A piedra folyó partján ültem és sírtam

Nem tetszett. Jobbra számítottam.
Túl sok vallásos elem volt benne, emellett a stílusa sem jött most be. Néhol túl egyszerű, bugyutának tűnő leírásokat tartalmaz.

Pilar a 28(29?) éves spanyolországban élő nő meséli el az eseményeket. 10 év után találkozik gyerekkori barátjával (akinek, mellesleg nem derül ki a neve), és egy hét alatt teljesen elszakad a hétköznapi életétől. A könyv ezt gondolatot hangsúlyozza, hogy merj változtatni az életeden (ez tetszett, ezzel én is egyetértek :) ), és merj az lenni, aki valóban lenni akarsz.
Szóval Pilar elkíséri "Ő"-t néhány zarándokhelyre, és fokozatosan rájön, hogy újra szerelmes lett belé.
Megtudja, hogy "Ő" egy szerzetesrend tagja, és sok követője van, akik hisznek benne, a gyógyító erejében. Pilar elhatározza, hogy vele marad és segít a "küldetésében". De a könyv végén jön a pofáraesés: először azt hittem Ő elküldi Pilart, mert különben nem tudná végezni a küldetését, de neeeem: Ő (bocs a sok Ő-ért :D ) visszaadta a Nagy Anyának a gyógyító erejét, csak hogy Pilarral élhessen - és erre mi P. reakciója? A nyakába borulna, hogy milyen áldozatra volt képes érte? Dehogy! Elfut tőle, és majdnem megfagy az éjszakában. De persze hepiend a könyv végén: megérkezik Ő, elolvassa P. visszaemlékezését az elmúlt hétről (ez maga a könyv) és úgy tűnik minden rendben lesz.

Viszont jó pár gondolat tetszett, a szerelemről, vagy, hogy merj változtatni az életeden - ezeket az idézeteket előbb olvastam már neten, mint, hogy ismertem volna Coelhot :)
Íme néhány:

"Várni. Ez volt az első lecke, amit megtanultam a szerelemről. A nap iszonyú lassan vánszorog, ezer tervet szősz, előre elképzeled az összes lehetséges párbeszédet, különböző fogadalmakat teszel, megígéred magadnak, hogy megváltozol - miközben egyre csak várod, epekedve és nyugtalanul, míg meg nem érkezik."

"Isten mindennap ad nekünk egy pillanatot, amikor megváltoztathatunk mindent, ami boldogtalanná tesz. S mi mindennap úgy teszünk, mintha nem vennénk észre ezt a pillanatot, mintha nem is létezne, mintha a ma ugyanolyan lenne, mint a tegnap, és semmiben sem különbözne a holnaptól. De aki résen van, az észre fogja venni a mágikus pillanatot. Bármikor meglephet minket: reggel, amikor bedugjuk a kulcsot a zárba, vagy az ebéd utáni csöndben, és a nap bármelyik percében, amelyik nem látszik különbözőnek a többitől. Mert ez a pillanat létezik, és ebben a pillanatban a csillagok minden ereje belénk száll, és segítségükkel csodákra leszünk képesek."

"A szerelem olyan, mint a kábítószer. Először eufóriába esel, és teljesen átadod magad az érzésnek. Aztán másnap többet akarsz. Még nem váltál függővé, de annyira jólesett az az érzés, hogy azt hiszed, ura tudsz maradni a helyzetnek. Ha két percre eszedbe jut a szeretett lény, hát három órára elfelejted. De aztán szép lassan rászoksz, és teljesen függővé válsz. Ekkor már három óráig gondolsz Rá, és csak két percre tudod elfelejteni. Ha nincs a közeledben, ugyanolyan rosszul érzed magad, mint a drogos, aki nem kapta meg az adagját. És ahogy a drogos képes lopni és megalázni magát, hogy megkapja, amire szüksége van, Te is bármit hajlandó volnál megtenni a szerelmedért."

Összeségében: 3/5