Anne Brontë - Wildfell asszonya

A Brontë nővérek könyvei közül már többet olvastam - igaz nem írtak olyan sokat - Anne a nővérek legfiatalabbika és a Wildfell asszonya a második regénye (az első az Agnes Grey).

A kerettörténetben, amit Mr. Markham - egy vidéki fiatalúr mesél el megismerjük a Markham családot és környéken élő ismerőseiket. Egy napon új bérlő érkezik az elhagyatott Wildfelli udvarházba, egy Mrs. Gramham nevű fiatal özvegy egy szem fiával és mogorva komornájával. Persze a környéken mindenki meg akarja ismerni őket, ám az asszony ridegen visszautasítja a kíváncsiskodókat. Szép lassan beilleszkedik közéjük, megismerkedik a társasággal, és Graham Markham is egyre jobban belebolondul a szép özvegybe. Az eseményeket Graham naplószerű, részletes leveleiből ismerjük meg. Később Mrs. Graham felfedi titkát Markham előtt, és odaadja neki naplóját - így a könyv háromnegyedében az asszony naplóját olvashatjuk. Ebben kiderül honnan indult, kibe szeretett bele és hogyan telt a házassága...
Helen ('Mrs Graham') nagyon vallásos, és erkölcsös nő, aki a legrosszabb társaságban is igyekszik az elvei szerint élni és a fiát is megmenteni a káros hatásoktól. Igazi "keresztyéni" lélek, többször is említik, hogy ő annyival jobb mindenkinél, biztos a mennybe jut...

Ahogy utánaolvastam a könyvnek, a maga korában vérlázítóan őszinte volt - nem csoda: leplezetlenül leírja a 'úriemberek' iszákosságát és durva viselkedését, sőt feminista műnek tartják Helen alakja miatt, akinek volt annyi ereje, hogy elhagyja a férjét, ezzel megmentse magát és főleg fiát a káros befolyásától.
Lassú hangvételű a regény és sok benne az elmélkedés; ez ma már furcsa lehet; a házasságról alkotott véleménye is más, de mindenképp jó könyvnek tartom - az érzelmek, a házasság, a férfiak és az erkölcsösség bemutatása miatt.

Sok szenvedést élnek át a szereplők, kellően komor, de megvan benne a remény is - Anne Brontë nem hagyja cserben a szereplőit. ;)

Nem lett a kedvencem (ezért kap csak 4 pontot), de ez már csak én naiv lelkem miatt van - nem tetszett a sok szenvedés, és a férfiak zsarnokoskodása).
Aki unja a mai sekélyes könyveket, és szeretne elmerülni a 19. század Angliájában - annak bátran ajánlom ezt a könyvet (és a többi Brontë művet).

(Másnak is ismerős volt -az én kiadásomban a 71. oldalon - az 8. fejezet első bekezdése? Az Anna Karenina ugrott be, amikor Levin a béreseivel kaszál - Graham Markham nagyon hasonlít rá ... vajon Anne olvasta és onnan emelte át, vagy puszta véletlen?)

4/5

Kiadó: Európa Kiadó
Kiadás éve: 1985
Eredeti cím: The tenant of Wildfell Hall
Oldalszám: 522
Ár: antikvár
Borító: 3/5 (bár még ez a zöld borítós néz ki a legjobban a magyar kiadások közül ;))