Edith Wharton - Az ártatlanság kora

Nyáron Gossip Girl (A pletykafészek) maraton tartottam és a 2. évadban került elő (a 18. részben) az írónő híres regénye, ezért is került fel a várólistámra (másik ilyen regény Fitzgerald - Szépek és átkozottak, amiket most fogok olvasni).

"A 19. század végi New York arisztokráciájának életét szigorú törvények irányítják. A szabályok sehol nincsenek leírva, mégis születésük óta ezt tanulják. Itt elképzelhetetlen, hogy egy szépreményű ifjú, jó házból való menyasszonya helyett egy már elvált, tehát bukott asszonyt válasszon. A jóképű Newland Archer jövőjét is már előre megírták a társaság törvényei, miszerint a csinos, fiatal May Wellanddel köti majd össze az életét, egyesítve ezzel a két jómódú család vagyonát. Archer házasságkötése küszöbén ismeri meg jegyese unokanővérét, a szokásokra keveset adó, szabad szellemű, válása miatt a társasági körökből kinézett Olenska grófnőt. A fiatalember saját befolyását és elismertségét latba vetve fölkarolja a leendő rokont, ám lovagiasságába csakhamar gyöngédebb érzelmek keverednek. Newlandet nemcsak a nő szépsége babonázza meg, de intelligenciája és öntörvényűsége is. Tisztessége, az elfojtott szerelmi szenvedély és a társadalmi nyomás választások egész sora elé állítja a férfit… Edith Wharton egyszerre érzelmes és finoman pszichologizáló, Pulitzer-díjas remekműve -mely elevenébe tapintott a hanyatlóban lévő amerikai arisztokráciának- megrendítő emberi dráma, kíméletlen korrajz és az életbölcsesség magasiskolája is egyben."
A regény főszereplője Newland Archer szemszögéből olvashatjuk a regényt. Az ifjú a házasság előtt állva többször számot vet az életével, a lehetőségeivel - tart attól, hogy a házassága ugyanolyan unalmas, kiszámítható lesz, mint az ismerőseié; de nincs ereje megszegni a társadalmi köre hagyományait.
Amikor megismeri Olenska grófnőt felpezsdül az élete, a nő sokban különbözik a társaság hölgyeitől, nem fél kimondani amit gondol és megtenni, amit akar. Newland vonzódik hozzá, de hiába - mindketten nemesebbek annál, hogy viszonyt kezdjenek. Így maradnak a ritka találkozások, amik csak a lelküket kavarja fel.

Edith Wharton a saját köreiről ír a könyvében, ő is gazadag new yorki család szülötte, sokat utazott és nagyon művelt volt. Többször előkerül a regényében a társadalmi hagyományok és az egyéni vágyak ellentéte - Az ártatlanság kora is erről szól: Newland és Ellen Olenska hiába akar együtt lenni, nem tehetik meg anélkül, hogy teljesen fel ne fordítanák a saját és családjaik életét. Inkább elválnak útjaik, Newland hűséges és jó férje lesz Maynak és még a könyv végén, amikor lenne is lehetősége újrakezdeni, akkor sem teszi. Sokan ezt bírálják a könyvben, Newlandot gyávának tartják, de mai szemmel ezt nem lehet megítélni. Én úgy olvastam a könyvet, mint az 1870-es évek New York-i előkelők életének lenyomatát, nem bíráltam, igyekeztem belemerülni abba a korba és élvezni az ironikus-éles látó stílust.
"A New York-i szalonokban nem volt szokásban, hogy egy hölgy csak úgy felálljon és faképnél hagyja az egyik úriembert amiatt, hogy egy másik férfiú társaságát keresse. Az etikett azt követelte, hogy a hölgyeknek bálványszerű mozdulatlansággal kell állniuk, amíg a férfiak, akik társalogni óhajtanak velük, sorban egymás után hozzájuk lépnek." 
"…a zenei világ megváltoztathatatlan, megkérdőjelezhetetlen törvénye megkövetelte, hogy a francia operák német szövegét, amelyet svéd művészek adnak elő, az angolul beszélő hallgatóságnak a jobb megértés végett fordítsák le olaszra." 
Élni viszont nem szívesen éltem volna ebben a korban, ahogy Olenski grófnő többször kijelentette - az emberek nem szívesen beszélnek kellemetlen dolgokról, vagyis nem lehetnek őszinték sem egymással. Newland és May sem beszélt igazán őszintén egymással sosem. A könyv végére derül ki, hogy May tudhatta, hogy Newland kihez vonzódik igazán és megértette a férfi 'önfeláldozását'.

"Valójában mindnyájan afféle hieroglifákból álló világban éltek, amelyben az igazi dolgokat soha nem mondták ki, nem tették meg, és még csak nem is gondoltak azokra, csupán egy rakás egyezményes jellel érzékeltették…"

"Az ő világukban az emberek a halovány, burkolt célzások és sápatag tapintat légkörében éltek, s az a tény, hogy May és ő szavak nélkül megértették egymást, olybá tűnt Newlandnek, hogy közelebb hozta őket, mint bármely magyarázkodás."
5/5

Kiadó: Lazi Kiadó
Kiadás éve: 2008
Eredeti cím: The age of innocence
Oldalszám: 313
Ár: 2990 Ft
Borító: 4/5

A könyvből készült 1993-as filmet is sikerült megnéznem ma, nagyon jól eltalálták a színészeket és jó volt látni azokat a helyszíneket is, amiket nehezen képzeltem el. A ruhák és lakások gyönyörűek, már csak ezért is érdemes volt megnézni :)

Az írónő részletes életrajza az Ekultúrán.

Megjegyzések