André Aciman - Nyolc fehér éjszaka
André Aciman idén robbant be a hazai könyvpiacra a Szólíts a neveden regényével, amiből a filmváltozat is sokunk kedvence lett. Amikor megláttam, hogy ősszel kiadja az Athenaeum a 2. regényét tudtam, hogy el kell majd olvasnom. A Szólíts a neveden nagyon tetszett a történet különlegessége, a helyszín, illetve a hangulata miatt és ezt vártam a Nyolc fehér éjszakától is, ami ráadásul egyik kedvenc városomban (New York) és időszakomban (karácsony) játszódik.
A narrátor egy 28 éves srác, aki egyedül él New Yorkban. Egy távolabbi ismerőse szerzett neki meghívót egy elegáns partira szentestére, az Upper West Side-on Manhattanben. Az első percekben odalép hozzá egy fiatal, csinos nő, aki azzal a nyitómondattal Clara vagyok, egy hullámvölgyekkel teli kapcsolatot indít el kettejük között.
A címből sejthető, a regény mindössze nyolc napot-éjszakét ölel fel - szentestétől szilveszterig. Clara és 'Oscar' (ez csak a beceneve) minden nap találkoznak, de a kapcsolatuk nagyon ingatag - Clara épp szakított valakivel, Oscar ezért nem tudja hogyan közeledhet hozzá. A regényben az ő hosszú monológjai, gondolatai, félelmei jelennek meg, amit Clara hirtelen, csípős válaszai ellensúlyoznak.
Oscar első pillantástól vonzódik Clarához, a partin egyből közel kerülnek egymáshoz, megérzik, hogy egy hullámhosszon vannak - szeretnek ítélkezni, kifigurázni másokat, kívülállók lenni.
Bevallom nekem nem volt szimpatikus egyikük se - a túl sok játszadozás, az emberek parodizálása, a jelek félreértelmezése. Utóbbiról szól maga a könyv, hogy hogyan épülhet fel egy kapcsolat két ember között, illetve mennyi helyen elcsúszhat, ha nem mondják ki nyíltan a dolgokat. Mindketten félnek új viszonyba bonyolódni, viszont elemi erővel vonzódnak egymáshoz, minden nap keresik egymást valamilyen módon.
Ami tetszett ebben a könyvben, azok a helyszínek és azok a varázslatos, romantikus pillanatok, amiket megéltek a főszereplők. Az esti mozizások, a vendégség egy idős házaspárnál, a kávézások - teázások.
"Odakint sápadt ezüst fény lebegett a város fölött. Egész este nem maradt abba a havazás. Clara a korlátlán állt, álmatagon félresöpört egy kis havat a gesztenyebarna szarvasbőr körömcipőjével, aztán finoman lesodorta a terasz pereméről. Néztem, ahogy a hó szétszóródik a szélben. Tetszett a mozdulat: cipő, szarvasbőr, hó, perem, szórakozottan, cigarettával a kezében."Kettejük kapcsolatára a húzd meg-ereszd el dinamika jellemző, megnyílnak egymás előtt, hagyják közeledni a másikat, de utána hirtelen bezárkóznak, kegyetlenek lesznek. Oscar szinte minden nap egy bizonyos pontján megállapítja, hogy vége, összetört a szíve - de elég egy hívás, egy pillantás és újra beleveti magát ebbe a furcsa kapcsolatba.
A hosszú monológok, tépelődés miatt sajnos nem az én könyvem lett a Nyolc fehér éjszaka. Akik szeretnek belemerülni a szereplők lelkivilágába, ill. netán még a francia Éric Rohmer filmjeit is ismerik, azoknak egy új réteg is feltárulhat olvasás közben, amiből én kimaradtam.
A szépirodalom kedvelőinek ajánlom ezt a könyvet, ami tartogat varázslatos pillanatokat, de úgy éreztem meg kell érte dolgozni.
A szépirodalom kedvelőinek ajánlom ezt a könyvet, ami tartogat varázslatos pillanatokat, de úgy éreztem meg kell érte dolgozni.
3/5
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Kiadás éve: 2018
Eredeti cím: Eight white nights
Oldalszám: 432
Ár: 3999 Ft (Rendeld meg itt ;))
Borító: 3/5
Fülszöveg:
A Nyolc fehér éjszaka felejthetetlen utazás azon az elvarázsolt vidéken, ahol a szenvedély, a félelem, a vágy és a szerelem képes örökre megváltoztatni az életünket.Egy huszonéves férfi elmegy egy manhattani karácsonyi partira, ahol egy nő csupán annyit mond: „Clara vagyok.” Az elkövetkező hét napon minden este találkoznak, ugyanabban a moziban. A férfi le van nyűgözve, de azért óvatos, lassan halad előre. Fokozatosan alakul közöttük a feszültség, a remény, a bizalmatlanság.André Aciman kérlelhetetlen pontossággal kutatja érzelmeiket, érzéki nyelvezettel írja le útjukat, ahogy egyre közelebb és egyre távolabb kerülnek, míg a varázslatos záró jelenet, a szilveszter éjszaka elhozza a megújulás ígéretét.Aciman korábbi regénye, a Szólíts a neveden méltán emelte a szerzőt korunk legkiválóbb írói közé. A Washington Post könyvmellékletében így fogalmaztak a könyvről: „Aciman írásmódjának szépsége, szenvedélyének tisztasága ezt a különleges első regényt a nagy romantikus szerelmi történetek kánonjába illeszti.” A szerző metszően éles és romantikus új regénye a próza mesterének újabb ragyogó teljesítménye.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Te mit gondolsz? :)