Alice Walker - Kedves Jóisten

Alice Walker 1982-es könyve rendhagyó formában mutatja be a 20. századi afroamerikai nők életét. A könyv egy levélregény, amiben Celie életét ismerjük meg 14 éves korától kezdve. Nyelvezete megnehezítheti az olvasást, mert Celie élőbeszédszerűen, tájszólásban ír - a későbbiekben javul a fogalmazása, és egyre könnyebb lesz megérteni. Az első levelekben még nem meri igazából leírni a gondolatait és az őt ért traumákat egyértelműen - bár az utalásokból is megértjük milyen borzalmasan megvetett élete van. 

Anyja halála után "papája" hozzáadja egy idősebb férfihoz, aki igazából csak egy cselédet akar a házába, és a gyerekei mellé. A "Mr. ..." (később kiderül, hogy Albernek hívják) kegyetlenül bánik Celievel - megveti, megveri, egyszerűen nem veszi emberszámba. Ő mindezt eltűri, mert azt hiszi ez a feleség dolga - erre bátorítja mostohafiát, Harpot is, aki nem bír az erőskezű feleségével, Sophieval. Később Celie rájön, hogy nem kell hagynia magát - példát vesz Sophieról, aki fizikailag is erősebb a férjénél, és nem tűri hogy parancsolgassanak neki. 

"Mégis, kinek hiszed te magad? … Csak nézd meg magad. Nigger vagy, szegény vagy, csunya vagy, nő vagy. Az istenbe, egy nagy nulla vagy. … Lehetek szegény, lehetek nigger, lehetek csunya, és meglehet hogy főzni se tudok, mongya egy hang mindenkinek, aki odahallgat. De itt vagyok. Ámen, mongya Shug. Ámen, ámen."

imdb

Másik példaképe/barátja/szerelme Shug Avery lesz, aki énekesnőként dolgozik, mellesleg Albert igazi szerelme és szeretője. Albert hazaviszi hozzájuk, amikor a nő megbetegszik; Celie eleinte kötelességből törődik a nővel, később ahogy megismerik egymást, megszeretik és Shug több dologra is felnyitja a szemét. 

A levélregény másik szálát Celie húgának, Nettienek a levelei adják - Nettie egy misszionáriuscsaládhoz költözik majd elmegy velük Afrikába, ahol a bennszülötteknek igyekeznek segíteni - gyógyszerekkel, tanítással és persze próbálják a keresztény hitet megismertetni velük. 

A szereplők élete tele van fájdalommal, agresszióval - már az első levél is szíven üti az embert. Szerencsére Celie megtanulja, hogy lehet más az élete, kiáll magáért, megengedi magának, hogy szeressen és szeressék és egyre több dolgot megtanul magáról és a világról. Nagyon tetszettek azok a részek, ahol kezdett kinyílni, vagy ahol Shuggal beszélgettek, vitatkoztak. 

imdb

"Néha dühös vagyok rá. Olyankor a haját tépném ki legszivessebben. De asztán arra gondolok, neki is van joga az élethez. Joga van hozzá hogy világot lásson méghozzá annak a társaságában aki neki teccik. Csak mer én szeretem azér neki még megvannak a jogai."

Több érzékeny témáról is szól a könyv: az afroamerikaiak életéről, az erőszakról, amivel egymással sokszor bántak, a nők lenézett helyzetéről, másrészt az afrikaiak törzsek életéről, kizsákmányolásáról.

A könyv végére több szereplő is az előnyére változik és elkezdenek nyitni egymás felé, és meglátni az embert a másikban. 

Fontos könyv és történet - sajnálom, hogy csak egyetlen kiadásban olvasható magyarul...

5/5

Kiadó: Európa
Kiadás éve: 2087
Eredeti cím: The color purple
Oldalszám: 256
Ár: -Ft
Borító: 4/5

Fülszöveg:

A ​fehér déli irodalom kulcsalakja az elpusztíthatatlan és önpusztító, metszően józan és rögeszmés, istenváró és istenkáromló, könyörületes és kegyetlen ember – gondoljunk Flannery O'Connor egyszerű georgiai hőseire, akik szenvedélyes vággyal keresik a lelki kapaszkodót, vagy Carson McCullert, Kathrine Anne Porter és Eudora Welty magányosaira, a szeretet-szerelmet szomjúhozókra, az önámítókra és a magukat kifejezni nem tudókra. nem véletlenül ők a színes bőrű Alice Walker fehér példaképei. Walker 1944-ben, a georgiai Eatontonban született, nyolcgyerekes szegény családban. Mint ízig-vérig déli író, érzi, tudja, hogy a déli ember nem véletlenül olyan, amilyennek az irodalom ábrázolja. Nála azonban a déli típus a feketeközösség világában jelenik meg – s többnyire asszony. „Csak nézd meg magad – vágja a Kedves Jóisten hősnőjének fejéhez a férje. – Nigger vagy, szegény vagy, csúnya vagy, nő vagy. Az istenbe, egy nagy nulla vagy.” És Celie, akinek fejlődését tizennégy esztendős korától egy emberöltőn át kísérjük figyelemmel, s aki hosszú-hosszú éveken át csak Istenhez írhatta leveleit, a maga embersége és két szeretett asszony segítsége révén mégis megáll a lábán, és szembefordul a sokszoros átokkal: „Lehetek szegény, lehetek nigger, lehetek csúnya, és meglehet, hogy főzni se tudok… De itt vagyok.” Keresetlen egyszerűségében felemelő, mozgósító mű Alice Walker regénye, amelyből Steven Spielberg készített nagy sikerű filmet.