Virginia Woolf - Messzeség

Elérkeztem kedvenc írónő utolsó regényéhez is, ami egyben a legelső publikált regénye (1915-ben jelent meg). Úgy alakult, hogy az életmű közepétől olvastam előre, majd visszafelé, így néhol könnyebben néhol nehezebben ment az olvasás. Az Éjre naphoz hasonlóan ez is egyrészt könnyebben olvasható, mert még nagyobb szerepet játszik a cselekmény, de az az érzékeny világlátásmód is megtalálható benne, ami VW-re jellemző.

A történet középpontjában Rachel áll, aki anya nélkül nőtt fel, nagynénjei a széltől is óvva nevelték Richmondban. Apja kereskedő, sokat nem foglalkozik vele; de most 24 évesen, nagynénjével és nagybátyjával útra indulnak négyesben a dél-amerikai Santa Marina városába, hogy ott a Helen néniék villájában töltsék a telet. 

A hajóút alatt Helen rájön, hogy Rachel mennyire tapasztalatlan az élet gyakorlati területein, csak a zene és a cenzúrázott olvasmányok töltötték ki eddig napjait. Érdekesség, hogy a Dalloway házaspár is megjelenik a hajón (ők az 1925-ös Mrs. Dalloway regény címszereplői). 

Santa Marinába érve Rachel apja magukra hagyja sógoráékat és lányát és Helen megkezdi Rachel kiokítását. A félénk és érzékeny lány fogékony a tanításokra és később ő keresi az élet új lehetőséget. Santa Marinában egy külön villában laknak, ám hamar megismerkednek a kisváros hoteljében vakációzó többi angollal is. Közülük néhány házaspárt és fiatalt emel ki az írónő. A legfontosabb két szereplő St. John Hirst és Terence Hewet, akik sok időt töltenek együtt Helennel és Rachellel, ahogy gyanítható két fiatal egymásba szeret és el is jegyzik egymást. 

"– Mi a csudáért nem és nem akarnak őszinték lenni? – mormolta magában, már fölfelé ballagva a lépcsőn. Miért van ez, hogy az emberek között ilyen gyatrák, mindenképp töredékesek, esetlegesek a kapcsolatok? A szavak meg annyira veszedelmesek, hogy ha valakivel rokonszenvezünk, kitesszük magunkat a kíméletlen vizsgálódásnak máris, netán belerokkanunk?"

Fél évnyi történést írt meg a könyvben, érdekes volt az utazás egy egzotikus helyre, Rachel fejlődés és az élet fontos kérdéseit is boncolgatja a könyvben. Mi is a szerelem? Honnan tudjuk hogy szerelmesek vagyunk? (Bár a két szereplő elég esetlen volt és nem is értettem, most miért is szerelmesek?). A házasság és az elköteleződés félelme. A halál értelmetlensége ellen is kikel VW, (saját életéből meríthette azt a dühöt, amit egyik szereplője szájába ad a halálról való gondolatihoz), és a sokkot is leírja amikor rájön az ember, hogy milyen törékeny az élet. 

"Soha többé nem fogja biztonságban érezni magát; soha nem lesz számára az életben semmi fogódzó bizonyosság; sosem fogja elfeledni, a fájdalomnak micsoda szakadékai is vannak a horpatag-roskatag boldogság mögött, és hogy ez a boldogság aztán, kiderül, megközelítőleg sem volt soha akkora, amekkora reá a szenvedés. Mindig volt a boldogságukban valami tökéletlenség, valami, amit akartak volna, de nem lehetett meg. Töredékes volt a boldogság, tökéletlen, igen, mert olyan fiatalok voltak ők, nem tudták, mit cselekszenek."

Érdekes módon az öngyilkossága előtt írt búcsúlevelében visszaköszön az a mondat, amit az egyik fiatal mond a regényben: "Soha még két ember nem volt olyan boldog, amilyenek mi voltunk. Soha senki nem szeretett úgy, ahogyan mi szerettünk." Ezzel tudatosan is keretet adott a saját életének, hogy az első regényéből idéz és ez az utolsó leírt mondata...

4/5 (mert Tandori fordítása és sok unalmas jelenet miatt megszenvedtem vele)

Kiadó: Európa
Kiadás éve: 2007
Eredeti cím: The voyage out
Oldalszám: 578
Ár: 2900 Ft
Borító: 4/5

Fülszöveg:

"Utazások története a mű, többféle szinten is. Távolodás a XIX. századi, viktoriánus irodalomtól: még hagyományos regényköntösben modern témák jelennek meg -mint egyik kutatója felfigyelt rá, Woolf összes műve közül csak ebben csókolózik egy férfi és egy nő, sőt majdhogynem a szerelmi aktusnak is tanúi leszünk. Utazás ezenkívül a civilizációból a vadonba- ahol azonban a szereplők nem Dél-Amerikát mérik föl Darwin módjára, hanem inkább önmagukat, saját világukat tárják elénk ennek előterén, mint Joseph Conrad A sötétség mélyén című kisregényében. És utazása elsősorban egy addig elszigetelt, légritka környezetben élő fiatal nőnek ki az élet forgatagába – amihez nem a legjobb kalauzokat kapja.
Rachel Vinrace már huszonnégy éves, muzikális, anya és jóformán apa nélkül nevelkedett, nagynénik által túlságosan is óvott fiatal nő, amikor kereskedő apja egyik hajóján egy kis társasággal hosszú útra indul. A tengeren egy másik nagynéni, Helen veszi gondozásba, elhatározva, hogy bevezeti őt a való életbe. Sikere felemás: az utasok között felbukkanó Dalloway házaspár, különösen a férj nem várt módon keresztezi szándékát. A végállomáson, a Dél-Amerika partjánál elterülő hajdani angol gyarmaton, Santa Marinán kis honfitársi kolónia él az egyetlen szállodában, Rachel és nagynénje pedig egy villába költözik be. A társaság tagjai között különféle kapcsolatok szövődnek, s mindez történhetne akár odahaza, Angliában is – ám egy napon néhányan nagy kalandra indulnak: egy kis gőzössel felmerészkednek a nagy folyón, be a vadon szívébe, a bennszülöttek közé. A baljósnak bizonyuló út során Rachel és a fiatal írójelölt, Terence egymásba szeret…"