Erlend Loe - Naiv.Szuper.

Az egyik északi írós kihíváshoz már csak egy norvég hiányzott, így esett a választásom erre a könyvre. Erlend Loetől még nem olvastam, de tudtam, hogy az ő könyve a tejesdobozos-szerű Doppler, az épp nem volt benn a könyvtárban, így inkább erre a kis vékonyka kötetre esett a választásom. Azt hiszem jól is tettem, hogy az egyik első regényével (ez a második megjelent műve (1996), és ez tette ismertté Norvégián kívül is) kezdtem az ismerkedést az íróval.

A főszereplő (a neve nem derül ki) 25 éves, és egyik pillanatról a másikra céltalannal látja az életét. 
"Minden értelmetlennek tűnt. Egészen váratlanul. A saját életem, mások élete, az állatok, növények élete, az egész világ. Eltűntek az összefüggések."
Hirtelen ötlettől vezérelve félbehagyja az egyetemet, felmondja az albérletét, és két hónapra a bátyja lakásába költözik, aki külföldre utazott. Egy feladata van: kezelni a bátyó faxait, közben olvasgat, listákat gyárt, és gondolkozik. Miért érzi magát hirtelen céltalannak? Mit kéne tennie? 

A dühöngő (kép forrása)
A megoldást abban látja, ha visszavedlik gyerekké - vesz egy labdát, egy dühöngőt, és sokat beszélget egy 5 éves kisfiúval, aki a házban lakik.
"A dühöngőről például hallani sem akar. Kénytelen leszek titokban kalapálni. Megalázó. Mégiscsak felnőtt volnék. A felnőtteknek nem kellene zugkalapálniuk."
A srác nem buta, tisztában van a problémáival (nincsenek céljai, nincs barátnője), de nem tudja, hogyan lépjen tovább, falba ütközik. 
"…nem tudom mi leszek, ha nagy leszek. Ez igazából a nagy kérdés. Leginkább olyasvalaki szeretnék lenni, aki jobbá tudja tenni a világot. Ez lenne az igazán nyerő. De fogalmam sincs róla, lehetséges-e. Gőzöm sincs, mitől lenne jobb a világ. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy nem elég csupán kedvesen mosolyogni a szembejövőkre. A második legjobb az, ha olyan valaki leszek, aki nem sok vizet zavar. Aki ugyan nem teszi jobbá a világot, de nem is ront rajta. Ez a verzió talán nem egészen kielégítő, de tartok tőle, a legtöbben ide tartoznak. Nem lennék egyedül."
Empire State Building
forrás
Kapunyitási pániknak nevezik ezt a jelenséget, ami a generációnak sújtja - kisebb-nagyobb formában azt hiszem mindenki átéli, én is szenvedtem ettől, néha még most is. Nem érzem fontosnak a régi értékekek (házasság, gyerek), túl sok lehetőséget látok magam előtt, és frusztrál, hogy mit is tegyek - olyan rövid az élet, biztos hogy jól döntök? 
"Hihetetlenül sokat tudunk, de fogalmunk sincs arról, mit kezdjünk a rengeteg információval. Sokan a jót sem tudják megkülönböztetni a rossztól."
Loe főszereplője nem mondja ki ezeket, de megtorpan az élete, összehúzza magát - és az élet apró örömeire figyel, mi tette boldoggá, mit figyelt meg a világban. Végül a külső körülmények hatnak rá annyira, hogy elmozduljon valamerre - talán ez a könyv tanulsága, hogy ne gubózzon be az ember, hanem nyissa ki szépen a szemét, vegye észre hogy mi a fontos, még ha olyan apróság is mint egy pohár víz. 
Rövid, de elgondolkodtató olvasmány, a stílusa kicsit fura volt - rövid tőmondatok, de pár oldal után megszoktam. Néhol naiv, néhol untatott, de amúgy egész szuper könyv :)
"Én úgy hiszem, senkinek nem lenne szabad egyedül lennie. Hogy együtt kellene lennie valakivel. Barátokkal. Azzal, akit az ember szeret. Fontos, hogy szeressünk. Azt hiszem, ez a legfontosabb.""Hiszem, a lélek megtisztul a játék és a jókedv által."
4/5

Kiadó: Scolar
Kiadás éve: 2010
Eredeti cím: Naiv.Super.
Oldalszám: 224
Ár: 2450 Ft
Borító: 3/5

Fülszöveg:
A „Naiv. Szuper.” egy 25 éves fiú szemszögéből mutatja be azt a generációt, amely nem találja az élet értelmét, nem látja az ahhoz vezető utat, és céltalan pótcselekvésekkel igyekszik megtalálni a helyét a világban. Hősünk egyszerűen gondolkodik az életről: listákat ír a számára fontos és nem fontos dolgokról, labdázik és faxol, New Yorkba repül, sőt még egy, a relativitáselméletről szóló könyvbe is belekezd, hátha választ kap égető kérdéseire az idővel kapcsolatban…Erlend Loe regénye, bár látszólag apró dolgokról szól, elgondolkodtatja az olvasót az életről és a halálról, a jövőről és a gyermekeinkről. 20 nyelvre fordították le, több országban kultuszregényként tartják számon – a fiatal norvég író sikerkönyve egyszerű történet nagyon komoly dolgokról. A mára már a magyar fiatalok között is kultuszművé vált könyvet a nagy érdeklődésre való tekintettel másodszor jelentette meg a Scolar Kiadó.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

na ehhez szólj hozzá ;)