Kertész Magda - A szüfrazsettek

(Egy példa, hogy nem csak új könyvek között lehet jókat találni :D)

Pár hete néztem meg Sarah Gavron A szüfrazsett filmjét, ami annyira megfogott, hogy írtam róla filmajánlót (majd belinkelem, ha kész) és szerettem volna még olvasni a témában. A választék nem volt túl nagy, de Kertész Magda könyve elérhető volt a könyvtárban.

Kik voltak a szüfrazsettek?
Azok a nők, akik Angliában a nők választójaiért harcoltak. Leghíresebb közülük, a mozgalom vezetője Emmeline Pankhurst.

A könyv első fejezeteiben végigveszi a nők egyenjogúságra való törekedésének útját - az első "gondolkodó" nőket, és megismertet a 18-19. századi helyzettel. Itt érdemes megemlíteni Mary Wollstonecraftot és Nők jogainak védelmében című művét, amiben lefektette a mozgalom alapelveit.

Az ipari forradalom, és a nők munkába állása indította el markánsabban azt a folyamatot, hogy a nők ki akartak állni magukért. Elindult egy 'gyengébb', kevésbé radikális irányzat, a szüfrazsistáké. A gazdagabb hölgyek ekkor kezdtek el jótékonykodni, vasárnapi iskolát indítani, de mindenképpen a társadalmi normák között próbáltak meg jobb helyzetet elérni.

forrás

A másik irány, a szüfrazsetteké - ami a WSPU (Women's Social and Political Union)-hoz és a Pankhurst család nőtagjaihoz kötődik.
Részletesen megismerkedhetünk a mozgalom kialakulásával, Emmeline Pankhurst életével és azzal a sok jogi és politikai hercehurcával, aminek a végeredményeképp (és az I. világháború nyomására) 1918. feburár 6-án az angol parlement elfogadta a nők választójogát biztosító törvényt.

Nagyon tetszett ez a köny - olvasmányos, informatív - és a téma minden területét körbejárta. Ha valakit érdekel ez a történeli időszak és a nők helyzete, ezt a könyvet ajánlom (ja és Sarah Gavron filmjét is ;)).

5/5

Kiadó: Kossuth Könyvkiadó
Kiadás éve: 1979
Oldalszám: 152
Ár: antikvár
Borító: 4/5

Fülszöveg:

"A ​​szüfrazsett (politikai egyenjogúságért, választójogért harcoló nő) mozgalom Angliában volt a legerősebb és legkitartóbb. Az ipar egyre több nőt foglalkoztatott, akik ugyanolyan nehéz munkát végeztek, mint a férfiak – fele bérért. A munkásság erőteljesen küzdött jogaiért – a nők ebben a küzdelemben vettek részt. Az iparosodás előrehaladtával a felsőbb- és középosztálybeliek helyzete jelentősen megváltozott. A férfiak előtt megnyíltak a művelődési és elhelyezkedési lehetőségek, míg a nőket – mesterségesen tudatlanságban tartva – csak a társasági életre készítették fel. Lassan sikerült csak betörniük a férfiak által uralt területekre: 1876-tól vehettek fel az orvosi egyetemek lányokat is hallgatónak, 1893-ban nevezték ki az első női gyári felügyelőt. A nőt a törvény nem ismerte el jogi személynek. Előbb apja, később férje gyámsága alatt állt, akinek jogában volt verni a feleségét. 1857-ig kellett várni az új házassági és válási törvényre, amely jogot biztosított a férj által elhagyott feleségnek. Az 1871-ben megalakult Nők Szavazati Jogának Országos Szövetsége választójogot követelt a nőknek, bár ekkor még a férfiak közül is csak minden hatodiknak volt szavazati joga. 1903 október 10-én megalakult a Nők Társadalmi és Politikai Uniója. 1905 októberében egy választási gyűlésen követeltek szavazati jogot – két tagjukat letartóztatták. Később Londonba helyezték át székhelyüket, de békés politikai tevékenységük ott sem járt sikerrel. 1908 július 21-én hatalmas tüntetést szerveztek, majd delegációt küldtek a parlamentbe, de tagjait elfogták és bebörtönözték. Ezzel lezárult a mozgalom békés szakasza…. Végül 1918. február 6-án fogadta el az angol parlament a nők választójogát biztosító törvényt. A könyv a nőmozgalom iránt érdeklődők olvasmánya."