Grecsó Krisztián - Tánciskola

Mostanában egyre nagyobb kedvvel olvasok magyar kortárs íróktól :) Igyekszem a blogban is népszerűsíteni őket, a magyar írókról szóló bejegyzéseimet össze is gyűjtöttem - Kiemelt cimkék fül alatt megtaláljátok!

Grecsó Krisztiántól már olvastam a Mellettem elférsz c. regényét, ami tavaly jelent meg. A könyvtárból az ismertebb könyvét, a Pletykaanyut akartam elhozni, de az persze nem volt benn; gondoltam próbát teszek ezzel az regénnyel.
"A Tánciskola nem konkrét hely, ahol – mondjuk – tangózni tanulnának Grecsó Krisztián új regényének hősei. A Tánciskola miliője nem valóságos tér, mert ahol elhiszik, hogy a permetezőből néhány hajtásra zenegép lesz, és a régi melódiákkal visszatér a múlt is, ott bizonyára bolondok élnek. Vagy talán mégsem egészen? Lehet, hogy akarni kell a csodákat, képesek vagyunk megálmodni a vonatablakból elsuhanó Magyarországot, és ez az akarás, a mágia iránti vágy a méltóság megőrzésének egyetlen eszköze? Grecsó egy mágikus, fülledt alföldi világot álmodik, amelyben minden olyan lehetetlenül ismerős és valóságos. Egy jogászi pályája elején lévő fiatalember a Viharsarok egy ismeretlen városába kerül; kísértések, csodák, borzalmak, nők és a halál közelébe. Dr. Voith József nem tudja, hogy ördögi dolog kavarodik-e fel a mélyből, vagy csak a hétköznapok könyörtelen üteme fodrozza a felszínt. A kusza szerelmek és a drogos bódulat zavarossá tesz számára mindent. Rajongva imádott nagybátyjához fordulna, de egyre inkább úgy érzi, rossz helyen jár. A nagysikerű, több nyelven megjelent Isten hozott szerzője ízesen, humorral és nagy szívvel mesél. A Tánciskola egy generáció, egy világ, egy rejtély és egy dilemma varázslatos regénye."
Voith József (Jocó) frissen végzett jogász felnőtt életének kezdetét követhetjük nyomon a regényben. Nagybátyja, Szalma Lajos veszi pártfogásába, neki köszönhetően kap fogalmazói állást a Tótvárosban (=Békéscsaba). Jocó egyedüli gyereke a Voith házaspárnak, talán emiatt is olyan "tohonya" - nincs igazán sikere a nőknél, visszahúzódó típus, ezért nagybátyja próbálja kikupálni, és a maga képére formálni.
Lajos a fiú tökéletes ellentéte: nőcsábász, nem veti meg a hallucinogén anyagokat és a világot a "harmadik szemével" látja. Jocót is furábbnál furább kalandokba sodorja, hogy kinyíljon ez a bizonyos szeme.
Jocó eleinte próbál megfelelni a nagybátyja elvárásainak, ám amikor egyszer elengedi magát (biciklivásárlás), akkor is pofára esik (nem szó szerint :D). Belátja, hogy ő nem olyan mint Lajos, ezért nem is kell erőltetnie.
Jocó nem valami szimpatikus alak: gyáva, tétlen, és önbizalomhiánnyal küzd, a kapcsolata a nőkkel sem épp ideális.
Több világirodalmi utalás szerepel a könyvben: Lajos és Jocó, mint Don Quijote és Sancho Panza; Oidipusz (Jocó is a saját apja halálát okozza, igaz nem közvetve, hanem a tétlensége miatt); az ördög megjelenése pedig a Faust történetre emlékeztet.
A regényben az Alföld jelenik meg, a kisvárosaival, ahová nehéz beilleszkedni; a szereplői nem kimondottan szerethetőek, de annál érdekesebbek.
Ami a nagy pozitívuma, a stílusa, a nyelvezete - pl a vasárnapi ebéd érzékletes leírásától éhes lesz az ember :)

4/5

Kiadó: Magvető
Kiadás éve: 2008
Oldalszám: 301
Borító: 4/5

Hasznos linkek:
Beszélgetés a könyvről (2008-as videó)
Részlet a regényből (litera.hu)
Origo Vendégszoba cikk

Megjegyzések