M.C.Beaton - Agatha Raisin és az áradás napja

Ismét Agathával kalandjaival kapcsolódtam ki, valahogyan most fáradt vagyok 'jobb' könyveket olvasni, molyon egy karcban kértem is tippeket hasonló könnyed krimis olvasmányokra, azóta már polcot is készítettem és persze kaptam sok tippet, amikre sort fogok keríteni :)

Agatha a téli depresszió elől a Robinson Crusoe szigetre menekül, itt nem épp trópusi idő fogadja, de jó társaságba keveredik. Bevallom ezt a részt untam, valahogy nem illett a történetbe, de szerencsére a könyv legnagyobb része ismét az angol vidéken zajlik. 

Főleg Eveshamben, ahol a megáradt Avon folyó egy fiatal lány testét úsztatja, persze Agatha ismeri a lányt és nekiáll kideríteni ki állhat a halála mögött. 

Mivel Charles elvett egy nőt és Agathatát meg sem hívta az esküvőre (mekkora pofára esés, pedig már gyanakodtam, hogy vmi komolyabb is lesz köztük!), James a francia kolostorban van, kedvenc nyomozónőnk teljesen magára marad. Persze belevág a nyomozásba, még egy gázolási kísérlet sem tántorítja el. Közben igyekszik egészségesen élni, pilatesre jár, próbál (újra) leszokni a dohányzásról, még gyomlálásra is vetemedik! De nem sokáig él ilyen példás életet, amint lehet beleveti magát a nyomozásba.

Vérfrissítésről is gondoskodott az írónő, új szomszéd költözik James házába - John Armitage a jóképű ötvenes, krimiíró! Agatha képzelete szárnyra kap, de igyekszik betartani a bölcs Mrs. Bloxby tanácsát, hogy ne rohanja le szegény férfit.

A nyomozásban egy szűkebb kört fednek le új nyomozótársával Johnnal, de persze megint Agatha az történet végére bajba kerül. A férfiakkal való kapcsolata is szokás szerint felemás - visszatér néhány epizód erejéig régi kedvencem Roy Silver, Bill Wong, végül Charles is visszasomfordál.

"Péntek este elszörnyedve konstatálta, hogy a londoni vonatról leszálló Roy úgy fest, mint egy kopasztott csirke. Tüsire volt nyírva a haja, amitől még kisebbnek és nyiszlettebbnek tűnt a feje. Skarlátpiros inget viselt tiritarka nyakkendővel, fölötte antilopbőr zakót. Cingár lábát szűk farmer fedte, és magas sarkú csizmában volt.– Hogy tetszem? – kérdezte Roy, és körbeperdült előtte. – Ez a legújabb trend a médiavilágban.– Mint egy árva gyerek – mondta Agatha. Roy átkarolta.
– Haladni kell a korral.
– Azzal feltette a napszemüvegét, annak meg felhajtható lencséje volt. – Így la!– Jézusom. – Agatha csak ennyit bírt mondani."

Ez a John Armitage viszont olyan semmilyen figura volt, csak azért van itt, hogy biztosítsa Agatha elutasítás miatti szorongását, James Lacey helyett.

"Hallatlanul érzékeny, és nincs túl sok önbizalma. Továbbá meglepően régimódi nézeteket vall a párkapcsolatokat illetően. Agatha gyengédségre és romantikára áhítozik, de maga csak egy egyéjszakás kalandot kínált neki. Gondolom, még a kezét se fogta meg, és csók se volt.
– Manapság a nők már nem igénylik az ilyesmit.
– Dehogynem, mindig is igényelni fogják."

Ez a rész nem tetszett annyira, az eleje és vége kilógott egy kicsit, az új szereplő nem igazán hozott lényeges újdonságot, a nyomozás is untatott - bár lehet, nem kellett volna egy nap alatt kiolvasnom az egészet :D A fordításban is feltűnt néhány hiba, azt hittem új fordítót kapott a könyv (olyan idegesítő volt a sok 'akárhogy is', 'bárhogy is'), de nem - na még egy lökés, hogy folytassam eredetiben a sorozat olvasását!

3/5

Kiadó: Ulpius
Kiadás éve: 2014
Eredeti cím: Agatha Raisin and the Day the Floods Came
Sorozat: Agatha Raisin 12.
Oldalszám: 254
Ár: 3500 Ft
Borító: 3/5

Fülszöveg:

"Hogy begyógyítsa sebzett szívét, miután férje, James elhagyta, Agatha repülőre pattan, és irány a Robinson Crusoe-sziget. Ott találkozik egy nászutas párral, és a sors úgy hozza, hogy az ifjú feleség tragikus módon vízbe fullad. Újra otthon. Agatha nyomban gyanakodni kezd, amikor egy menyasszonyi ruhába öltöztetett fiatal lány holttestét halásszák ki a megáradt Avon folyóból. A rendőrség szerint a lány öngyilkosságot követett el, Agatha azonban a szigeten történtek és saját katasztrofális házasságának fényében eltökéli, hogy utánajár az igazságnak."