Kőrösi Zoltán - Budapest, nőváros
Ahogy írtam már a top 5-ös Kortárs bejegyzésben, feltámadt bennem a vágy, hogy újra olvassak Kőrösitől. Korábban már kivettem a könyvtárból ezt a könyvet is, de valamiért félbehagytam; most főleg a pesti téma vonzott, mert tervem ősszel felköltözni szép fővárosunkba...
Novellák és karcolatok alkotják a könyvet, ezekben anekdoták, történelmi infók Ferencvárosról és elkapott pillanatok jelennek meg; (két novella (Magyar novella, Hókígyó) ismerős lehet a Milyen egy női mell?-ből).
Nem jó egyvégtében elolvasni a könyvet, mivel sok az ismétlés és unalmassá válhat, de elő-elővéve, ráhangolódva nagyon jó olvasmány volt. És ha bejön a tervem és utazom, biztos, hogy viszem magammal és megnézem saját szememmel a leírtakat (gondolom nem véletlen az sem, hogy a könyv végén néhány üres oldalt meghagytak Az olvasó jegyzetei címszóval).
Nem tökéletes, de jó volt olvasni - belefeledkezős könyv, az író megismeréséhez is jó kezdet ;) A legjobban a hosszabb írások tetszettek, (a Magyar novella, Paprika a legjobban), a rövidebb írások közül csak néhánynál éreztem azt, hogy igen! ez tetszik; és el kellett ezeket olvasnom többször is.
4/5
Kiadó: Kalligram
Kiadás éve: 2004
Oldalszám: 214
Ár: 2490 Ft
Borító: 3/5
Fülszöveg:
"Meg se rezdült a levegő, délutánra olyan átható lett a meleg, mintha egymásra préselt üveglapok szorultak volna az utcák fölé."Ahogy kinyitottam a könyvet az első, ami megfogott a sok szépia árnyalatú fénykép, és a sárga alányomások, amik feldobják a szöveget. Igaz nem mindenhol sikerült tökéletesre vágni a képeket, több el van nyújtva-torzulva, ami bántotta a szépérzékem, de összességében tetszett, hogy ilyen illusztrált.
Novellák és karcolatok alkotják a könyvet, ezekben anekdoták, történelmi infók Ferencvárosról és elkapott pillanatok jelennek meg; (két novella (Magyar novella, Hókígyó) ismerős lehet a Milyen egy női mell?-ből).
"…például a budapestiek szeretnek gíroszt enni, ehhez kétség se fér, talán a délről fúvó szelek miatt, vagy inkább az alföldi birkanyájak emlékére, s még az sincs kizárva, hogy egyszerűen az íze miatt, így aztán a gírosz most már egy magyar szó, magyar ember gíroszt eszik, hosszú í-vel és sz-szel, csalamádéval, tejföllel és kalocsai paprikával, hadd csípjen kétszer is,…"Több novella kezdődik hasonlóan ("a mi környékünk") - ezekben az író Ferencvárost örökíti meg: folytonos építkezés, a házak között betévedő napsugár, a multikulturalitás, ami főleg a különféle vendéglőkben jelenik meg. A IX. kerület történelmét is érdekesen mutatja be, megtudhatjuk hogyan alakult át majorságokból ipari központtá, malmokkal, vágóhidakkal, híres írók-költők lakhelyévé.
forrás |
Nem jó egyvégtében elolvasni a könyvet, mivel sok az ismétlés és unalmassá válhat, de elő-elővéve, ráhangolódva nagyon jó olvasmány volt. És ha bejön a tervem és utazom, biztos, hogy viszem magammal és megnézem saját szememmel a leírtakat (gondolom nem véletlen az sem, hogy a könyv végén néhány üres oldalt meghagytak Az olvasó jegyzetei címszóval).
Nem tökéletes, de jó volt olvasni - belefeledkezős könyv, az író megismeréséhez is jó kezdet ;) A legjobban a hosszabb írások tetszettek, (a Magyar novella, Paprika a legjobban), a rövidebb írások közül csak néhánynál éreztem azt, hogy igen! ez tetszik; és el kellett ezeket olvasnom többször is.
4/5
Kiadó: Kalligram
Kiadás éve: 2004
Oldalszám: 214
Ár: 2490 Ft
Borító: 3/5
Fülszöveg:
"„Vannak női városok és vannak férfivárosok is, némelyikről csak hosszú tapasztalás révén derülhet ki, hová is tartozik, sőt, van olyan, hogy egy város az idő múlásával megváltoztatja a nemét, olykor csak apróságok döntenek, Budapest például egy hervadófélben szomorkodó asszony, aki időnként a sminkkészlethez nyúl, s megrázza magát, ezt akárki megláthatja, ha a Dunára néz, a Margitsziget bozontjára, a melleket formázó budai hegyekre…” – olvashatjuk Kőrösi Zoltán új könyvében. A nyolckötetes szerző; prózaíró legújabb könyve Budapestet és főleg szűkebb lakhelyét, Belső-Ferencvárost jeleníti meg. Az irodalmi lapokban megjelent novelláiból (Élet és Irodalom, Jelenkor, Alföld stb.), illetve a Népszabadságban publikált sorozatából (Budapest, nőváros) a szerző egy sajátos városrajzot alkot. E szubjektív várostérkép központja a Ferenc tér, a Tompa utca, a Balázs Béla utca, de feltűnik az írásokban Ferencváros múltja, keletkezésének története, illetve a kerület mindermapjainak sok jellemző vonása a Páva utcai hajdani zsidóközösségtől a bolgár kertészekig, vagy a Castro vendéglő szerb közösségéig."
Nincsenek megjegyzések:
Te mit gondolsz? :)