Kármán József - Fanni hagyományai
Pár hete olvastam újra ezt a rövidke regényt, akartam írni róla, de valahogy elmaradt - ma viszont láttam, hogy az olvasóterem.hu-n született róla egy cikk, ez adta meg a kezdő löketet, hogy megírjam a saját bejegyzésemet róla.
Ezt a regény két éve kellett olvasnom, egyik órára, és a vizsgán is ezt húztam, így a szívemhez nőtt.
A Fanni hagyományai folytatások regényként jelent meg az Uránia c. folyóiratban - a folyóiratot Kármán a nőknek szánta, amivel újító volt. Ez az első szentimentális magyar regény, hasonlít Goethe - Az ifjú Werther-ére, ezért sok bírálat is érte.
Kármán valóságosnak állítja be a keletkezését - mintha Fanni szerelme juttatta volna el a folyóirathoz. Mivel a nyelvújítás előtt keletkezett, ezért nehezebb olvasni - sok helyen olyan szavakkal találkozunk, ami ma már nincs meg, vagy pedig más értelemben használjuk. Már a címben is hagyatéka jelentést kell értenünk, nem hagyományt.
Fanni eléggé szerencsétlen teremtés, magányos, a családja nem figyel rá, nem szeretik (Hamupipőke jut róla eszembe), egyetlen vigasza a naplója, amibe leírja az érzéseit, gondolatait. Fanni érzései a természeti jelenségekkel összeköthetők - ez is szentimentalista vonás. Barátnőre lel egy lecsúszott özvegyben, de egy idő múlva ő is elhagyja. Közben megismerkedik a szerelemmel, de a családja ezt is elveszi tőle ...
Igazi szentimentális regény, felfokozott érzelmekkel (amik ma már nevetségesnek tűnhetnek, abszurdnak), igazi kihívás olvasni és élvezni ezt a régies nyelvezet.
Egyszer érdemes elolvasni ;)
4/5
Ezt a regény két éve kellett olvasnom, egyik órára, és a vizsgán is ezt húztam, így a szívemhez nőtt.
A Fanni hagyományai folytatások regényként jelent meg az Uránia c. folyóiratban - a folyóiratot Kármán a nőknek szánta, amivel újító volt. Ez az első szentimentális magyar regény, hasonlít Goethe - Az ifjú Werther-ére, ezért sok bírálat is érte.
Kármán valóságosnak állítja be a keletkezését - mintha Fanni szerelme juttatta volna el a folyóirathoz. Mivel a nyelvújítás előtt keletkezett, ezért nehezebb olvasni - sok helyen olyan szavakkal találkozunk, ami ma már nincs meg, vagy pedig más értelemben használjuk. Már a címben is hagyatéka jelentést kell értenünk, nem hagyományt.
Fanni eléggé szerencsétlen teremtés, magányos, a családja nem figyel rá, nem szeretik (Hamupipőke jut róla eszembe), egyetlen vigasza a naplója, amibe leírja az érzéseit, gondolatait. Fanni érzései a természeti jelenségekkel összeköthetők - ez is szentimentalista vonás. Barátnőre lel egy lecsúszott özvegyben, de egy idő múlva ő is elhagyja. Közben megismerkedik a szerelemmel, de a családja ezt is elveszi tőle ...
Igazi szentimentális regény, felfokozott érzelmekkel (amik ma már nevetségesnek tűnhetnek, abszurdnak), igazi kihívás olvasni és élvezni ezt a régies nyelvezet.
Egyszer érdemes elolvasni ;)
4/5
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Te mit gondolsz? :)