utolsó könyv, amit elolvasok tőle!

Érdekes világot teremt az írónő - eleinte azt hittem az 19. század végén jár a történet, de belecsempészett mai szavakat, később pedig utalt a 20. század közepére is, persze haladunk is az időben, de nem volt annyira hangsúlyos, hogy mikor is játszódik. A helyszín viszont annál erőteljesebb - az Alföldön, a Duna-Tisza közén, a Kunságban járunk, ahol megelevendnek a legendák, a betyárok, babonák, mesék és a természet kerül a középpontba.

A regény az Ördög család sorsát követi végig, a szülők találkozásától, ami meseszerű, a gyerekeik életén át (ami inkább földhözragadtabb) - folytosan keveredik egymással a realitás és a természetfeletti.

"Te lappangtató bitang, te, suttogta Rozál Misike fülébe, te pusztai macsuka, ki vagy te? Te barackillatú gyönyörűség, te duzzadt szirmú homoki rózsa, válaszolta Misike, te ki vagy?"

ng

Mindegyik gyereket megismertették a szülei a birtokuk legendájával - egy árva fiút kitettek a lápra, ahol egy sellő nevelte fel, később a férfi gyöngyeit a sárgabarackfa alá rejtette el, ami a birtok központját alkotja. Életük során mind úgy érzik eljött a vég, és szükségük lesz a gyöngyökre, ám a sors mindig fordul egyet, rájönnek, hogy elég erősek anélkül is.

"Mert az élet nagyon kegyetlen, nem olyan, mint a mesében, hogy hipp-hopp, az legyek, ami akarok, még a legjobb esetben is csak annyi, hogy lehetek valami, és kész."

A nyelvezete nagyon különleges - ahogy írtam a mai kifejezéseket, keverte a tájnyelvvel, szólásokkal. Elringat, mesél:

"Arrébb, egy kis hirtelen lápos szélén, a nádsusnyó felé csillogó ökörnyálat tessékelt a szél, a leheletkönnyű mezei csipkefüggöny szaggatott szélein erőtlen őszi pókok kapaszkodtak, mentették magukat a közeledő pusztai tél hegyesre fényesített, jégvirággal festett körme elől."

Egy napos olvasmány volt ez is - az utóbbi pár napom ilyen könyvhabzsolós, ezerrel apasztom a saját könyveimet, (egész jól állok 23/26 az arány, ilyenjómégsosevót :D) Talán nem kellett volna ennyire gyorsan végigszáguldanom rajta, majd újra fogom olvasni valamikor. Na meg kedvet kaptam Márquez Száz év magányához, amire utal a borító lévő mondat, és elvileg a  cselekmény hasonló :)

5/5

Kiadó: Geopen
Kiadás éve: 2011
Oldalszám: 212
Ár: 2990 Ft
Borító: 3/5

Az írónő honlapja

Fülszöveg:

„Halász Margit témaválasztása, érdeklődési köre, befogadó készsége egyetemes. Nem tud, nem akar besorolódni semmiféle skatulyába. Független, egyenes derekú, szabad, pusztai ember, merthogy az Alföldön született, ahol a szél, a regösök és a táltosok, és ahol a kitekintő szem akadálytalanul a messzeségbe lát.”Tar Sándor
A Kétvízközt áll egy hatalmas sárgabarackfa, melynek gyökerei alatt félzsáknyi kincs van elrejtve, a lápi sellő fia ásta el oda összegyűjtött gyöngyeit – meséli estéről estére a Homokhát egyik legendáját hét gyermekének Ördög Rozál, aki maga is mesésen kalandos élettel a háta mögött ismerkedett meg szerelmével, Négyökrű Mihállyal. A hét gyermek felnő, de a 20. század Magyarországán mindegyiküknek tapasztalnia kell, bármerre fordul is a történelem kereke, boldogulásuk kulcsát – a kincset – csak a mesék világában találhatják meg. Halász Margit édes-bús – egyszerre mitizáló és mítoszromboló – történetében a Duna-Tisza köze homokján élő család generációkon átívelő, fordulatos, érzelmekkel teli legendáriumával ismerkedhetünk meg. A szerzőtől megszokott, humorral és derűvel átszőtt sajátos nyelvezet igazi gyöngyszeme irodalmunknak."

Könyvelőzetes