Peter Heller - Kutya csillagkép

Peter Hellernek ez az első regénye, újságíróként és dokumentumkönyvek írójaként már ismertté vált korábban. Ez a vonulat érződik is ezen a regényen - mivel a főszereplő (Hig) belső monológjai mellett nagy szerepet kap a környezet is.

A regényben kb 2035 körül járunk, Amerika középnyugati részén, a nagy hegyek lábánál. Ide menekült 9 éve Hig egy 1956-os Cessna kisrepülővel, kutyájával, Jasperrel és némi túlélőfelszereléssel a világban dúló influenzajárvány elől, amiben elveszített mindenkit.

Cessna 182

Egy elhagyatott repteret vett birtokba, később a fegyverszakértő Bangley csatlakozott hozzá - jól megvannak, megvédik egymást a portyázó emberektől, Hig vadászik és lakhatóvá teszi a környezetüket, Bangley pedig gondoskodik a védelemről. Kegyetlen világban élnek, ahol egymáson kívül nem számíthatnak másra - előbb lőnek, aztán kérdeznek, vagy nem. Nem kockáztatják meg, hogy megbetegítse őket valaki, vagy megöljék őket a területükért.

"Éjszakánként Jasperrel alszom a földhányás mögött. Kora tavasz van; késő éjjel vagy nagyon korán az Orion csillagkép háttal áll a hegyek csipkés oromzatának; az égi vadász nem kiált; néma, némán próbálja lelőni a bikát, mielőtt az eltaposná."

Hig nem olyan kőszívű, mint Bangley - sokszor meglátogatja a közelben élő mormon családot, akik vérbetegségben szenvednek, és lelkifurdalása van a megölt emberek miatt is. Az egyetlen kikapcsolódása és öröme a repülésben, a horgászatban és a vadászatban van.
Nem sokat tudnak a külvilágról, nomád életet élnek, de okosak és talpraesettek, ám 9 év után Hig útra akar kelni egyedül...

forrás

Letisztult, sallangoktól mentes szöveg - pattogós tőmondatokkal, bár néhol magyartalanságokba is belefutottam. Nincs felesleges rizsa, a szöveg olyan mint maga a főszereplő, Hig - csak a legszükségesebbeket mondja el, az életének fontos mozzanatait; néha beenged az emlékei, érzései közé, de sosem nyavalyog vagy kesereg a sorsán. Erős karakter, aki élni akar a veszteségei ellenére is. Az egész könyv az ő belső monológja, ami meg-megszakít a párbeszéd (bár ezek nincsenek külön jelölve, néhol idegesítő is volt, hogy nem tudtam eldönteni ki mit mond.).

"A tábor háta mögötti sűrűbb erdőből kihúztam néhány leesett ágat, apró darabokra törtem őket, száraz fátyolmohával benőtt ágra helyeztem. Sietve raktam tüzet. Hogy felmelegedhessünk. Száraz volt a fa, gyantás; ropogott, pattogott; otthonos hang volt a patak szaggatott, suttogó csobogása és a magas ágak közötti szálsusogás. A sötétség már az erdőben volt, úgy töltötte ki a kis kanyont, ahogy a tengernél a dagály jön; a tűz lángjai mélyítették a sötétet, de fenn az ég még élénk volt, árnyalatnyi kék, és láttam két csillagot."

Érdekes könyv, egyedi stílusa van. A hangsúly nem is a világméretű járványon van, ami pusztított a világban (persze erről is megtudunk néhány dolgot), hanem azon, hogy viselkednek a túlélők - Hig a természethez menekül, rábízza magát egy furcsa férfira, akivel korábban biztos nem lettek volna barátok. A könyvben megjelenő szereplők is mind-mind egyedi sorsot képviselnek... 

A végével elégedett voltam - nem szirupos, hanem illeszkedik az addig leírt világhoz (persze örültem, amikor megtalálták az a szereplőt a szekrény mögött).

Ami ijesztő még benne és amiatt még jobban tetszik, hogy a felvázolt járvány és a kitörésének körülményei teljesen reálisak... Hiszen annyi helyen tenyészthetnek, tárolhatnak veszélyes kórokozókat, és elég egy baleset, hogy rászabaduljanak a világra...

5/5

Kiadó: Maxim Kiadó
Kiadás éve: 2013
Eredeti cím: The dog stars
Oldalszám: 383
Ár: 3000 Ft
Borító: 5/5
Fülszöveg:

A portugál borító nagyon tetszik :)

"Hig valami okból túlélte az influenzajárványt, amely mindenkit elpusztított a környezetében. Meghalt a felesége, a barátai; egy elhagyatott repülőtér egyik hangárjában él kutyájával, Jasperrel és egy harcias, fegyvermániás, embergyűlölő férfival, Bangley-vel. Hig az 1956-s Cessnájával a reptér széléig merészkedik, eljár a hegyekbe horgászni, hogy úgy tegyen, mintha semmi nem változott volna. Ám amikor egy véletlen adást fog a gépének a rádióján, a hang reményt ébreszt benne, hogy létezik egy jobb élet – olyan, mint amilyen a régi élete volt – a repülőtéren túl. Mindent kockáztatva túlrepül azon a ponton, ahonnan még biztonságban vissza tudna térni a reptérre és követi a recsegő rádió-hangot. Amit talál, sokkal jobb és sokkal rosszabb, mint amit valaha remélni mert. San Francisco Chronicle és Atlantic Monthly: az év legjobb könyve."