Elif Şafak - Az isztambuli fattyú


Ez a könyv ... ez annyira kellett a lelkemnek. :) Múlt héten stresszeltem a beadandók miatt, nem is akartam elvonni olvasással a figyelmem, de engedtem magamnak és milyen jól tettem :D 
Erre a könyvre Katacitánál figyeltem fel, és pont be tudtam suvasztani a 14 nemzetes kihívás utolsó könyvének is, így dupla öröm volt. 
"Az élet véletlen egybeesésekből áll. A véletlen és az egybeesés nem ugyanaz. Ahhoz, hogy az ember ezt megérthesse, néha szüksége van egy rossz dzsinnre."
Már az első oldalaknál éreztem, hogy igen, ez az én könyvem lesz. Ahogy egyre többet olvastam, és tárult fel a történet több rétege, egyre jobban tetszett. A végére fura mód egy nagy vigyorral tettem le, hogy ez igen. (Most már értem Katacita félelmét, hogy vajon felül tudta-e múlni a ezt többi könyvével az írónő). 

Minden a helyén van, nem sok könyvért tudok - már - nagyon lelkesedni, de ez a ritka kevesek közé tartozik. Kabátkönyv, ahogy Amadea mondaná. Na befejezem ám az ömlengést.,.
flickr
Családregényről van szó, ami nekem különösen kedves. A nyáron olvasott Lakodalmainkhoz hasonlóan egy csupa nőkből álló családba csöppenünk: négy lánytestvér, anyjuk és nagyanyjuk él együtt Isztambulban. A lányok ahányan vannak annyifélék - tetoválóművész, jósnő, tanár, de mind egyedül vannak és otthon élnek. A legkisebb testvér, Zeliha lánya, Asya (aki mindig le ajsáztam magamban) a címbeli isztambuli fattyú. Apját nem ismerte sosem, a nővérek nevelték fel, még anyját is nagynéninek szólítja. 

A történet másik szálában az Amerikába emigrált örmény családot, és legfiatalabb tagját, Armanousht ismerjük meg. Nem sokat tudtam az örmény 'holokausztról', de az írónő nagy szerepet szentel ennek az eseménynek, a két nép, a török és az örmény különböző felfogásának. 
A két szál a könyv közepén összeér, és ahogy haladunk egyre több ponton kapcsolódik össze. 
"A múlt olyan béklyó, amelytől meg kell szabadulnunk. Olyan teher, amely megnyomorítja az embert. Ó, bárcsak ne volna múltam! Bárcsak lehetnék Akárki, bárcsak kezdhetném újból a nulláról, és örökre pihekönnyű maradhatnék! Se család, se emlékek, semmi lószar."
Asure, az egyik legrégebbi édesség (forrás)
Az elején még nagyobb időbeli ugrásokkal ismerjük meg a két családot, a jelenhez érve lelassul és több részletet felidéz a múltból. Nekem nagyon tetszett ez a technika, izgalmas volt és okosan van felépítve. A fejezetcímek és az egész regény szerkezete nagyon tetszett: a címek az asure nevű édesség hozzávalói, aminek persze fontos szerepe lesz a végén. 
"Az eső bizonyos tekintetben talán a bánathoz hasonlítható. Először igyekszel elkerülni, mindent megteszel, hogy biztonságban, szárazon megúszd. Aztán szembesülsz vele, hogy ez lehetetlen, rádöbbensz, hogy úgy szakad, mintha dézsából öntenék. Szinte nyakig elmerülsz benne, és ha már ennyire elmerültél, mit számít egy cseppel több vagy kevesebb. Az eső is olyan, mint a szomorúság; ha egyszer rád tör, nincs mértéke. Két csoport létezik: azok, „akik szárazon megúszták”, és „a felhőszakadás áldozatai”."
Az írónő stílusa is nagyon tetszett, beleszőtte a török kultúra elemeit - közmondásokat, meséket, rengeteg ételt :D, de van benne humor, és szórakoztatóan ír.
Családregény, egy könyvmoly szereplő, múltbeli utazás, egy kis természetfeletti, humor, ügyes felépítés és összefonódó szálak - ezekkel levette a lábamról. :) Kedvenc lett!
"A könyvek, különösen a regények világa veszélyeket rejtegetett. Könnyen elragadhatta az embert az ábrándok világába, ahol minden megtörténhet. Az embert észrevétlenül úgy elnyelheti ez a világ, hogy teljesen megszakad a kapcsolata a realitással."
forrás
"Ez itt a Kundera Café. Isztambul európai részén, egy meglehetősen szűk, kanyargós utcában található modern kávézó, amely igyekszik egy lepukkant csehó látszatát kelteni. Imázsát úgy tervezték meg, hogy ezt a jól kigondolt üzenetet közvetítse: „Ez a kávéház nem törekszik semmiféle imázs kialakítására”. Az egész városban ez az egyetlen olyan hely, ahol a vendégnek sosincs igaza, és ezért adnak borravalót a pincérnek, mert rosszul bánik velük. Hogy miért a híres íróról nevezték el, olyan talány, amelyet eddig senki nem tudott megfejteni, hiszen semmi sem elékeztetett benne Milan Kunderára vagy bármelyik regényére."
grántalma bross helyett nyaklánc
(épp most jött szembe velem
a tumblrön)
5/5

Kiadó: Európa
Kiadás éve: 2009
Eredeti cím: Baba ve Piç
Oldalszám: 466
Ár: 3600 Ft
Borító: 3/5

Érdekes:


Fülszöveg:
"Él egy furcsa török család Isztambulban, négy generáció, és csupa nő – köztük földrajztanárnő, csendes őrült, városszerte híres jósnő, tetoválóművésznő –, a férfitagok ugyanis sajnálatosan rendre korán elhaláloznak. Egy másik furcsa család San Franciscóban él; ők örmények, és nem tudnak, nem is akarnak szabadulni annak emlékétől, hogy Törökországban 1915-ben deportálták és lemészárolták az örményeket. A két családot a köztük lévő hatalmas földrajzi távolság ellenére szoros szálak kötik össze, ám ők erről mit sem tudnak. A tizenkilenc éves, amerikai örmény Armanoush a családi történetek hatására Isztambulba utazik, hogy felkutassa és megismerje a gyökereit. Ott összebarátkozik a vele nagyjából egyidős Asyával, a címbeli fattyúval. Asya sok szempontból Armanoush ellentéte: múltjához nem kötődik, gyökértelenül lézeng, rajong Johnny Cashért és a francia egzisztencialistákat olvassa. Beszélgetéseikben önmagukat és az igazságot keresik, s mindeközben misztikus módon tárul fel a sötét titkokban bővelkedő múlt. A kényelmesen hömpölygő, szövevényes és felettébb izgalmas történet végén sok egyéb mellett az is kiderül, megszakad-e az isztambuli család férfitagjait sújtó átok.
Elif Şafak (1971) nemzetközileg elismert, török származású írónő. Műveiben elsősorban női témákat dolgoz fel, és az identitás, a kulturális meghasonlás és az anyanyelv kérdése foglalkoztatja. Az isztambuli fattyú-t eredetileg angol nyelven írta, majd egy fordító közreműködésével, némileg átdolgozva ültette át törökre. Törökországban a fordítás megjelenésének évében, 2006-ban bestseller lett, Şafakot azonban perbe fogták „a török nép megsértésének” vádjával a regény egyik szereplőjének kijelentése miatt. A vádat később ejtették. A magyar kiadás alapja a török változat volt."

Megjegyzések

  1. Nagyon örülök, hogy ennyire tetszett, meg is nyugodtam, ha neked bejön, akkor tuti igényes könyv ez és nem a memóriám hagyott cserben :)
    Megnéztem a receptet és az a karácsonyi/hálaadási sütemény jut eszembe róla, amit Rachel csinált egyszer a Jóbarátokban, amikor kettőt lapozott a szakácskönyvben. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi a bizalmat, nagyon jó könyv, tök jó, hogy írtál róla nyáron ;)
      Finom lehet ez az édesség, csak macerás megcsinálni :D

      Törlés
  2. Bevallom, kicsit tartottam ettől a könyvtől, már csak a címe és témája miatt is, de azóta olvastam A bolhapalotát, ahol nagyon megszerettem én is az írónő stílusát, így már az összes könyve várólistás. :)

    A bolhapalotát te olvastad? Ha nem, itt egy kis ízelítő. :)

    http://miamonakonyveldeje.blogspot.hu/2014/10/elif-shafak-bolhapalota.html?m=1

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem, ez az első könyvem az írónőtől, de nem az utolsó! :) Köszi az ajánlást, elolvasom, és felveszem a listámra! :))

      Törlés

Megjegyzés küldése

na ehhez szólj hozzá ;)