Katherine Mansfield - Egy csésze tea

Egész jól haladok az idén beszerzett könyveim olvasásával, ezt a könyvet pár hónapja rukkoláról kaptam meg. Már jó ideje nézegettem, olvastam róla véleményeket, éreztem hogy tetszene nekem. A novellákat amúgy is szeretem, KM pedig Virginia Woolf pályatársa és barátja volt, több szempontból hasonlítanak a műveik - csak Katherine novellákat írt, és könnyebben olvasható, mint VW (de azér' szeretlek ám! :D); "a „belső monológ" és a „tudatáramlás" technikája már a nagy újítások előtt megjelenik: a hagyományos ábrázolás módszerei között Katherine Mansfield evvel a technikával is él, a híres kortársakat megelőzve." (forrás)
Új-Zélandon született és nevelkedett tizenéves koráig, majd Angliában tanult, ahova vissza is térhetett tanulmányai befejeztével, 19 évesen. A novelláiban is megjelenik az új-zélandi gyarmati angol világ, ami egzotikumot nyújt a többi angol íróval szemben. 1888-1923-ig élt, fiatalon meghalt tuberkulózisban. (forrás)

A könyvet még a könyvfesztiválra indulva, a vonaton kezdtem el olvasni, a negyedét el is olvastam az út alatt - közben persze nézelődtem is - a második felét pedig most fejeztem be pár nap alatt. Nem okozott törést olvasásban ez a kihagyás, könnyedén visszacsöppentem KM néhol depresszív, de nagyon érzékletesen megírt világ(ai)ba.

A tudatfolyam technikát is alkalmazva több szereplő fejébe láthatunk bele, a leírások nagyon jók - könnyedén magam elé képzeltem a szalonokat, vagy épp a vidéki természetben játszó gyerekeket. Három novellában (Előjáték, Az öbölben, Babaház) visszatért ugyanaz a család - Burnellék - három kislány, a depresszív anya, a nyughatatlan húga, a család ellátója a lányok anyja. Talán ezek tetszettek a legjobban mind közül. Több novella játszódott KM szülőhelyén, Új-Zélandon, de London és német üdülőhelyek is helyet kaptak.

Új-Zéland, Takapuna tó, 1900-1910 forrás

A novellák mindegyike valami igazságot mond ki a világról, az emberek egyenlőtlenségéről, vagy az érzelmek hullámzásáról. Visszatérő téma volt az emberek közti egyenlőtlenség, ennek ábrázolására sokszor gyerekek nézőpontját szólaltatta meg; vagy a gazdagabbak 'érzéketlenségét' mutatta be, ahogy inkább elfordítják a fejüket, tudomást sem véve arról, hogy más emberek szenvednek (Eszmélet, A garden party). A férfiak hivatalnoki életformája is elő-előkerült, egyik szereplő mondja ki, hogy mennyire gúzsba köti a munkája, ám elszakadni nem lehet a mókuskerékből.

Ebben a kötetben a fiatalkori novelláitól kezdve élete utolsó időszakában írtak is szerepelnek, az életművét a közel 40 novellája alkotja, ami nem valami sok, még szívesen olvasnék tőle. Megszerettem az analitikus látásmódját, a történetek néhol humorosak, de legtöbbször az élet komoly témáit boncolgatja. Mindegyik kerek egész történet, és még később is emlékezni fogok momentumokra az egyes novellákból ... megfogott.
Azt hiszem új kedvencet avattam. :)

5/5

Kiadó: Európa
Kiadás éve: 1985
Eredeti cím: Collected stories
Oldalszám: 352
Ár: antikvár
Borító: 1/5

Fülszöveg:
"Elbeszélései látszólag apróságokról, jelentéktelen dolgokról beszél: egy idős hölgy derűsen üldögél egy parkban, egy fiatal pár kineveti régimódi rókaprémjét, és ezzel elrontja hangulatát – még szokásos vasárnapi süteményét sem veszi meg. Az írónő érzékenysége, finoman szatirikus látásmódja ezekben a felvillanásokban is az emberi sorsok mélységét, az élet teljességét ragadja meg."