Tóth Krisztina - Pixel
Ez a harmadik novelláskötet, amit az írónőtől olvastam. Az első volt a Hazaviszlek, jó?, a második - a nagy kedvencem, csodálkozom, hogy nem írtam róla a blogban! -pedig a Vonalkód. Több recenziót elolvastam a Pixelről is, mielőtt elolvastam és kicsit tartottam tőle, hogy nem fog annyira magával ragadni mint az első kettő.
Ezek a novellák is olvashatók önállóan, de van annak valami varázsa, ahogy sorban olvasva rájövünk, hogy az éppen bemutatott szereplőt már ismerjük egy korábbi novellából, egy korábbi helyzetből.
A megjelenő sorsok legtöbbször szomorúak, sok a szakítás, a megcsalás, a halál és a megszégyenülés - nem valami vidám világba csöppenünk bele.
A kötet 'érdekessége', hogy az elbeszélő hangsúlyosabban van jelen - kiszól, utalgat, reflektál az alkotás folyamatára.
Tetszett-tetszett, de annyira nem mint a Vonalkód. Újraolvasás szükséges :)
4/5
Kedvenc idézetek:
Kiadó: Magvető
Kiadás éve: 2011
Oldalszám: 168
Ár: 2490 Ft
Borító: 5/5 (nagyon ötletes, ha jól gondolom az egyik novella alapján teás filterek láthatók a képen?)
Részletek a műből:
Első novella
Második novella (ez a kedvencem :))
"Napjaink egyik legolvasottabb írónőjének új könyvében az egymásra épülő fejezetek önálló pixelkockákként működnek: önmagukban is egész, egyedi színű, izgalmas fejezetek, de ha észrevesszük közöttük a kapcsolatok összetett rendszerét, valami új és lenyűgöző, nagy történetté állnak össze. Állandó közelítés és távolítás, kicsinyítés és nagyítás váltakozása rajzolja meg szemünk előtt ezt a sajátos és nagyon is élő szövegtestet."A novellák egy-egy testrészt (fej, nyak, ujjak ...) helyeznek a középpontba - ehhez kapcsolódó sorsokat, helyzeteket mutat be az elbeszélő. (Hasonló a szerkezet a Vonalkódéhoz, ott is mindegyik alcímben szerepelt a vonal szó.)
Ezek a novellák is olvashatók önállóan, de van annak valami varázsa, ahogy sorban olvasva rájövünk, hogy az éppen bemutatott szereplőt már ismerjük egy korábbi novellából, egy korábbi helyzetből.
A megjelenő sorsok legtöbbször szomorúak, sok a szakítás, a megcsalás, a halál és a megszégyenülés - nem valami vidám világba csöppenünk bele.
A kötet 'érdekessége', hogy az elbeszélő hangsúlyosabban van jelen - kiszól, utalgat, reflektál az alkotás folyamatára.
Tetszett-tetszett, de annyira nem mint a Vonalkód. Újraolvasás szükséges :)
4/5
Kedvenc idézetek:
"Akkor a sors – még utoljára – többféle lehetséges történetet felkínált. A valóság pedig a legrosszabbra bökött rá, hogy jó, haladjunk, akkor legyen ez. Mindig a legrosszabb történet íródik jelenné, és ezt mindig csak utólag lehet látni."
A második idézet írja le a legjobban, hogy milyen is ez a könyv: szereplők bukkannak fel különböző időkben - hol fiatalon, hol már megöregedve.
"Az emberi test felbukkan és alámerül az időben, aztán ismét felszínre tér az emlékezetben, föl-le, föl-le, mint a tű, és közben szorosan összeölti a múlt és a jelen szétfeslő rétegeit. És miden egymáshoz varródik, miközben láthatatlan a cérna."
Kiadó: Magvető
Kiadás éve: 2011
Oldalszám: 168
Ár: 2490 Ft
Borító: 5/5 (nagyon ötletes, ha jól gondolom az egyik novella alapján teás filterek láthatók a képen?)
Részletek a műből:
Első novella
Második novella (ez a kedvencem :))
Nincsenek megjegyzések:
Te mit gondolsz? :)