Grecsó Krisztián - Harminc ​év napsütés

Végre, megvan az idei év első 5 pontos kötete! :D Kicsit aggasztott, hogy idén hiába olvastam el már olyan sok könyvet egyik sem lopta be magát teljesen a szívembe. Reméltem, hogy Grecsó Krisztián - aki amúgy az egyik kedvenc íróm - legutolsó novelláskötete ezen változtatni fog. Már az első novellánál  (Össze kéne szedni) fellélegeztem, hogy igen, erre vártam. :)

2011-ben olvastam először az írótól, a Mellettem elférsz című regényét, ami - hiába adtam rá akkor 4 pontot - mostanáig egy kedvenc olvasmányként él az emlékezetemben. Ebben a novelláskötetben ennek a regénynek a mozzanatai, alakjai köszönnek vissza: lényegében Grecsó családja és múltja. 

Nehéz megfogni miért is tetszett annyira ez a kötet. Egyrészt a megosztott személyes múlt mindig érdekes: a családi történetek, a kamasz fiú problémái, a vidék és a város ellentéte, hogyan érez-érzékel egy férfi. Grecsó történeteinek erőssége szerintem az, hogy az olvasójuk vagy pontosan ugyanazokat az élményeket élte át, amikről ő is ír - vagy - mint az én esetemben - érdeklődéssel olvassuk, ugyanakkor elindítja bennünk is az emlékezést: a mi családunkban milyen volt egy disznóölés, milyen karácsonyi hagyományok vannak, stb. 

A novellákban nagyon erős a múlt - nem csak a nagy családi múlt, hanem a visszatekintés az elbeszélő (Grecsó?) saját életére. Az osztálytalálkozók, a kamaszkor felidézése, az első szerelmek és az apa figurája kerül előtérbe. 

"De Juszti mama azt mondta, nem állhatja a puhány férfiakat, akik ilyen hamar feladják. Az udvarlás nem annyi, hogy bekopogtatunk, és ha azonnal nem nyitnak ajtót, már föladjuk. Az udvarlás csupa remény és türelem, az udvarlás csupa kétségbeesés és reménytelenség. Menjek csak oda a süteményemmel, ha hülyének néz, az is jó, legalább megjegyez. Nincs rosszabb a feledhető férfinál, sohase legyek feledhető férfi."

A kötetből a legjobban azokat szerettem, ahol Juszti mama is megjelent - az író nagymamája, aki sokat alakított rajta: utólag derült, ki hogy az írói vénát is tőle örökölhette. Összeszorult a szívem, amikor belegondoltam, milyen lehetett volna, ha más körülmények között él, ő is írhatott volna - helyette az unokája ismertette meg a világgal az életét és a rejtőző tehetségét. 

Nagyon szerettem ezt a kötetet, elringatott a megszokott és megkedvelt stílus. (Kell egy saját példány is a polcomra a többiek mellé.)

Ajánlom azoknak, akik olvasták és szerették a Mellettem elférsz-et, vagy szeretnének megismerkedni az íróval.

5/5

Kiadó: Magvető

Kiadás éve: 2017

Oldalszám: 234

Ár: 3299 Ft

Borító: 5/5

Fülszöveg:

Vajon a család jelentheti-e nekünk az otthont az időben, vagy minden alkalommal újra meg kell küzdenünk ezért az otthonosságért? Grecsó Krisztián történetei legszemélyesebb emlékeinket idézhetik fel: a nagymamákkal töltött nyarakat, a szabálytalan karácsonyestéket, az önálló élet első bizonytalan lépéseit, a hosszú vágyakozásokat és a rövid találkozásokat. A szerzővel ismerős terepen barangolhatunk, mégis minden más. A falu és város közötti kulturális váltások megélése, a helyekhez és helyzetekhez való visszatérés ambivalenciája most is ott van az írásokban, de mindent közelről látunk, így a történetek egyszerre komikusak és drámaiak. A Harminc év napsütés – az író első tárcanovella-gyűjteménye – olyan, mint egy varázslatos kalendárium, benne a generációk közötti kommunikáció lehetőségei és lehetetlenségei, a velünk élő múlt kiismerhetetlen történetei.