Jeanette Winterson - Miért lennél boldog, ha lehetsz normális?

Tavaly októberben írt erről a könyvről Katacita és Amadea is, azóta ott volt a olvasandók listáján, múlt héten egy csere keretében (igen, visszaestem :D) sikerült megszereznem. Eleinte nem voltam biztos, hogy kell-e ez a könyv nekem, de most már tudom, hogy bizony a polcomon a helye!

Jeanette Wintersonról előzetesen nem tudtam semmit, a két blogposzt is már kellően a feledés homályába veszett, így elvárások és előzetes tudás nélkül merültem a történetbe. Ez a könyv egy memoár, amiben megismerjük az angol írónőt, J.W-t. 1959-ben született, 1960-ban fogadta örökbe a Winterson házaspár, és egy észak-angliai iparvárosban nőtt föl, Accringtonban. Nagyon nehéz gyerekkora volt, és ez a könyv (és más műveinek) megírása egyfajta terápiaként működött, hogy ezeket a élményeket feldolgozza. Igából ijesztő és borzasztó módon törte meg az élet, és nevelőanyja is. Ha mindezek nem történtek volna meg, ha az igazi anyjánál maradhat akkor egy teljesen más ember lesz belőle...
"Anyám, Mrs. Winterson nem szerette az életet. Nem hitte, hogy az élet jobbá tehető. Egyszer odáig ment, hogy kijelentette: a világegyetem kozmikus szemétláda – én pedig némi töprengés után megkérdeztem, hogy rajta van-e a fedele. - Rajta - felelte. - Senki sem menekülhet."
Mrs Winterson áll a visszaemlékezés középpontjában, az anya, aki mégsem igazi anyja szegény 'árvának'. Connie mániás depressziós, visszautasít férjével minden intim kapcsolatot, revolvert tart a házban, néha eltűnik és megkeseríti a kis Jeanette életét. Sosem elégedett vele, megvereti férjével, és rendszeresen kizárja éjszakára a házból. Bigott vallásossága kihat az életük minden területére - misék, a nyári táborok még beleférnének, ám a ház tele van bibliai idézetekkel, és súlyos szólásokkal kommunikál az anya a családjával. 
Ilyen környezetben nem csoda, hogy Jaenette egy vadóc lány lesz, aki nem tudja közel engedni magához az embereket, sose vehette természetesnek a szeretet és annak állandóságát, ezzel a problémával egész életében küzdenie kell. 
Az írónő Accringtonban (forrás)
Jeanette menedéke a nyelv, a szavak, és az irodalom. Könyvmolyként lélekemelő volt olvasni a könyvek iránti szeretetéről, arról a folyamatról, ami elindított az íróvá válás útjára. Gyerekként a Biblia volt az első olvasmánya, ezt követték az anyja által tiltott könyvek, lényegében minden könyv a szentíráson kívül. Egy terv szerint haladt - az angol írókat A-Z-ig szerette volna elolvasni, közben felfedezte a verseket is, amikkel bővítette az olvasmányai listáját. Felnőtt korában Jung és Freud munkásságával is megismerkedett, ami szerintem sokat segíthetett neki a problémái feldolgozásában.
"Ha fiatalon olyasmit olvasol, ami nagyon nem tetszik, tanácsos félretenni, és három év múlva újra megpróbálkozni vele. És ha még akkor se tetszik, tedd félre újabb három évre. És ha már nem vagy fiatal, hanem mondjuk, ötven mint én, akkor olvasd újra azt, amit a legjobban utáltál."
Accringtoni könyvtár
A könyvben kronologikusan mutatja be az életét, gyerekkorától 16 éves koráig, amikor is elhagyta az otthonát, majd 25 év kihagyás után a már ismert író jelenik meg. A felnőttkori problémái, nevelőszüleivel való kapcsolata és az igazi anyja megtalálása után folytatott hercehurca, depressziója adja a könyv második felét.
"Ha a vers mentőkötél, a könyv tutaj. Legingatagabb állapotomban egy-egy könyvön egyensúlyoztam, és miután bőrig áztam, összetörtem az áradatban, a könyvek átsiklottak velem az érzelmek vadvizén."
Feminista szemlélete is megjelenik: nehéz helyzetben nőtt föl, nem elég hogy egy bigott házaspár gyerekeként nyíltan felvállalta leszbikusságát, de a nők egyenlőtlen helyzetét is bemutatja abban a korban és helyen. Saját életének eseményein kívül bemutatja a 70-80-as évek észak-angliai iparvárosainak világát, sőt több helyen történelmi visszatekintést is ad ezekről a gyárvárosokról, az angol ipar kiinduló pontjairól.
"Minél többet olvastam, annál közelebb kerültem más korok szerzőihez, annál mélyebben kötődtem hozzájuk. Kevésbé éreztem magam elszigeteltnek. Nem hánykolódtam kis tutajomon a jelenben; hidak vezettek át a biztos partra. Igen, másik ország a múlt, de felkereshető, és aki ellátogat oda, magával hozhatja mindazt, amire szüksége van."
Faltam a sorokat, és nem győztem kijegyzetelni az idézeteket, a szeretetről, az életről és az irodalomról. Örülök, hogy megszereztem ezt a könyvet, mert ismét egy különleges történetet olvashattam. Kíváncsi vagyok a többi könyvére is, persze ami a legjobban érdekel, első regénye, a Nem a narancs, az egyetlen gyümölcs még nem jelent meg magyarul.

5/5

Kiadó: Park Kiadó
Kiadás éve: 2013
Eredeti cím: Why Be Happy When You Could Be Normal?
Oldalszám: 261
Ár: 3500 Ft
Borító: 5/5

Hasznos:
  • Részlet
  • Amadea megelőzött Jeanette kedvenc/emlegetett irodalmi műveinek listájának elkészítésében. 
Fülszöveg:
„Jeanette Wintersont olvasni annyi, mint szeretni őt. Ez a szilaj, elragadóan különös brit írónő szokatlan őszinteséggel vall magáról önéletrajzi könyvében.” O, The Oprah Magazine„A szikrázó humorú Miért lennél boldog, ha lehetsz normális? nemcsak az örökbefogadás érzelmi örökségét dolgozza föl sokoldalúan, hanem helyet kap benne az az üdítő felismerés is, hogy az életet megérteni ugyanolyan nehéz, mint megélni.” Entertainment WeeklyAmikor Jeanette tizenhat évesen elmegy otthonról, mert szerelmes lesz egy másik lányba, örökbe fogadó anyja, Mrs. Winterson csak annyit kérdez tőle: „Miért lennél boldog, ha lehetsz normális?”
Winterson azonban nem mond le a boldogságról, hanem keresi egy életen át – erről szól ez a mulatságos, szellemes, hol dühödt indulattal, hol lelkesedéssel megírt történet, amely nem más, mint az igazság, a világszerte népszerű Jeanette Winterson életének története.

Megjegyzések