Baráth Katalin - A türkizkék hegedű

A szerző előző krimijét, A fekete zongorát tavaly nyáron volt szerencsém elolvasni, és azonnal megfogott. Ezért nagyon megörültem, amikor értesültem az írónő blogján, hogy jön a folytatás.

Miután Veron 'elmenekült' Ókanizsáról, Pesten, a Nő c. lapnál talált állást és Argyelán Mara a lap segédszerkesztője vette a szárnyai alá. Miatta kerül kapcsolatba a kis Dedével, aki nemrég veszítette el a szüleit. Veron megkedveli az ötéves kis árvát, és amikor megtudja, hogy valaki/k elrabolták az árvaházból mindent megmozgat, hogy előkerítse a kisfiút. Mara és a fiú nagybátyja segítségével rábukkannak a gyermekrabló nyomára és szálak Balatonfüredre vezetnek ...

A könyv nagyon hatásosan indul - szinte filmszerű, hogy egy tolvajt követünk, aki Pesten át szalad a lopott bugyellárissal ... és hát ki más állná útját, mint Veron, aki a "Zalán futásával" lecsapja a tolvajt :)

A könyv bővelkedik a humorban - a leírásokban,  iróniában, a szereplők bemutatásában mind megjelenik és színesíti a történetet.

Csak néhány példa:

villamos-utazás: "...Veron hátsójába csípett. A lány felszisszent, de nem volt rest, négy verseskötettel súlyosbított retiküljével képen suhintotta a szemtelenkedőt."

"No iszen horpadásos koponyájú lesz az az legín, aki ezt a jányt meggyűrűzi..."

Ebben a könyvben jobban megszerettem Veront, mivel nagyon talpraesetten viselkedik, a csípős beszólásai és csavaros esze pedig már az előző regényben is tetszett. Még árnyaltabb lett a karaktere: ahogy a könyv elején megtudjuk, hogy rémálmaiban visszatérnek az Ókanizsán történtek, ahogy megsiratja R.M.-t, belepirul az olasz tengerész bókjaiba, ha izgatott akkor visszatérnek a nyelvjárási elemek a beszédébe, ezek mind élővé és szerethetővé teszik.

Maga a történet is jobban tetszett, mint A fekete zongora: tetszett a három helyszín, az utazás és a történet is valahogy letisztultabb és követhetőbb volt, mint az előző (bár lehet, ez az én hiányosságom, hogy egy év távlatából nem emlékszem tisztán az eseményekre).

Kíváncsian várom a következő részt, amiben talán már Veron szerelmi élete is szerepet kap ;)!

5/5

A könyvet köszönöm az Agave Kiadónak, és Lobonak!

(Ha valakinek ismerős az egyik ajánlás "Amit a bloggerek írtak A fekete zongoráról" részben, az nem téved - mert nagy örömömre nyomtatásban láthattam egy évvel ezelőtti írásomból néhány sort! Nagy megtiszteltetés volt, nagyon örültem neki!!!)

Kiadó: Agave
Kiadás éve: 2011
Sorozat: Dávid Veron 2.
Oldalszám: 290
Ár: 3480 Ft
Borító: 5/5

Fülszöveg:

"Az 1910-es évek, kisvárosinak semmiképpen sem nevezhető Budapestjén eltűnik egy árva kisfiú. Nem különös eset ez, a pezsgő, élettel teli fővárosban mindennap történnek ennél különösebb dolgok is - csak éppen Dávid Veron ezt nem hagyja annyiban. A Nő című feminista lap munkatársaként kívülről ismeri a várost, és barátnőjével, a tündöklő szépségű, csábos Marával együtt nyomozni kezd. A gyanú hamarosan egy ördögi alakra terelődik, egy bizonyos Szászi Barabásra, aki vallásos lózungokkal - és persze sármos külsejével - vonzza magához a gyermek után áhítozó nőket. Veron és Mara nyomozópárosához csatlakozik egy délceg, jóképű sírkőfaragó is (aki nem utolsó sorban az eltűnt kisfiú nagybátyja), hogy hármasban kezdjék üldözőbe venni a velejéig gonosz Szászi Barabást. Balatonfüreden keresztül egészen Abbáziáig követik, ahol olyan titkos üzelmekre bukkannak, amely az egész Osztrák-Magyar Monarchia jövőjére katasztrofális és végzetes következményekkel járhat.A szerző első regénye, A fekete zongora átütő sikere után az olvasók ismét felejthetetlen kirándulást tehetnek a Monarchia korába a Baráth Katalintól megszokott élvezetes stílusban, fergeteges humorral és felejthetetlen szereplőkkel."