Malala Juszufzai – Christina Lamb - Én vagyok Malala

Szégyen-gyalázat de - azt hiszem - tavaly hallottam először Malaláról. Az egyik Elle magazinban készült cikk róla ennek a könyvnek a megjelenése kapcsán. Már tavaly ősz (a magyar megjelenés) óta szerettem volna olvasni ennek a fiatal pakisztáni lánynak a történetét, aki idén kapta meg a Nobel békedíjat (az indiai Kailás Szatjárthi-val megosztva). 

A közel-keletről - szerintem az emberek többségéhez hasonlóan - nincs sok tudásom: egy nagy katyvasznak tűnt az egész muszlim világ, ahol a nőket korlátozzák, folyton lázadások vannak, fegyverrel próbálják megoldani az ügyeket és az USA folyton ott téblábol és beleártja magát mindenbe. Malala könyvének elolvasásával kicsit tisztult a kép - érthetően és követhetően mutatja be, hogy miért tart ott jelenleg Pakisztán ahol. Nem csak a családját és a saját életét mutatja be, hanem a főbb eseményeket, fordulópontokat, amik hatottak az ő és az egész ország életére. 

"A férfi elmegy dolgozni, pénzt keres, hazajön, eszik, alszik, és azt csinál, amihez kedve van. Nálunk a férfiak azt hiszik, hogy a hatalmat a pénzkereset és mások megölése biztosítja, Nem is gondolják, hogy a hatalom azoknak a nőknek a kezeiben van, akik egész nap mindenkiről gondoskodnak és akik gyerekeket hoznak a világra."

Malala nem átlagos családba született: egyrészt az apja nagyon örült a jövetelének (szemben más apákkal, akik csak a fiúknak örülnek), mivel tanárember, lánya mindig értelmes emberek között foroghatott. Ziauddin, az apja annyira fontosnak tartotta az oktatást, hogy iskolát is indított, ahol lányok is tanulhattak, Malalával az élen. Elfogadó, szabad légkörben nőtt fel, szociálisan érzékeny és okos lány vált belőle, aki mindent megtett hogy tanulhasson és igazán jó legyen benne.

Malala és a családja forrás

Már gyerekkora óta hallgatta apja és barátai beszélgetését Pakisztánról, látta hogy nem jól működik az ország, ezért hamar eldöntötte, hogy ezen ő változtatni akar, az álma, hogy politikus legyen, hogy változást hozzon. Erre minden esélye megvan, bár egyelőre 'kívülről', külföldről tud tevékenykedni. A merénylet után, Birminghambe szállították és ott is él a családja. Megalapították a Malala Alapítványt, 

"Láthatóan oly sok minden miatt torzsalkodtak egymással az emberek. Ha a keresztények, a hinduk vagy a zsidók az igazi ellenségeink, ahogy sokan mondják, akkor mi, muszlimok miért egymással hadakozunk? Népünket egyre inkább tévútra vezették, amely azt hiszi, hogy a legnagyobb gond az iszlám védelme. Olyanok vezetik őket félre, mint a Koránt szándékosan rosszul értelmező tálibok. Pedig a valódi problémákkal kellene foglalkozunk. Az országban rengeteg az írástudatlan, és számos nő egyáltalán semmilyen oktatásban nem részesül. Olyan helyen élünk, ahol felrobbantják az iskolákat. Nincs megbízható villanyszolgáltatás. Nem múlik el nap, hogy ne ölnének meg legalább egy pakisztánit."

A könyv nagyon jól van felépítve, Christina Lamb profin dolgozott - fel sem tűnik, hogy nem egy szerző írta a könyvet. Megismerjük Malala szülőföldjét, a Szvát völgyet, az ottani élet jellegzetességeit, és az egyre erősödő tálib befolyást. Ezzel párhuzamosan kezd el az akkor még gyerek Malala felszólalni a jogaiért, a lányok jogaiért - szónoklatokat tart, egyre többen felfigyelnek rá, álnéven urdu nyelven ír a BBC blogjában, hogy milyen lányként élni a tálib fenyegetettség alatt. Később egyre többen megismerik a nevét, de persze egyre nagyobb veszélybe is kerül, végül 2012 október 9-én egy tálib fegyveres arcon lövi. Innen indul a nemzetközi hírneve.

5/5

Kiadó: Bookline (Libri)
Kiadás éve: 2013
Eredeti cím: I am Malala
Oldalszám: 386
Ár: 3490 Ft
Borító: 5/5

Részlet

Fülszöveg:

"A lány, aki harcolt, hogy tanulhasson, és lelőtte egy tálib katona.Amikor a tálibok elfoglalták a Szvát-völgyet, egy kislány kiállt saját jogaiért.Malala Juszufzai nem tűrte, hogy el akarják némítani, és harcba szállt azért, hogy tanulhasson. 2012. október 9-én mindezért kis híján az életével fizetett.Ezen a napon Malala épp az iskolából hazafelé tartott, amikor megtámadták és közvetlen közelről fejbe lőtték. Nem sokan bíztak felépülésében. Malala mégis talpra állt.Csodával határos gyógyulása a távoli Pakisztán egy eldugott részéből az ENSZ New York i székházáig repítette. Így vált tizenhat évesen világszerte az erőszakmentes tiltakozás példaképévé, és ő lett a valaha élt legfiatalabb hős, akit Nobel-békedíjra jelöltek.Az Én vagyok Malala nem csupán egy magával ragadó történet a családról, melynek életét felforgatta a terrorizmus, hanem megható példázat a szülők rendíthetetlen szeretetéről egy olyan kultúrában, ahol csak a fiúkat veszik emberszámba.Ez a könyv megmutatja, hogy egyetlen ember is elég ahhoz, hogy jobbá tegye a világot.Malala Juszufzai akkor került a figyelem középpontjába, amikor a BBC urdu nyelvű honlapján naplót kezdett írni az életéről a tálib megszállás idején. A Gul Makai álnéven közölt írásaiban gyakran beszél arról, családja mennyit küzd azért, hogy a Szvát-völgyben a Malalához hasonló korú lányok tanulhassanak.2012 októberében egy tálib katona megtámadta a lányt: közvetlen közelről lőtte fejbe. Malala azonban a csodával határos módon felépült, és tovább folytatja a lányok tanuláshoz való jogáért vívott harcát.Malala bátorságát és állhatatosságát 2011-ben Pakisztánban a Nemzeti Ifjúsági Békedíjjal tüntették ki, majd ugyanebben az évben a Nemzetközi Gyermek Békedíjra is jelölték. Ő lett 2013-ban minden idők legfiatalabb Nobel-békedíj várományosa.Egy éven belül kétszer szerepelt a Time magazin címlapján, másodjára azén a lapszámén, amelyben a Világ 100 Legbefolyásosabb Embere listáját közölték. Ugyancsak a befutók közt szerepelt Az Év Embere-díj várományosai közt 2012-ben.A Malala Alapítvány segítségével amelynek Angelina Jolie az egyik szóvivője, aki 200.000 dollárral támgatta az alapítvány működését Malala továbbra is a lányok tanuláshoz való jogáért folytatott küzdelem élharcosa. Ez a nonprofit szervezet a közösségi szinten megszervezett oktatást és világszerte az oktatásügyért küzdők támogatását tűzte ki céljául.A könyv társszerzője, Christina Lamb a világ egyik legismertebb külügyi tudósítója, aki 1987 óta tudósít Pakisztánról és Afganisztánról. Oxfordban és a Harvardon végezte tanulmányait, öt könyv szerzője, öt alkalommal nyerte el az Év Brit Külügyi Tudósítója-díjat, valamint neki ítélték a Prix Bayeux-t, a haditudósítóknak járó legrangosabb európai díjat is. 2007-ben részt vett Karacsiban Benazír Bhuttó kampánykörútján, ahol több tucat ember lett öngyilkos bombamerénylők áldozata. Jelenleg a Sunday Timesnak dolgozik, férjével és fiával London és Portugália között ingázik."