Alessandro D'Avenia - Fehér, mint a tej, piros, mint a vér

"A tizenhat éves Leo átlagos kamasz: jól elvan a haverokkal, szeret focizni, motorozni és iPod-ozni. Iskolába csak muszájból jár, a tanárokat afféle kihalásra ítélt furcsa fajnak tekinti, és alig várja, hogy ezt az új történelemtanárnak is a tudomására hozza. Az új tanár azonban más, mint pedagóguskollégái. Szemében különös fény gyúl, amikor magyaráz, és különös, lelkiismeretébresztő hatással van diákjaira. Leóban hatalmas erők feszülnek, csak a fehérség fog ki rajta. A fehérséggel, a hiány, a veszteség színével Leo a szerelem, a szenvedély és a vér színét, álmainak szerelme, Beatrice haja vörösét fordítja szembe. Amikor azonban megtudja, hogy Beatrice beteg, s hogy betegségének valamiképpen a gyűlöletes fehérséghez is köze van, Leo önvizsgálatra kényszerül. Hogyan tovább? Mihez kezd eztán az álmaival, és mihez az erejével? A Fehér, mint a tej, piros, mint a vér – a harmincas éveinek elején járó középiskolai tanár, Alessandro D’Avenia első regénye – az elmúlt év talán legnagyobb könyvsikere volt Olaszországban, és tucatnyi nyelvre lefordították már. Megható, de egy cseppet sem érzelgős, könnyű, de egy cseppet sem súlytalan mű – nagyszerű olvasmány."

Már a megjelenésekor szemeztem ezzel a könyvvel, de csak most sikerült megszereznem a könyvtárból. Ahogy a regény végén írja Álmodozó "Egy szuszra olvastam el, egy éjszaka leforgása alatt." - jó nem kellett az egész éjszaka, csak kb 11-hajnali 2-ig. Talán így volt jobb - annyira belemerültem a világába, hogy nem lett volna szerencsés félbehagyni, így sokkal jobban 'ütött'.

Az elbeszélőnk a 16 éves Leo, aki most harmadikos egy humán gimiben - normális élete van: van két legjobb barátja Niko és Silvia, utálja a sulit és a tanárokat lenézi, és van egy plátói szerelme - a gyönyörű, vörös hajú Beatrice.
A könyv elején megismerjük Leo mindennapjait, a családját, a barátait, Terminátort a család kutyáját :)) - és egy új helyettesítő töri-filozófia tanárt, aki elindítja Leot az álmodozás útján.
Jó volt látni, hogy mennyit fejlődött Leo - egy átlagos kamaszból, hogyan vált a szerelem, fájldalom hatására egy érettebb ember.

Egy részről nagyon tetszett a Leo elbeszélése- tele csupa popkultúrális utalással (ettől is kicsit hihetőbb lett az elbeszélése), érezhetően fejlődik a történések során, nem vesz észre egyértelmű dolgokat (pl.: Silvia érzelmeit); másrészről kicsit túlzó is  a könyv - bölcselkedős, akár giccses is. Végeredményben tetszett: ez egy megható történet egy kamasz fiú életéről, aki szembetalálkozik a halállal és hatására megpróbálja jobban értékelni az életét, felnő a tapasztalati hatására. A megfogalmazásra sem lehet panasz, és tele van feljegyezni való bölcsességekkel.

"Ez a boldogság titka: önmagunknak lenni, és kész. Tenni, ami a lényünkből fakad."

"Csak az kíváncsi rád igazán, arra, ami a szívedben van, aki rákérdez a részletekre. A részletek. A részletek: az igazi szeretet egyik formája."

"Az igazi álmoknak az akadályok adnak erőt. Máskülönben nem változnak tervekké, hanem csak álmok maradnak."

5/5

Kiadó: Európa Kiadó
Kiadás éve: 2011
Eredeti cím: Bianca come il latte, rossa come il sangue
Oldalszám: 332
Ár: 3000
Borító: 5/5