Boris Vian - Blues egy fekete macskáért

Már régóta tartoztam magamnak, hogy elolvassam ezt a novelláskötetet - egyrészt, mert én vettem apukámnak egyik karácsonyra, és persze érdekelt engem is, másrészt meg pont ezért indítottam a molyon kihívást B.Vian életművének megismerésére.

Ez a 2008-ban megjelent válogatás fontos része a magyarul megjelent Vian-életműnek, mivel ebben a kritikai kiadások alapján újra lefordított novellákat olvashatunk, Takács M. József sorozatszerkesztő utószavával (ami nagyban segített megérteni az olvasottakat).

Vian sok novellát írt - a kötetben a háború utáni évek "amerikai korszakából" született történetek, és a későbbi életműből összeválogatott jellegzetes novellák olvashatóak.

Vian írói világát a groteszk határozza meg, sokszor szerepeltet állatokat, akiket emberi tulajdonságokkal is felruház (legjobb példa erre a kötetből A farkasember c. novella), jellemzőek még az erotikus történetek (pl. Az impotens), a megjelenő alakokban sokszor Viant magát, vagy ismerőseit fedezhetjük fel. A nyelvi humor is mindig megjelenik - elferdít kifejezéseket, vagy olyan abszurd helyzeteket ír le, hogy önkéntelen mosolyog rajta az ember...

Mindegyik történet a groteszk, abszurd eseményeken keresztül valami igazit mutat meg a világból - a legjobban talán a Jogosítványt érő szerelem tetszett, amit a férfi-nő kapcsolatának lényegére mutat rá: vagyis, hogy a nők sokszor alárendelik magukat a férfiaknak. Vian nem mond ítéletet, inkább mintha köszönetet nyilvánítana a nőknek (én legalábbis ezt láttam bele :) ).

A legjobban A farkasember, a Jogosítványt érő szerelem és A szerelem vak tetszett.
4/5 - jobban tetszettek a novellák, mint az író két regénye, amiket olvastam (Pekingi ősz, Tajtékos napok), de voltak olyan történetek, amiket borzadva olvastam és már azt néztem hol a vége...

Fülszöveg:

"A Boris Vian-életműsorozat e negyedik kötetébe olyan Vian-novellákat gyűjtöttünk össze, melyek a) most jelennek meg először magyar nyelven
b) eddig csak – hogy is mondjam finoman? – „több sebből vérző” fordításban jelentek meg, s ezért újra le kellett fordítani őket
c) korábban csak – ma már nehezen fellelhető – folyóiratokban vagy antológiákban jelentek meg.
(Megjegyzem, egyik-másik novellára a „b” és „c” pont egyaránt érvényes, és ezekben az esetekben a „c” pont máris pozitív előjelet kap.) És hogy ne áruljunk zsákbamacskát (mert nem azt, hanem a mi „macskánkat” szeretnénk eladni), szóljunk néhány szót magukról a novellákról is. Íme:Egy vasa sincs, de persze verekszik, káromkodik és iszik, mint a kefekötő: tipikus lecsúszott egzisztencia, afféle igazi „csatornatöltelék” ez a fekete macska, pontosabban az a züllött alak, akit megszemélyesít, merthogy az amerikai szlengben a fekete jazz-zenészeket mondják „black cat”-nek. Törvényszerű, hogy ott is végzi: a csatornában. (Blues egy fekete macskáért) A normandiai partraszállás és az azt követő véres harcok s rövid pihenők története a hadműveletben részt vevő egyik kis „hangya” – egy amerikai baka – szemével. Zenés-táncos rovarirtás. (A hangyák) Scorsese Taxisofőrjének méltó párja (elődje) a narrátora annak a novellának, mely címével is igazolja, hogy Amerika valóban a korlátlan lehetőségek – és a korlátokat nem ismerő emberek – hazája. (Kutyák, vágy és halál) Az emberbőrbe bújt farkas a saját bőrén tapasztalja meg, hogy mennyire igaz a mondás: „ember embernek farkasa”. Esti mese csak 18 éven felülieknek – merthogy farkasunknak azért sikerül becsempésznie a lompost. (A farkasember) Mindig is gyanítottuk, hogy a rendőr – mint olyan – végül is nem más, mint egy csökevényes szerv. Most megtudhatjuk, hogy az eminens rendőr még olyanabb. (Jó tanulók) Sötétben minden tehén fekete. És minden nő levetkőzi a gátlásait – már amelyiknek vannak még ilyenjei. A férfiak meg egyenesen disznókká válnak – már azok, akik nem eleve disznóként születtek. (A szerelem vak) A Boris Vian regényírói hattyúdalának tekinthető Szívtépő, a gyermekkort elsirató requiem, a Piros fű s a talpbizsergetően szvinges Venyigeszú és a plankton után örömmel nyújtjuk át olvasóinknak fekete macskánkat, akiért (ha a harang nem is, de) a blues (annál inkább) soul."