Pék Zoltán - Feljövök érted a város alól

Pék Zoltán neve nem ismeretlen előttem, bár eddig csak a fordításait olvastam (Neil Gaiman, Christopher Moore, London folyói, stb-stb), amikor megláttam, hogy a könyvhétre megjelenik az első regénye, már le is adtam a rendelésem.

A borító is megfogott, a jövőbeli, sötét Pest látképe, a magasba törő felhőkarcolók, a romok... Itt tényleg helytálló a fővárosunk elkülönítése, mivel a könyv jelenében élesen elválik egymástól a két városrész.
Buda marad a vallás, és a múlt központja, ahová a turisták jönnek, hogy megnézzék a templomokat, elcsodálkozzanak a benzint zabáló autókon, és a munkás tömegeken. Pest a jövő központja a felhőkarcolóival, a technikafüggő belvárosi tömeggel.
A szétválás egy merénylet miatt következett be, meggyilkoltak egy papot, lázongások törtek ki. Valakinek ez kapóra jött és elkezdődött átformálódni a város és a peremkerülete - keletet elárasztották a kínaik a gyáraikkal, Buda megmaradt a múltban, a nyugati határát lezárták, az embereket 'agymosták', hogy a vallás és a munka legyen a legfontosabb számukra.

forrás

Corvinus a főszereplőnk, az ő látószögéből követhetjük az eseményeket, ami néha egészen frusztrálóan zárt, és nyomasztó. A Pesten túli kerületben, a Sikánnak nevezett területen nőtt fel, és él, ahol lelencek, gengszeterek, mindenfélével seftelők élnek. Egy régi ismerősének tesz szívességet, amikor elkezd nyomozni egy eltűnt fiú után, amivel persze még nagyobb szarba tenyerel, mint amire gondolt volna. (bocs, átvettem Zoli stílusát :D). Van itt gengszerfőnök, titkos szerető, elveszített barátok, a múlt felbolygatása, a sötét emlékek felidézése.

"Nagyokat tátogok, hogy kiduguljon a fülem, ami hirtelen beállt a múlttól. Mert a múlt nem csak egy irány vagy egy szakasz az időtengelyen. A fejedben gyűlik, akár a takony, néha felnyomul az orrodba, szúr tőle a halántékod, könnyezik a szemed, és eldugul a füled. A múlt nátha, ami nem múlik el."

Nagyon pörgős az egész könyv, nem is annyira hosszú, majdnem egy délután-este kiolvastam. Zoli stílusa, ahogy az előbb utaltam rá sajátos: rövid, pergő mondatok, káromkodás, ismétlődések, valahogy olyan film-narráció szerű az egész. Lehet, hogy ez nem fog mindenkinek tetszeni, nekem bejött, sodródtam a szöveggel és Corvinusszal.

forrás

A felvázolt jövőkép nem valami pozitív, ahogy Zoli egy interjúban mondja, nem látja rózsásan a jövőt. Egyfelől a kínai gyárak, lepusztult város, másfelől az agymosott vallálos és munkamániás tömegek, akiket kényére-kedvére irányíthat bárki... Remélem azért ennyire nem lesz rossz....  

Nem hard-scifi, szóval nincsenek nagy tudományos leírások, Corvinus se épp egy tecnhikafüggő szereplő, szereti a hagyományos dolgokat - az emberi reakciókat, olvas belőlük, ravasz és megfontolt.

"Én nem használok okoslencsét, okosórát és hasonló okosszarokat. (…) Ezért mondják rám, korlátolt vagyok, de szerintem meg éppen hogy korlátlan."

Amit hiányoltam a könyvből - a kicsit részletesebb világbemutatást, most akkor egész Magyarország lakatlan vagy mi? Egy szó sem esik a vidékről, vannak városok, faluk, valami?

A könyv vége se hagyja nyugodni az olvasót, bár valahogy sejtettem, hogy ilyen cselesen ér véget... Nem tudunk meg mindent, csak amennyit Corvinus is tud, és innen-onnan belecsempésződik a cselekménybe. 

Érdekes kirándulás volt ez Corvinus (és az író) fejében, egy jövőbeli, cseppet sem hívogató Buda_Pesten.

4/5

Kiadó: Agave
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 228
Ár: 2980 Ft
Borító: 3/5

• Részlet
• A könyv a kiadó webshopjában
• Videóinterjú a szerzővel (ekultúra)

Fülszöveg:

"Corvinus élete olyan, mint a neve: kölcsönzött. A túlélésre játszik, és mint a többi shiftelő, dolgokat ad-vesz, radar alatt, a város alatt. Egy olyan Pesten él, amely a régi belvárost elhagyva egyre kijjebb és feljebb szorul, egy olyan Budával átellenben, amelyet egy szinte faji alapon működő egyház ural. Corvinust ebben a kettéhasadt városban utoléri a saját múltja, és lehetősége adódik helyrehozni a dolgokat. Vagy, ha azt nem is, akkor legalább bosszút állni. Kimozdul a mindennapi életéből és teréből, hogy visszatérjen egy olyan világba, amely egyszer már kivetette magából. Ebben a történetben a jövő itt van, és egyfolytában vége. Pék Zoltán disztópiája egy felismerhetetlenségig eltorzult Budapest mélyére invitálja az olvasót, és vezeti keresztül egy cselekménnyel teli, izgalmas történeten, melyben csak menekülés van, de menekvés nincs."