Donna Leon - Bíbornál is sötétebb

Ezt a könyvet a Rukkolán találtam - néha rákattanok egy témára és igyekszem annak megfelelő, és elérhető könyveket beszerezni innen. Ez a krimi Velencében játszódik, ahogy a Commissario Brunetti sorozat minden része (ez a 15. amúgy). 

Brunetti (rendőrfőparancsnok?) épp a tavaszt élvezi, amikor egyik beosztottja segítségét kéri. Egyik barátját letartóztatták egy üvegfúvó üzem előtti tüntetésen. Az ügy végül nem lesz komoly, de Brunetti megismerkedik Marcoval és feleségével Assunta De Callal, akinek az apja az egyik régi muranoi üveggyár tulajdonosa. Az üzem körül több titok van, előkerül egy szomorú sorsú család, a környezetvédelem és a 'nagyok' játékai.

forrás

A stílus túl egyszerű, a fordításban volt egy-két szó, amitől a fejemet fogtam, de aztán az első 100 oldal után már kezdtem élvezni a könyvet. Mivel a sorozat elég kései darabja, ezért Brunettit csak pár utalásból ismerhettem meg - egy nyugodt, az életét szerető, családos rendőrről van szó. Nagyon tetszett, hogy szeret olvasni (amikor egyedül ebédelt, akkor a legnagyobb gondja volt megfelelő olvasnivalót kitámasztani maga elé az asztalra), na meg imádja a kávét - nem is tudom egy nap mennyiszer ült be valami helyre meginni egyet.

"A magányosan étkező Brunetti legfőbb gondja volt, hogy megfelelő olvasnivalót találjon. Valami magazin jó lenne, de a heti Espressót épp befejezte. Napilap túlságosan nagy helyet foglal el az asztalon. Papírkötésű könyv a világ minden kincséért nem marad nyitva, hacsak el nem tépi a kötést, miáltal később kipotyoknak a lapok. A jókora művészeti albumok rosszul tűrik az olajfoltokat."

Muranói üvegfúvó üzem forrás

Ez a világ sokkal lazább, mint mondjuk egy angol vagy amerikai rendőrség - a nyomozók nem zavartatják magukat, hogy felzaklatott idegieket egy pohár borral vagy grappával csillapítsák. Brunetti is szépen elnyomozgat, van amikor a saját szakállára.

"Elgondolkodva ért le a csatornához, és jobbra pillantott. És olyat látott, amivel legfeljebb az elmúlt évszázad elején keletkezett fényképeken találkozott: a Canale Grande tükörsima vizét. Egyetlen kis fodor sem borzolta a felszínét, szellő sem rebbent, a sirályok is mintha még aludnának. Brunetti lenyűgözve bámulta az elébe táruló képet, amelyen az ősei legeltethették a szemüket: ugyanaz a fény, ugyanazok a homlokzatok, ugyanazok az ablakok, növények, és ugyanaz a nyugalom. És mindennek a tökéletes tükörképe."

A könyv elég rövid, de a végét már untam is - a közepe valahogy jobban csúszott. A nyomozás szál annyira nem is érdekelt, jobban tetszett Brunetti magánélete, meg persze Velence.

Lehet, hogy majd kíváncsiságból elolvasom a sorozat első részét.

 

3/5

Kiadó: Geopen

Kiadás éve: 2007

Eredeti cím: Through a glass darkly

Oldalszám: 268

Ár: 1990 Ft

Borító: 3/5

Érdekesség:
- a könyvsorozatból készült német tv-sorozat is

Fülszöveg:

"Csodálatos tavaszi nap virrad Velencére, és commissario Brunetti meg Vianello felügyelő szívesen hagyná ott egy fél órácskára rendőrségi irodáját, hogy élvezze a simogató napsütést – csakhogy baráti kötelesség is van: ki kell szabadítaniuk Marcót, akit a környezetvédők tüntetésén vettek őrizetbe. Az akció sikerrel jár, de Velence világhírű lagúnáját továbbra is veszély fenyegeti. És vajon kinek a holttestét találják meg egy borús hajnalon Murano híres üveggyárának éjjel-nappal 1400 fokon égő kemencéi előtt? És miért kellett meghalnia? Kinek a bűnös titkát leplezte le? Commissario Brunettit a dantei Pokol strófái vezetik nyomra…"