Legújabb irodalmi helyszínünk Párizs része - a Montmarte. Bevallom nem nagyon voltam tisztában Párizs földrajzával, a nevet persze ismertem. A
Csokoládécipő és
A gyilkosság alkímiájának egy része is itt játszódik, ezért esett a választásom erre.
"A Montmartre egy 130 méter magas domb Párizs egyik külsőbb (18.) kerületében, a belvárostól kb. 4 km-re északra. Északi ellenpontja a Montparnasse.
Igazi fénykorát a boldog békeidőkben (Belle-Époque) élte az 1880-as évektől az első világháborúig. Írók, művészek, festők és népszerű mulatók negyede volt (a környéken élt például Dalí, Monet, Picasso és van Gogh); girbegurba utcácskáit falusias házak és kisvendéglők szegélyezték. Mára teljesen egybeolvadt a fővárossal, és beépült, de a régi legendák fénye ma is beragyogja. A párizsiak bizalmasan ma is Dombnak (Tertre) nevezik."
forrás
"Azt mondják a Montmartre az utolsó falu Párizsban, és a Butte-nek ez a része szinte a vidéki Franciaország paródiája: kávéházak és kis palacsintázók, rózsaszínre és pisztáciazöldre festett házak, az ablakokon hamis zsalugáterek, a párkányokon muskátli, minden tudatosan festői, az utánzott báj mozidíszletszerű miniatűrje, ami alig palástolja a hely kőszívűségét." Joanne Harris: Csokoládécipő
"Azt mesélik, hogy a Monmartre Szent Dénesről kapta a nevét, akinek, tán hatszáz évvel ezelőtt, itt, a hegy lábánál nyisszantották le a fejét. A jámbor Dénes felkapta a kobakját a földről, és felvitte a hegyre – innen ered a Mons Martyrum, a Mártírok hegye elnevezés. A negyed századokon át egyszerű kis falu volt, szélmalmaiban őrölték a lisztet Párizs kenyereihez. Ám a folyvást terjeszkedő város hamarosan elért a dombokig, így a Monmartre is Párizs egyik városrésze lett." - Carol McCleary: A gyilkosság alkímiája
"...most a Montmarte-ra is – a hegyoldalba, amit a párizsiak La Butte-nak vagyis Dombocskának hívnak; mely művészeiről, költőiről és azokról az utcáiról híres, ahol a férfiak üres műsikolyokért fizetnek, s a nők lelkéről villámgyorsan kopik le minden csillogás." Carol McCleary: A gyilkosság alkímiája
 |
| Boulevard Montmartre 1897 forrás |
"Párizs kecsesen kanyargó utcáival, széles bulvárjaival olyan, mint egy elegáns, idős hölgy – de van neki ez az elfajzott ivadéka, ez a bizonyos Montmarte… na, ez olyan, mint egy félbolond, nyavalygó öregasszony: egy merő dudor meg púp az egész. Utcái keskenyek, telizsúfolva apró üzletekkel, járdaszéli kávézókkal, és persze mindenfelé a nyomorúságos, olcsó odúk, amikben a művészek és írók oly nagy előszeretettel húzzák meg magukat. A kocsiutak megtorpannak a hegynek felfelé félúton, hogy aztán beleolvadjanak a keskeny sikátorok, mohalepte füzek s vadszőlő árnyékolta lépcsőfeljárók útvesztőjébe." Carol McCleary: A gyilkosság alkímiája
"A nemrég megnyitott Moulin Rouge – azaz a Vörös Malom – mintha csak lángokban állna: a malom nagy lapátjaira aggatott karmazsinvörös lampionok lassan forognak körbe-körbe." Carol McCleary: A gyilkosság alkímiája
"Ahogy belépek a hatalmas bálteremebe, zene meg kiabálás fogad – a felhevült testek forróságától szinte megszédülök. Édes istenem, ez akkora, mint egy pályaudvar, lehet vagy hatvan méter hosszú meg úgy fele széles. A terem középpontjában van a táncparkett, amit két szinten zsöllyék szegélyeznek, bennük asztalok… A táncparketten két nő és egy magas, vékony férfi járja a kánkánt, a lábuk mintha gumiból lenne: olyan spárgákat és rúgásokat mutatnak be, melyek a gravitáció és az anatómia összes törvényét csattanósan cáfolják. [Moulin Rouge]" Carol McCleary: A gyilkosság alkímiája
Bejegyzések
Érdemes megnézni a Montmarte-t, mert csodálatos. Az egy egészen más világ: kicsiny házacskák, keskeny, emelkedő utcácskák ... megvan a maga varázsa és egyénisége.
VálaszTörlés