Alice Hoffman - Hetedik mennyország

Először is a főszereplő engem Joanne Harris - Csokoládéjának Vianne-jára emlékeztet: egyedülálló anya gyerekkel, akit a közösség nem akar befogadni, mert különbözik tőlük és félnek tőle.

Kapunk egy ideálisnak tűnő amerikai lakótelepet, ebbe a tökéletes(nek látszó) családok közé érkezik meg Nora Silk két kisfiával elvált, egyedülálló anyaként - ami abban a korban ('60-as évek) és közösségben tabu volt, még az elvált szót se merik kimondani...
Ezért nem is közelednek Norához, levegőnek nézik, mintha valami fertőző betegséget hordozna, ami tönkreteheti az ő életüket is, ha kapcsolatba kerülnek vele. Billy, Nora 8 éves fia szenvedi ezt meg a legjobban - a gyerekek az iskolában pokollá teszik az életét (mikor ezeket a részeket olvastam, legszívesebben felpofoztam volna akik bántották -- ebből is látszik, hogy Alice Hoffman micsoda hangulatot, és együttérzést tud kelteni :) ).
De ahogy egyre jobban megismerjük a lakótelep családjait a cukormáz megreped -felszínre kerülnek a problémák. Anyák szöknek el kilátástalan életük elől, a válás már nem olyan nagy tabu. És végül Noráékat is befogadják, amikor rájönnek, hogy ők sem különböznek annyira tőle.

Nekem nagyon tetszett ez a könyv is, és még olvastam volna tovább is a történetet :)
5/5