Alice Hoffman - Itt a Földön

"Lebilincselő, a végletekig szenvedélyes, sötét tónusú szerelmi történet tárul az olvasó elé ebben a regényben. Hollis (korunk Heathcliffje) serdülő lelencként kerül a jómódú Új-Angliai Murray családhoz, ahol igazán csak a fiatal March képes meglágyítani az elvadult fiú szívét. Kamaszszerelmük azonban végül nem tud kiteljesedni és Hollis a lányt okolja ezért. Hosszú évek múltán March - már mint egy ugyancsak életrevaló kamaszlány, Gwen anyjaként -, egy haláleset okán, visszatér csodás ifjúkora színhelyére. Kiderül, hogy a férjezett nő korántsem közömbös még Hollis iránt, aki férfias természetével mindig is hipnotikus hatást gyakorolt rá és a nőkre általában. A férfi közben már szinte az egész világ iránt bosszút esküdött, és időközben felhalmozott nagy vagyonára sötét titok árnyéka vetül. A városban mindenki kerüli, mintha maga a halál angyala lenne. March és Hollis emésztő érzelmekkel teli kiújult szerelmének hatása alól a környezetükben senki sem tudja kivonni magát. A közösség tagjai az olvasóval együtt újraélhetik az érzést, hogy a dolgok nem mindig a vágyaink szerint alakulnak itt a Földön."

Ebben a könyvben ismét egy new englandi kis települést ismerünk meg a bonyolult családjaival.
Ahogy az ajánlóban olvashatjuk ez a regény Bronte Üvöltő szelek történetének feldolgozása.
Hollist gyerekként, és tinédzserként még sajnáltam, de felnőttként, amikor March visszatért hozzá, már utáltam - borzalmasan bánik a nőkkel. Marchot is bántja, csak magának akarja, teljesen megőrült, nem engedi sehová, próbálja March minden kapcsolatot megszakítani a külvilággal - elkobozza a leveleit, elrontja a telfont, az autóját, szinte rabságban tartja. Egyszóval borzalmas egy alak, akitől nem véletlenül undorodik és fél a legtöbb ember a városkában.

Érdekes szál volt Gwen és Hank szerelme, mivel ők unokatestvérek - tudják ezt és mégis szerelmesek egymásba - nekem ez elég bizarr volt. Gwen amúgy A tizenharmadik boszorkányban szereplő Stellára hasonlít :-)
Az anya-lánya kapcsolat is hasonló a két könyvben.

Összegezve, ismét egy remek Alice Hoffman könyv - tele izgalommal, és szenvedéllyel, ami nem tetszett az maga Hollis - "őt" annyira megutáltam a könyv végére amennyire csak lehet, és nem értem March, hogy lehetett ennyire vak, hogy őt szerette és nem látta át mit művel vele (...jó tudom a szerelem vak, de ennyire?).

4/5