Aimee Bender - A citromtorta különös szomorúsága

"Kilencedik születésnapjának előestéjén a mit sem sejtő Rose Edelstein, az iskolaudvari játékok és a zaklatott szülői figyelem perifériáján létező kislány beleharap édesanyja házi sütésű csokoládés citromtortájába, és rájön, hogy varázslatos képességgel rendelkezik: a süteményben képes megízlelni az anyja érzéseit. Legnagyobb döbbenetére fedezi fel magában ezt az adottságot, az anyjából ugyanis – az ő életvidám, ügyes kezű, tevékeny édesanyjából – a lemondás és a kétségbeesés íze árad. Az ételek egyszeriben – és életre szólóan – veszedelemmé, fenyegetéssé válnak Rose számára. Bármelyik étkezésnél bármi kiderülhet. A bátyja, Joseph pirítósát képtelen megenni; a sarki pék sütijét harag ízesíti; a szőlődzsem savanyú nehezteléssel teli. Átokkal is felérő adottsága révén a kislány olyan titkos tudás birtokába jut, amit minden család elrejt a világ szeme elől – az édesanyja családon kívüli életét, az édesapja elhidegülését, Joseph hadban állását az egész világgal. Ám Rose felcseperedvén mégis megtanulja hasznosítani ezt az adottságát, és rájön, hogy vannak olyan titkok, melyeket még az ő ízlelőbimbói sem képesek érzékelni. A citromtorta különös szomorúsága sziporkázó mese arról, hogy milyen mérhetetlenül nehéz tiszta szívből szeretni valakit, akiről túlságosan sokat tudunk. A szívszorítóan mulatságos, bölcs és szomorú történet azt bizonyítja, hogy Aimee Bender olyan író, akinek káprázatos prózája a mindennapi élet furcsaságait veszi górcső alá. Aimee Bender két ízben kapott Pushcart-díjat, 2005-ben Tiptreedíjra jelölték. Számtalan antológiában jelentek meg írásai, műveit eddig tíz nyelvre fordították le. Los Angelesben él."

Lobo nyereményjátékán figyeltem fel erre a könyv, megnyernem nem sikerült, de amikor a könyvtárban megláttam a polcon árválkodni hazahoztam :)
A fülszöveg alapján tudtam, hogy egy nem hétköznapi történetről van szó - egy kislány, aki az ételek ízéből megmondja a készítőik lelkiállapotát, sőt gyakorlás után 'látja' az alkotórészek útját (a gyárakat, vagy akár a termőföldeket...). Azt hittem az egész könyvben ez a különleges képesség lesz a középpontban, de tévedtem: megismerjük Rose családját - a remete bátyját, aki nagyon okos; az energikus anyukáját és a mindig háttérben lévő apát.
A történetet Rose szemszögéből ismerjük meg, a szerkezet kicsit 'töredezett' volt - nem mindenhol kronologikusan követték egymást az események. A könyv tördelése is megnehezítette az olvasást - az angol/amerikai könyvekben tudtommal nem jelölik kötőjellel a párbeszédeket, ezt átvették a magyar kiadásban is ... nem ehhez vagyunk szokva, szerintem nem volt jó ötlet, zavarosság vált néhol a szöveg.

"A citromtorta különös szomorúsága sziporkázó mese arról, hogy milyen mérhetetlenül nehéz tiszta szívből szeretni valakit, akiről túlságosan sokat tudunk." 

Rose inkább semleges szereplő, szinte mindent tud a családjáról, de nincsenek kiemelkedő érzelmek a könyvben. Abban tetszett, hogy végre egy olyan családról olvashattam, ahol a szereplők nem esnek végletekbe - valóságosabbnak tűnt a magányos báty, a kalandozó anya - aki nem kényszeríti bele magát az unalmas anyaszerepbe, és a szintén elhúzódó apa - Rose pedig valamilyen összekötő kapocs köztük.

Kettős érzéseim vannak ezzel a könyvvel kapcsolatban - egyrészt tetszik ez a család, ahogy írtam szimpatikus a tökéletlenségük; másrészt a különleges képességek részt nehéz befogadnom
(Spoiler: amikor olvastam, hogy Joseph székké változott, ez első reakcióm: "mivaaaan? miezahülyeség". Egyszerűen Joseph 'képessége' olyan oda nem illő - mert oké, hogy Rose 'megízleli' az emberek érzelmeit, a nagyapja pedig 'kiszagolta' őket, de ez az átváltozás hülyeség - akkor már miért nem az, hogy hallja az emberek gondolatait és ezért akar olyan remeteéletet élni, mert nem bírja el a többi embert!).
3/5

Kiadó: Gabo
Kiadás éve: 2010
Eredeti cím: The particular sadness of lemon cake
Oldalszám: 295
Ár: 2490
Borító: 2/5
Eredeti borító: 5/5