Ernest Hemingway - Vándorünnep

Erről a könyvről először Amadeánál olvastam, neki annyira tetszett, hogy felvettem ezt a könyvet is az elolvasandók listájára. Nyáron Diamant is írt róla, és akkor már tényleg el akartam olvasni. A gond az volt, hogy 1996-ban jelent meg utoljára ez a mű, és nagyon nehéz volt beszerezni. Végül vaterán sikerül (nagy nehezen) kifognom ebben a gyűjteményes kötetben.

Alig 200 oldalas novellisztikus visszaemlékezés Hemingway 1921-26-i Párizsban töltött éveiről. Az ekkor 20-as évei elején járó író feleségével (Hadley) és kisfiával élt a francia fővárosban, telente Ausztriába utaztak, ahol profi módon síeltek is.
A visszaemlékezésből olyan fontos írók arcképe formálódik meg, mint Gertrude Stein, Ezra Pound, Ford Madox Ford, F.Scott Fiztgerald.

" - Látja, ezek maguk. Maguk mind. - mondta Miss Stein. - Az összes háborút járt fiatalember. Maguk az elveszett nemzedék." (Gertrude Stein)

A híres író barátok-ismerősök mellett Hemingway a mindennapi életéről is beszámol: a kedvenc kávéházairól, a loviversenyekről, az írás folyamatáról. Nagyon tudatos író volt már ekkor - megfigyelte a többieket, tapasztalatokat gyűjtött, és utálta ha szembe dicsérték :)

James Joyce és Sylvia Beach a
Shakespear and Co'-ban, 1920
forrás

Olyan jó volt Hemingwayjel barangolni a régi párizsi utcákon, ahol a kávéházakban egy tejeskávé mellett alkottak az írók, vagy csak beszélgettek; vagy a Shakespeare&Company könyvesboltban/könyvtárban barangolni, ahol a Sylvia Beach a szegény íróknak jó szívvel és bizalommal adott kölcsön könyvet, pénzt.

"Akkortájt nem volt pénzem könyvet venni. Olvasnivalót a Shakespeare és Társai kölcsönkönyvtárából, Sylvia Beach rue de l'Odeon 12. alatti könyvtárából és könyvesboltjából kölcsönöztem. Meleg és derűs helyiség volt ez a bolt a hideg és széljárta utcában, télen nagy kályha fűtötte, s mindenütt könyvek álltak, az asztalokon, a polcokon, új kiadású könyvek a kirakatban, a falon pedig híres írók fényképei, élőké és holtaké egyaránt."

Tele van érdekes, néha vicces anekdotákkal a könyv - érdemes elolvasni a Párizs imádóknak, és azoknak is akik szeretnék az emberi oldalukról látni a híres 'elveszett nemzedék' tagjait.

5/5

Hemingway a 1923-as útlevél fényképén forrás

Hemingway feleségével, Hadley-vel és
fiúkkal, Bumbyval forrás

Gertrude Stein -Bumbyval 1924 forrás

F.Scott Fiztgerald forrás

Nézzétek meg:

• Amadea hangulatos képes bejegyzése a könyvhöz, és a bejegyzése.
• Az "elveszett nemzedék"-ról szól Woody Allen 2011-es filmje, az Éjfélkor Párizsban is- nagyon szórakoztató film egy fiatal amerikai íróról (Owen Wilson), aki visszatér a '20-as évekbe, és megismerkedik a példaképeivel. (Újra meg kéne néznem :D)

Fülszöveg:

"A Vándorünnep az író posztumusz kötete, melyben ifjúkora egyik nagy élményét, az „elveszett nemzedék” húszas évekbeli Párizsát idézi fel. A laza visszaemlékezésfűzér feleleveníti a feledhetetlen város hangulatát, a dohányfüstben pácolódó Café des Amateurs jellegzetes bűzét, a lovas tartálykocsik dübörgését, a hazafelé vezető út kis üzleteit, kereskedőit, újságárusait, a hotelt, ahol Verlaine meghalt, s amelynek legfelső emeletén maga az író lakott és dolgozott. „Enyém egész Párizs, de én a füzetemé meg a ceruzámé vagyok” – írja Hemingway. A későbbi világsikerű könyvek alkotója feldolgozandó nyersanyagként szemléli az őt körülvevő világot, az „amerikai kolónia” figuráit, kiváló portrékat rajzolva többek közt Gertrude Steinről, Ezra Poundról, Ford Madox Fordról, s kiváltképp Scott Fitzgeraldról."