Veres Attila - Odakint ​sötétebb

Veres Attila könyvére már a megjelenésekor felfigyeltem, de kellett hozzá bátorságot gyűjtenem, hogy el is olvassam. A weird fiction műfajba sorolható ez a könyv (mint Vandermeer Déli végek trilógiája is, aminek csak az első részét olvastam), ami nekem igazán a konfortzónámon kívül helyezkedik el. Meglepő módon hamar beszippantott és olvastatta magát a történet. Igaz nem este kellett volna belekezdenem, mert sikerül megálmodnom az első pár fejezet rémisztő részeit... 

A könyv egy alternatív Magyarországon játszódik, ahol 1983-ban valami furcsa esemény történt: az ország egyik megyéjében idegen lények jelentek meg, rengetegen meghaltak, öngyilkosok lettek, hallucinációk és rémálmok kísértik az embereket. A csápos, pókokra hasonlító lények, a cellofoidák csak hazánkban, és csak abban az egy megyében láthatóak, fotón nem lehet megörökíteni őket, és az általuk termelt "kristálytej" elvileg gyógyítja a rákot. Mik ezek a lények és honnan jöttek? 

pixabay

Főszereplőnk egy fiatal srác, Gábor, aki egy szakítás után elvállalja, hogy egy cellofoidákat tartó telepen fog dolgozni, az állatok gondozójaként. A lények alapvetően békések, de csak bizonyos embereket tűrnek meg maguk mellett. A kezdeti időkben még vadászták őket, kegyetlenül bántak velük - ez derül ki a fejezetek elejére bevágott idézetekből. A könyv jelenében már védik azt a néhányat, amennyi megmaradt - előírások szerint tartják őket, és lefejik a tejüket. 

Gábor új életét ismerhetjük meg a kis faluban, ahol több furcsa dolog is történt az 1983-as "esemény" után. Több külföldi fiatal is él itt, akiket vonzanak a bizarr dolgok, és látni akarják a lényeket. Gábor egy hétköznapi srác, aki úgy érzi nem vitte sokra az életben, érzi ezt anyja csalódottságából, abból, hogy élete szerelme, Rita elhagyta. Nem különösebben érdekes karakter, de a lényekkel jól kijön és később persze fontosabb szerephez jut, hogy megértsük mi is történt ezzel a világgal.

pixabay

A könyv erőssége a hangulata - az ijesztő, helyenként lassú, depresszív, de magával vonzó történet, ami hozza a magyar valóság mellett a szürreális, horrorisztikus elemeket is.

Külön tetszettek a fejezetek elején található idézetek, amik tipikus magyar szereplőket, újságokat, híradásokat imitálva számolnak be a cellofoidák hatásáról. 

Alapvetően tetszett ez a könyv, a vége már kevésbé, ahol tényleg kikerültem a komfortzónámból, de a műfajjal való ismerkedésnek szuper volt, illetve örültem, hogy egy ennyire egyedi, magyar regényt olvashattam. A teremtett világ mellett ki kell emelnem a VA stílusát is - gördülékeny a szöveg, jó hangulatteremtő ereje van.

4/5

Részlet

Kiadó: Agave
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 266
Ár: 2980 Ft
Borító: 5/5**

Fülszöveg:

1983-ban ​minden megváltozott Magyarországon. Az egyik erdőben újfajta állatok jelentek meg, hosszú csápjaikkal a faágakon kapaszkodva. Sehol a világon nem láttak még hozzájuk hasonlót. Életműködésük érthetetlen – nincs szükségük élelemre, de imádják a cukrot, meg lehet őket érinteni, de nem lehet lefényképezni. Emésztőváladékuk sokak szerint gyógyítja a rákot. De ami talán a legkülönösebb: nem lehet őket kivinni az országból.
Csoda történt, vagy csupán nem vettünk észre valamit, ami végig a szemünk előtt volt?
Miután csaknem kiirtottuk őket, telepeket hoztunk létre, hogy a fennmaradtakat biztonságban tudjuk. Gábor egy ilyen telepre érkezik dolgozni. Felelősség nélküli munkának tűnik: délelőtt etetés és trágyalapátolás, majd hosszú, unalmas délutánok langyos sörök és külföldi fiatalok társaságában, akik Gáborhoz hasonlóan mind menekülnek valami elől, legyen az egy régi szerelem, vagy a felnövéssel járó felelősség.
De Gábort az állatok választották ki. Senki sem gondolja, hogy ez jelentőséggel bír… de mi van, ha mégis? Ha az egyszerű nyári munka hamarosan bizarr, iszonyattal, halállal teli rémálommá válik, melynek a tétje sokkal nagyobb, mint azt bárki gondolta volna?Veres Attila a lovecrafti horrort és a vandermeeri szürreáliát vegyíti első regényében, egyszerre tisztelegve a spekulatív fikció múltja és jövője előtt.